Olyan nincs, hogy egy gyerek nem tud rajzolni

Olyan nincs, hogy egy gyerek nem tud rajzolni

A TanTrend szerzője Boldizsárné Kovács Gizella tankönyvszerkesztővel beszélgetett az élménypedagógia hatalmas erejéről, de kiderül az is, vajon minden gyerek tud-e rajzolni, és hogy mi a művészettel nevelés lényege.

A TanTrend interjújából két részt idézünk, az egyik a rajzolásról, a másik az élménypedagógiáról szól.

  “Maga a rajzolás mennyire tanulható dolog? Mit lehet mondani egy olyan gyermeknek, akinek nem olyan jó a kézügyessége?

Azt kell, hogy mondjam, nem minden a kézügyesség. Szoktam óvodásokkal is foglalkozni, és hihetetlen varázslatos világban élnek. Sokszor bonyolult téri helyzeteket nagyon egyszerű módon lerajzolnak és megörökítenek, amiket a későbbiekben persze majd tudatosan megtanítunk nekik. Ösztönösen vetítik ki a képeiket, amelyek nagyon találóak és kifejezőek. De egyébként a rajzkészség fejleszthető. Az például megtanítható, hogy egy adott felületet hogyan lehet kitölteni ponttal, vonallal vagy akár folttal, színekkel. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb gyerek alsó tagozatból úgy lép az ötödikbe, hogy „tanárnő, én nem tudok rajzolni”. És ezt a gátlást kell feloldani, amire különböző játékos módszereim vannak.

Mik ezek a módszerek?

Véleményem szerint nem az emberábrázolással kell kezdeni, vagy a portrérajzolással, nem is természet utáni tanulmányrajzzal, mert ez valószínűleg kudarcélmény lenne a gyerekeknek az első rajzórákon. Változatosan használjuk a különböző papírméreteket, ami lehet gyufáscímke vagy csomagolópapír, és próbálgatjuk, kísérletezünk, hogyan működnek rajtuk a jelek, a rajzi elemek és a rajzeszközök. Ne az elvárásoknak és a konvencióknak akarjanak megfelelni, hanem szabadon alkothassanak. Ha ezen túl tudunk lépni, akkor tényleg beindul a fantáziájuk, kreatívan kezdik használni a különböző eszközöket és örömmel jönnek rajzórára. Szoktam absztrakt műalkotások inspirációját felhasználva olyan feladatot adni, hogy a foltba vagy a vonalrendszerbe mit látnak bele és azt hogyan tudják tovább építeni. Vagy kapnak egy képrészletet, azzal mit tudnak kezdeni…

Mint a firkarajzoknál…

Igen, pontosan, a firkarajzok is megmozgatják a gyerekek fantáziáját. Az eszközt kell birtokba venni, ha ceruza, akkor azt, ha zsírkréta, akkor azt, ha festünk, akkor az ecsetet és festéket. Szomorúan tapasztaltam, hogy vannak olyan iskolák, ahol keveset festetek a gyerekek, mert az „macerás”. Felborulhat a vizesedény, sok időt elvisz az előkészület, az elpakolás, ezért inkább bele sem kezdenek. Volt olyan tanítványom, aki a száraz ecsettel próbálta a vízfestéket felszedni a palettáról. Bár csak negyvenöt percünk van, még sem mondhatunk le arról, hogy a festés technikáját megtanítsuk és gyakoroltassuk.

Mi a célja a művészettel nevelésnek?

A befogadás és alkotás változatos formáin keresztül, a művészettel nevelés dimenzióiban fejleszthetjük az önismeretet, az önreflexiót. Az alkotótevékenység során megélt érzelmek, motivációk, egyéni és közösségi élmények gazdagítják a gyerekek belső világát. A különböző művészeti ágak mint a zene, a képzőművészet, a mozgásművészet, a dráma, az irodalom bevonását a tanórákba fontosnak tartom. Ezek pozitív transzferhatásait a személyiségfejlődésben is és a kognitív képességfejlesztésben is számtalan kutatás már bizonyította. Sajnos kevés a heti egy-egy óra, amit a művészeti tárgyak a gyerekek órarendjében kapnak, ezért is gondolom lényegesnek, hogy akár a közismereti tárgyakba is „beszivárogjon” a művészettel nevelés. Itt lehet például párhuzamot húzni a cirkuszpedagógiával, hiszen ott meg az élményt kapcsoljuk hozzá a közismereti tárgyak ismeretanyagához.”

“Tudom, hogy részt veszel a Komplex Alapprogram Művészeti nevelés alprogramjában is. Hogyan néz ki belülről ez a projekt?

A Komplex Alapprogramon belül öt alprogram készült el, ebből az egyik a Művészeti nevelés alprogram, melyben 2016 decembere óra dolgozom. Első lépésként egy háttértanulmányt állítottunk össze, amely rávilágít arra, hogy az egyes a művészeti ágak: a vizuális művészetek, a dráma, az ének, a mozgásművészetek, a népművészet és az irodalom együttesen hogyan fejthetik ki a pozitív hatásukat. A következő lépés az volt, hogy elkészítettük a művészeti neveléshez kapcsolódó pedagógus-továbbképzés tematikáját. A 20 kontaktórán a művészettel nevelés gyakorlatába vonjuk be a pedagógusokat, hogy saját élményeiken keresztül tapasztalják meg, hogyan válhat az iskolájuk is „élménysulivá”. A képzés gyakorlatcentrikus, amit jól kiegészít a 10 e-learning óra elméleti háttere. A munkacsoporton belül pszichológusokkal, különböző művészeti területeket jeles képviselőivel dolgozom együtt, közösen összeállítottunk egy feladatbankot, amely elérhető lesz a pedagógusoknak. A délutáni idősávokra koncentrálva komplex művészeti foglalkozásokat terveztünk elsőtől nyolcadikig. Készülnek tanítói és tanári kézikönyvek, mert azt szeretnénk, ha nemcsak a délutáni időben jelenne meg a művészettel nevelés, hanem a közismereti tárgyak tananyagát is bizonyos százalékban áthatná ez a szemlélet. A későbbiekben olyan hálózatot fogunk kiépíteni az „élménysulikból”, ahol ők is tudnak majd kommunikálni, a tapasztalataikat kicserélni és a jó gyakorlatokat megosztani egymással.”

A teljes interjú a TanTrend oldalán olvasható.