Jót akarsz a gyereknek? Végeztess vele házimunkát!

Jót akarsz a gyereknek? Végeztess vele házimunkát!

Julie Lythcott-Haims, a Stanford Egyetem egykori dékánja, aki egyébként könyvet is írt a témáról, TED előadásban fejtette ki, hogy miért nem szerencsés túlnyüzsögni a gyereknevelést, és miért lehet a felnőtt életbeli siker egyik kulcsa a házimunka.

  Az agyonszabályozó szülő mindent megtesz azért, hogy a gyereke jó iskola jó osztályába járjon, ott jó jegyeket szerezzen, emellett díjakat és jutalmakat söpörjön be. Elvárja, hogy részt vegyen a diákéletben, sőt, kezdeményezzen annak érdekében, hogy később majd minél hosszabb legyen, és minél jobban nézzen ki az önéletrajza.

Az ilyen gyerekek nemcsak úgy érzik, hogy a jegyeik döntik el, hogy mennyire értékesek, de a szülő, az állandó jelenlétével azt is sugallja, hogy a segítsége nélkül, önállóan semmit sem érnének el – írta a Dívány. Julie Lytchott-Haims, a Stanford egyetem egykori dékánja TED-es előadása kapcsán.

Akkor, ha túlzottan segítjük, óvjuk, irányítjuk, és kézen fogva vezetjük őket, megfosztjuk a gyerekeinket a lehetőségtől, hogy kibontakozzon az önhatékonyságuk, amely az emberi psziché egyik nagyon fontos alapeleme.

A gyerek sikerének nem az az egyedüli kritériuma, hogy milyen jegyet hozott haza, és bejut-e egy menő főiskolára. Lehet, hogy a túlzott szülői segítség jobb jegyeket eredményez, de hosszú távon a gyerek önértékelése látja kárát.

Kellemetlen munkák a közösségért

Az emberekről végzett eddigi leghosszabb, követéses jellegű kutatás az úgynevezett Harvard Grant Study. Ez a tanulmány azt állapította meg, hogy a szakmai sikert, amit a gyerekeinknek kívánunk, a gyerekként végzett házimunka alapozza meg, és minél korábban kezdjük, annál jobb.

A házimunka ugyanis arra a mentalitásra nevel, hogy vannak bizonyos kellemetlen munkák, amiket valakinek el kell végezni annak érdekében, hogy mindenkinek jobb legyen, és ez a valaki miért is ne legyek én? Miért ne járulhatnék hozzá én is a közös eredményekhez? Ez a gondolkodás visz előre a munkahelyeken.

Ezt mindenki tudja, mégis, az agyonszabályozott gyerekkorban semmiféle házimunkát nem vár el a szülő a gyerekétől, hiszen fontosabb dolga van, ami egyenesen visz a siker felé. Csakhogy a munkahelyen nincs feladatlista, az agyonszabályozott gyerekkorban felnőtt gyerekből pedig már rég kiveszett az akarat és a hajlam, hogy körülnézzenek, és megtalálják maguknak a feladatot, amivel hasznára lehetnek a közösségnek.

Szeretet mindenekelőtt

A Harvard Grant Study másik fontos megállapítása, hogy az életben a boldogság forrása a szeretet, méghozzá az érdek nélküli szeretet, és az emberi kapcsolatok. A gyerekkor feladata, hogy megtanítsa a gyereket szeretni, és akkor tudnak másokat szeretni, ha magukat szeretik. Magukat pedig akkor fogják szeretni, ha feltétlen szeretetet adunk nekik.

Ezért nem a jegyekre kell koncentrálni, amikor a gyerek hazajön, hanem rá kell figyelni, és nem a dolgozatok után kell érdeklődni, hanem hogy milyen napja volt. Érezzék, hogy a személyük fontos, nem a bizonyítványuk.