Ki nevel a végén? – avagy kamasz gyerekkel az élet

Ki nevel a végén? – avagy kamasz gyerekkel az élet

A kamaszkor a tanácstalanság időszaka. Nemcsak a gyerek számára, de a szülőnek is. Az eddig bevált nevelési eszközök sorban felmondják a szolgálatot és mi érthetetlenül állunk a helyzet előtt. Felmerül bennünk a kérdés: hol rontottuk el?

Ilyenkor sokat jelent, ha tudjuk: a kamaszkor attól normális, hogy nem normális – írta a blogján Faluközi Éva.

Miről is van szó?

A kamaszkor célja a gyerek lelki függetlenné válása. Csak akkor tud jól leválni a szülőkről, ha stabilan kötődik a családhoz, vagyis olyan erős gyökerei vannak, ahonnan biztonságban el tud rugaszkodni.

Az érzelmi biztonságot a kamaszkor előtt tudod megadni a gyerekednek, ahogy a megfelelő nevelést is. Kamaszkorban nem hat rá semmiféle prédikáció, így el kell fogadnod, hogy mostantól jó mentorként kísérheted tovább. Itt jön a nagy kérdés: tudok-e jó mentor lenni a saját gyerekem életében? Egyáltalán mit jelent ez és hogyan kell csinálni? Ehhez adok tippeket a következőkben.

Alapállás: ellentmond, felesel, hazudozik, alkudozik

A kompromisszum az a barátod, amivel a kamasz gyereked is jó eséllyel ki tud egyezni. Ebben az időszakban ez lehet a híd, ami stabilan épülhet fel kettőtök közé. A megoldást ne a végletes szankciókban és tiltásokban keresd. Kamasz gyereked akkor is ki akar majd próbálni mindent, ha te sorozatban nem-et mondasz. Ez normális, hiszen most ennek van itt az ideje és erre van szüksége ahhoz, hogy a testi-lelki fejlődés magasabb állomására léphessen.

Akkor is törekedj kompromisszumra, amikor ellentmond, felesel, hazudik vagy alkudozik. Engedd meg neki az alku lehetőségét, mert amellett, hogy közös nevezőre juttok, erősíted benne a függetlenség érzését továbbá azt, hogy hatással lehet saját sorsának irányítására (nem kell pl. világgá mennie ahhoz, hogy az ő akarata is érvényesüljön.)

Lehet, hogy ennek ellenére is azzal fenyegetőzik, hogy elmegy otthonról. Ha így van, a legjobb, amit tehetsz, hogy nem adod alá a lovat, mert hirtelen felindulásból útnak indulhat, hiszen a lélek függetlenségét kamaszkorban könnyen összekeverjük a fizikai függetlenséggel. Ne mondj neki tehát ilyeneket: „Amíg az én házamban laksz, addig azt csinálod, amit mondok!”, vagy „Ha nem tetszik, fel is út, le is út!”, vagy „Nem vagyunk elég jók neked? El lehet költözni!”.

Mit mondj és mit ne?

Kerüld a kritizálását, hisz most eleget bántja ő magát. Emlékezz, te is ebben az időszakban voltál a legkritikusabb önmagaddal. Ha nagyon fontos az iskolai teljesítményéről vagy a megjelenéséről beszélgetnetek, akkor tedd azt feszültségmentesen a kompromisszum és a következetesség elveit szem előtt tartva.

Ha megbántott, fejezd ki az érzéseidet őszintén és tisztán, hogy tudja, hol vannak a határok. Fontos, hogy magadról beszélj, ne róla mondj bíráló véleményt! Legyél vele mindig empatikus, érezze, hogy megérted vagy meg akarod őt érteni. Lehet, hogy nem a számodra legalkalmasabb időben támad kedve kiönteni előtted a lelkét, de hallgasd meg akár éjjel, akár korán reggel és ekkor csak rá figyelj.

Hogyan válhatsz jó mentorrá?

A kamaszkor beköszöntével nem kerülhetők el a feszültségek a családban, főleg, mert a gyerek olyan erős tükröket tart (3-8 évig), amibe nem könnyű belenéznünk.

Felelős szülőként ott kezdődik a kamasszal való együttműködés és jó mentorként való kísérése, hogy szembenézünk önmagunkkal. Hibáztathatjuk persze a gyereket is, de akkor tulajdonképpen saját nevelésünk felett törünk pálcát. Ehelyett beleállhatunk a fájdalomba és feltérképezhetjük annak a dühnek a forrását, amit csemeténk egy-egy megnyilvánulása kivált belőlünk.

A teljes cikk további tanácsokkal a Faluközi Éva blogján olvasható.