Hogyan teremtsünk motivációt a tanuláshoz?

Hogyan teremtsünk motivációt a tanuláshoz?

Mit tegyünk a motiválatlan gyerekkel? Hogyan csináljunk kedvet a tanuláshoz? Órákat töltünk vele, hogy megtanuljuk(!) – a többes számon van a lényeg – a leckét, és akkor sem akar.

Ismerős a szituáció? Hullafáradtan hazaesel a munkából, és következő jelenet fogad: gyermeked fekszik a kanapén, a tévé megy, és közben a telefonját nyomkodja. Arra a kérdésre, hogy „tanultál?”, még az elhangzása előtt válaszolt. Tanult. Hát persze. A legtöbbször nem kell a tudós klub tagjának lenni ahhoz, hogy tudjuk, a válasz nem fedi a valóságot. Sőt, akkor sem fogja teljes egészében az igazat tükrözni, ha akkor és abban a pillanatban igyekszel rávenni őt arra, hogy tanuljon. Nincs motiváció, és enélkül sem a kisebb, sem a nagyobb nem hajlandó rászánni magát, hogy egy olyan tantárgyat, témát tanuljon, amely abban a pillanatban egyáltalán nem érdekli.

Példakövetés

Milyen motivációs tényezők léteznek egyáltalán? Mit tegyél, hogy leüljön végre? Kérdezd ki? Csináld meg helyette a leckét? De miért neked kell az ő házi feladatával foglalkoznod?

Mielőtt ezekre a kérdésekre a bölcsek köve birtokosaként megtalálod a választ, érdemes saját magadban helyre tenni egy-két dolgot. Más kérdésekre válaszolni magadnak, például a következőkre:

• Miért fontos neked, hogy a gyerek tanuljon?
• Milyen példát mutatsz neki? Te is tanulsz?
• Elmagyaráztad neki, hogy miért érdemes tanulnia?
• Tudja, mit érhet el azzal, hogy tanul?

Ha netán azt hallja, hogy nem a diplomától függ az, hogy valaki érvényesül-e az életben, és a „farkastörvények uralkodnak”, akkor ne csodálkozz, hogy nem veti bele magát teljes lelkesedéssel a könyvekbe. Ha elhangzott, hogy anya/apa egy kezén meg tudja számolni, hány könyvet olvasott el eddig az életben, és mégis boldogult, nem kell elvárni tőle a teljes odaadást, és azt, hogy műveltséget injekciózzon magába. Sőt. Ugyanis a minta számára a család.

Családi és közösségi légkör

A gyerek – talán tudat alatt – de biztosan csak akkor tanul, ha ő akar. Amikor épp pikkel rá a tanár, piszkálja óra közben a társa, zaj van az osztályban, épp szerelmes, otthon válnak a szülők, akkor nem akar és nem is tud. Ezek a dolgok kötik le a figyelmét, ezek zavarják. Vannak olyanok is, akik a következmények hatására döntenek a „kényszertanulás” mellett, mert tudják, ha nem a megfelelő osztályzatot kapják, akkor különböző megvonásokban részesülnek. Ez a módszer a lehető legrosszabb, mert ezzel csak ideig-óráig tartható kordában a tanulási „kedv”. És ez semmiképpen nem hozza meg senki kedvét, ami pedig ahhoz kell, hogy az ember élethosszig tanuljon, okuljon, felhasználva ismereteit a szűkebb és tágabb környezete jobbítására, a boldogulására. Ha pedig a tanulásának nincs semmi célja, akkor itt megragad, és nincs tovább. Csak a kínlódás.

Célmeghatározás

Gyerekkoromban számtalanszor hallottam: magadnak tanulsz! Eleinte nem is értettem, hogy van ez, hiszen vittem haza a pirospontokat, ötösöket, és ilyenkor anyukám mosolyogva, boldogan ölelgetett meg, és a kedvenc ételemet is elkészítette. Bármilyen furcsa – és itt nagyon formabontó leszek –, ma már pontosan tudom, hogy a kisgyerek nem magának tanul. Anyunak, apunak, és azért, hogy ők boldogok legyenek ettől, általában ez a cél. Később viszont ez már nem lesz annyira fontos, és hogy ez a „később” mikor következik be, általában a szülő -gyerek kapcsolattól függ. Ennek elkerülésére meg kell találni az igazi célt, amiért érdemes tanulni.

Motivációteremtés

Első és legfontosabb lépés, hogy a szülő tájékozódjon, tudja meg, mi foglalkoztatja a gyerekét. Ha rossz jegyet kap, akkor az azonnali letolás helyett beszélgetni kell vele, hogy megtudjuk, mi okozta a nehézséget. Érezzük át az ő csalódottságát, szomorúságát, és keressük meg a kudarc okát. Beszélgessen vele, tudjon – lehetőség szerint – minden lépéséről. Ez persze fikció, főleg egy kamasz gyerek esetében akadályba ütközhet, de akkor is, legalább meg kell próbálni. Az is régóta világos számomra, hogy nincs kitűnő teljesítményű gyerek, legalábbis nagyon ritka. Éppen ezért érdemes időben kipuhatolni, hogy mely területen tehetséges, milyen irányban kell tovább küldeni. Ha jó osztályzatokat hoz, akkor dicsérni, elismerni a szorgalmát, az eredményeit.

Fontos tudni, hogy a gyerek azt tanulja szívesen, ami érdekli. Ha olyan az óra, ha szereti a tanárát, és ha tudja az ezzel kapcsolatos célját. Bejutni egy jobb iskolába, nyelvet tanulni, nyelvvizsgát tenni, mert… A „mert” utáni tartalom a legfontosabb, ezzel tudjuk motiválni. Éppen ezért nekünk, szülőknek, ezt a célt megtaláltatni velük, segíteni nekik ebben – a legfőbb feladatunk.