„Suliba menni” minden ovisnak „cool és menő” dolog

„Suliba menni” minden ovisnak „cool és menő” dolog

…megosztok pár műhelytitkot, hogy útközben ne váljon rémálommá a dédelgetett iskolai álom…..az Iskolaérettség, iskolakészültség című előadáson március 6-án pedig majd  részletesen beszélek arról, hogy miként hangolódjunk az iskolára, és hogy érlelődjünk meg rá (szülőként is!). Szakértőnk, Polus Enikő, fejlesztőpedagógus írása.

Vágyni iskolába menni és az érzelmi memória

Nagyon fontos dolognak tartom, hogy a gyerekek vágyjanak iskolába menni és sok szerepjátékban éljék ki a kezdeti szorongásaikat, fantáziájukat, tesós tapasztalataikat. Amelyik gyermekben nem születik vágy az iskolába menésre, ott szinte biztosan írhatom, hogy garantált a korai problémák megjelenése. Így felnőttként figyeljünk a hasonló „nem iskolára hangolódó” éretlen mondatokra:

–          Na, ezt már iskoláskorodba nem engedheted meg magadnak!

–          Most játsszál, amíg lehet, és amíg van időd!

–          Ideje megkomolyodnod, az iskolába nem lehet már viccelődni!

–          Ha nem kezdesz el színezni, nem fogsz tudni megtanulni írni! stb.

Ezek a mondatok rögzülnek az érzelmi memóriába, ami aztán a megfelelő időben úgy fog előbújni, mint az áspis kígyó a bokorból, nem kevés pánikot keltve a gyermekben!

Az iskolaérettség és iskolakészültség egy alapvető lelki szegmensén mentünk most végig, ami ma a legtöbb problémát okozza!  Ahhoz, hogy tudjuk azt, hogy az „iskolabolygó” a Kis hercegeink számára egy igazi kihívásokkal teli kaland annyi különbséggel, hogy ma már a szülőnek is kihívás, hogy eltájékozódjon a sok mindenben. Hisz a szülő szeretne felelősen dönteni, a pedagógus vagy a fejlesztő szakember szeretne jól segíteni, de már senki nem tudja, hogy a „terülj, terülj fejlesztési asztalkáról” mire lenne szüksége a gyermekének valójában. Az előadáson ezekről mind részletesen beszélni fogok majd.

 

Képességfejlesztés „Más-Hogy”

Az iskolába való menetel körül elég komoly pánikhelyzetek szoktak kialakulni. A pánik aztán kelt egy feszült helyzetet a szereplők közt, ami aztán elindítja a negatív spirálú folyamatokat. Mindenről és mindenkiről szól, csak épp a gyermekről nem. Pedig a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha „Itt az Idő”, akkor menni kell, haladni és olyan környezetben fejlődni, ahol az érlelődési folyamataink kihívások elé vannak állítva. Csak hogy az intézmények professzionálissá alakultak mesterséges környezetekben, így a régi családi-vidéki-tanyasi nevelés és az oktatás elveszítette a természetességét és a természet közeliséget! Természetesen a pedagógusok kreatív módon próbálnak a lehetőségekhez képest pótolni! De így létrejöttek a századunkban olyan rendszerek, ami alapján próbálják a gyermeki fejlődést segíteni, mérik a gyermek iskolaérettségét, teszteket végeznek, próbálják a szülőket segíteni. Nos, ember legyen a talpán, aki ezt már átlátja. Egyszer egy édesapa ennyit mondott: „Én két egyetemet elvégeztem és doktoráltam, de ebből semmit nem értek!” Itt az ideje egy kicsit szemléletet váltani, újítani és letisztítani a palettát a nem odaillő dolgoktól. Fejleszteni máshogy is lehet, nem csak úgy, ahogy azt eddig gondoltuk!

 

Az óvoda nem „kisképző”, az iskola pedig nem „tudósképző”

A gyermek érlelődése folyamatos, amelyben kisebb-nagyobb akadályok vannak és lesznek. A legfontosabb, hogy „perszonális” figyelemmel kísérjük a gyermekeinket ezen az úton; meg, hogy ott legyünk, amikor kellünk; amit meg tud egyedül csinálni, azt ráhagyjuk; amikor segítségre van szüksége, merjen kérni. A robotika belépése az iskolákba már folyamatosan zajlik. Sokféle előnye is lesz és ami hátrány, azt majd kell tudnunk kompenzálni. Most hozok pár területet, de minden nem felsorolható írásban, az előadásban részletes példákkal segítek mindenkinek:

1. Mozgás: Fontos, hogy iskola elejére bizonyos integrációk létrejöjjenek az idegrendszerben és az agyunk már képes legyen agykérgi válaszokat adni a beérkező inputokra, és ne a reflexszerű motoros agytörzsi ösztönök érvényesüljenek.

–          alapvető jó egyensúly készenlét

–          szem, kéz és láb koordinációi

–          vállöv megfelelő differenciált mozgása a jó finommotorikai készségek

–          megfelelő mennyiségű izomzat és annak motorikus kontrollja

–          ujjak finommozgásainak a differenciálódása

 

      2. Értelmi területen a kognitív képességek folyamatosan fejlődnek még nagyon sokáig.

–          emlékezet (verbális, akusztikus, taktilis, szenzoros, kinesztetikus, vizuális stb.)

–          gondolkodás (életkori sajátosságok alapján logikus; képszerű; rugalmas és alkotó)

–          képzelet aktív működése, ami már időnként szabályozható

–          figyelem: rövid- és hosszabb távú; terjedelme, tartóssága, fókuszált részlege, fáradás utáni összerendezettsége

–          megfigyelőképesség: mire és hogyan fókuszál, motivációs hátterek, miként működik

 

           3. Érzelmi területen az érzelmi intelligencia alapjai fejlődnek ilyenkor. Fontos, hogy képes legyen kommunikálni arról, ha valamitől rosszul érzi magát. Érzelmekhez fontos a bátorság, a szabályozás, a szorongások és félelmek miként jelennek meg bizonyos helyzetekben.

 

          4. Szocializációs területeken miként képes elválni, elengedni, másokhoz ragaszkodni, bizalmat adni és kapni, az érzelmi szocializációs feldolgozása milyen minőségben zajlik. Énvédő mechanizmusai, határai miként jelennek meg egy közegben.

Nagyon sok terület van, ami a legtöbb gyermekben jól működik az életkorához képest, csak nagyon ki van élezve az a „tudás”, miszerint ha valamit időben nem észlelünk, akkor problémái lehetnek. Inkább arra tanítanék mindenkit, hogy a folyamatos jelenlét a gyermek életében minden szülőt segít abban, hogy ha valakinél valamit észlelni kell és segítséget kell kérni, akkor azt észre fogják venni.

Az egészséges mérték, mérlegelés mindig mindennek az alapja és tudják: nem minden arany, ami fénylik! Sokan sokat ígérnek ilyenkor, nem reális és nem kell minden gyermeknek fejlesztés!!! Mindennek a gyermekemből kell kiindulnia és nem a rendszerekből!

 

Kapcsolódó esemény:

március 6. – Iskolaérettség, iskolakészültség – Polus Enikő, fejlesztőpedagógus előadása