Tinédzserek segélykiáltásai

Tinédzserek segélykiáltásai

Hullafáradt, kiégett, szorongó kamaszok kérnek segítséget az egyik anonim, gyerekeknek szóló chaten. A szakember figyelmezteti a szülőket: nagyon rosszra vezet a kamaszok túlterhelése.

A tíz-tizennyolc évesek által névtelenül felkereshető chat-vonalon dolgozó szakemberek tapasztalatai szerint a gyerekek egyik leggyakoribb problémája a szorongás. Szinte észre sem vesszük, ahogy valósággal agyonnyomja a gyerekeinket a faltól-falig betáblázott napirendjük, a minden oldalról érkező elváráshalmaz, a folyamatos időprés, a minőségi szülői figyelem hiánya, az iskolai túlszabályozottság. Amit a következőkben olvashattok, az válogatás a Hintalovon gyerekjogi alapítvány Yelon nevű anonim chatjén érkező beszámolókból. Igazi gyerekek valódi mondatai. A gyerekek segélykiáltását az alapítvány szakmai vezetője, Kerpel Éva próbálta felhangosítani – írta a wmn.hu.

Egy kamasz gyerek ezt kéri karácsonyra:

„Három napig ne akarjatok tőlem semmit. Aludni szeretnék.”

Ez nem egy vicc első két mondata. Komolyan mondta. És ez a gyerek nincs egyedül a kérésével.

 „Általában 6-kor felkelek, tornázom, felöltözöm, majd megreggelizek. Apukám elvisz az isibe. Az órák után különórákra megyek, utána haza. Otthon tanulok hétig, majd fürdés, vacsi, és lefekszem vagy nézem a híradót.”

Egy hetedikes gyerek válaszolta ezt arra a kérdésre, hogyan telik egy átlagos napja. Tizenhárom éves. Dühkitörései vannak, ami miatt lelkifurdalást érez. Amiatt is rosszul érzi magát, hogy néha nem mond igazat. Azt mondja, ez akkor fordul elő vele, amikor egymás után záporoznak rá a kérdések, és nem is tudja végiggondolni, hogy tud-e, akar-e válaszolni… csak mond valamit.

Szorong az érettségi, az egyetemi felvételi miatt. A kérdésre, hogy ezt ennyi idősen miért, azt mondja, hogy mostanában a középiskolai felvételi miatt is szorong. Bár azt már próbálta negyedik osztály után, amikor ugyan nem akarták a szülei, hogy iskolát váltson, csak úgy érezték, hogy nem árt, ha kipróbálja a felvételi helyzetet.

Egy 14 éves kislány mondja:

„Rettegek a sötétben. Nem tudom, hogy változtassak és min… A szüleim… nem tulajdonítanak neki nagyobb figyelmet… kb. semmit… Anya és apa folyton siet …. Nem nagyon vannak igazi barátaim…  Az iskolában a védőnővel szoktam beszélgetni, hetente, kéthetente. Anyáék… tudom, hogy nagyon szeretnek, de nincs rám idejük… Sose mondhattam el, hogy mit érzek. Próbáltam. De ők nem ilyenek. El kell fogadni. Kész.”

A félelem, szorongás az egyik leggyakoribb téma a tíz-tizennyolc évesek által anonim módon felkereshető chaten – írta Kerpel Éva.

“Kedves szülők, nevelők, felnőttek! Mit csinálunk a gyerekeinkkel? Hogy lesz belőlük egészséges felnőtt, ha már gyerekként nem alszanak, nincs idejük kortárs kapcsolatokra, vagy csak úgy elmélázni?”

A teljes cikk a wmn.hu oldalon olvasható.