Az öt legnépszerűbb tévhit a fegyelmezésről
Gyereket fegyelmezni elméletben mindenki tud: legyél határozott, következetes, probléma megoldva. Noha a gyakorló szülők általában tisztában vannak vele, hogy ez nem ilyen egyszerű, a köztudatban a mai napig számos olyan törvényszerűség él a témával kapcsolatban, amely nem állta ki az idő próbáját.
Kevés dologgal lehet jobban megbántani egy szülőt, mint ha “neveletlennek” nevezzük a gyermekét. A neveletlenség olyan mumus, amelytől a többség még ma is úgy fél, mint a tűztől (még ha kívülállók számára ez időnként nem is így tűnik). Érdemes azonban végiggondolni, hogy a megfelelő fegyelmezési módokat választjuk-e ki gyermekünk kordában tartására – írta a csaladinet.hu.
Az alábbiakban következzen néhány olyan népszerű elmélet, amelyek annak ellenére masszívan tartják magukat a köztudatban, hogy a tudomány már régen igazolta a hatástalanságukat.
Az elkényeztetés legjobb ellenszere a büntetés
A jutalmazások és büntetések kifinomult rendszerére épülő nevelési stílusnak komoly szakirodalma van a mai napig. Kérdés azonban, érdemes-e egymás szinonimájának tekinteni a fegyelmezést és a büntetést. Egyre többen vannak azok a szakemberek, akik szerint a fegyelmezésnek elsősorban a tanításról és nem a kellemetlen élmények begyűjtéséről kellene szólnia.
Bonnie Harris, a When Your Kids Push Your Buttons (nagyjából: “Amikor őrületbe kergetnek a gyerekeid”) című könyv szerzője szerint a nem megfelelő viselkedést inkább arra kell használni, hogy általa is alkalom nyíljon egy kiadós beszélgetésre a helyes és helytelen cselekedetekről. Ebből sokkal többet tanul a gyermek, mint ha a szobájába küldjük egyedül “gondolkodni”.
Fájdalom nélkül nincs eredmény
“Régen túlhaladott az az elképzelés, miszerint a későbbi jó érdekében néha rosszul kell éreznünk magunkat”, fogalmaz Harris.
A gyerek rossz akar lenni
Nem, nem akar. A helytelen viselkedést pusztán egy jónak tűnő ötlet, nem a rosszalkodás szándéka szokta vezérelni. Éppen ezért hibás az a logika is, hogy ha jól megbüntetjük őt, akkor legközelebb kétszer is meggondolja, viselkedjen-e rosszul. A büntetéstől ráadásul a legjobb szándékunk ellenére is személyében érzi elutasítottnak magát, ami alacsony önértékeléshez és később valóban szándékosan helytelen viselkedéshez vezet.
Szülői hatalom? Kompromisszumok? A cikk folytatása a csaladinet.hu oldalon olvasható.