Csak óvatosan a gyerekfotók megosztásával!

Csak óvatosan a gyerekfotók megosztásával!

A gyerek cuki már az ultrahangos fotón is, ügyesen ül a bilin, vicceseket mond az oviban és kitűnő lesz a harmadikos bizonyítványa. Mindannyian büszkék vagyunk a szép és okos gyerekeinkre, miért baj, ha ezt mások is látják – mondjuk a közösségi oldalakon?

Ma már természetes, hogy az internet hálója körbefonja a mindennapjainkat, s talán bele se gondolunk, mi mindent osztunk meg például a közösségi oldalakon magunkról és a családunkról. Talán eszünkbe sem jut, hogy a gyerekeinknek már azelőtt megalapozzuk a digitális lábnyomát, mielőtt egyáltalán meglátta a napvilágot: hiszen az ultrahangon készült fotóját is megosztottuk.

Mi az a digitális lábnyom?

A digitális lábnyom kifejezés azon a tényen alapul, hogy az internet nem felejt. Vagyis minden internetes aktivitásunk hagy lenyomatot a kibertérben. A fotó és posztmegosztásaink, az online vásárlások, a kereséseink, a kommentjeink és úgy általában a közösségi médiában meglévő aktivitásunk.

Büszkeség vagy önreprezentáció?

Valószínűleg mindannyiunknak van olyan ismerőse, akinek gyerekéről tudjuk, hány kilóval, mikor és hol született, mikor volt kórházban, hány évesen kezdett járni, hogy nézett ki, amikor elkezdtek kihullani a fogai, és milyen könyvjutalmat kapott a kitűnő bizonyítványáért (nem beszélve az óvodai ballagásáról és az iskolai műsorokon való fellépéséről). Vagyis ismerünk olyanokat, akik túl sok dolgot osztanak meg a gyerekükről.

Vajon ők csak büszkék, vagy igazolni is igyekeznek, hogy (elég) jó szülők? Erről megoszlanak a vélemények. Szerintem természetes, hogy büszkék vagyunk a gyerekeinkre, de sokan nem vagyunk tisztában, hogy milyen veszélyes lehet ez a nyilvános büszkeség.

Sharenting

A jelenségnek már neve is van: sharenting (vagy oversharenting). A kifejezés a túl sok információ megosztását (over share) és a szülők szerepét (parenting) olvasztja össze az elnevezésben. A sharenting olyan szülői viselkedésre utalt, ahol a gyerek minden rezdülését dokumentálják és ezeket a képeket, videókat, információkat rendszeresen és nagy mennyiségben osztják meg a szülők a közösségi médiában.

A felelős szülő digitális szülő is

A digitális korban élő szülőknek, azaz nekünk, azzal is tisztába kell lennünk, milyen veszélyekkel jár, ha túl nagy teret engedünk a családi életünkbe való betekintésre a közösségi felületeken. Érdemes ezeket a határokat egyértelműen meghúzni, különben mi magunk leszünk, akik veszélybe is sodorhatjuk a gyerekeinket. Ma más a szülői gondoskodásunknak része kell, hogy legyen az online tudatosság is. Mielőtt bármit megosztunk a gyerekeinkről, vegyük számításba, hogy:

1. a gyerekeknek is joguk van eldönteni, mi kerüljön róluk nyilvánosságra. Amíg ebben nem tudnak felelősséggel dönteni, azt is fontoljuk meg, hogy egyáltalán megosztunk-e róluk bármit!
2. ami egy kisgyerekről bájos, vagy vicces tartalom, az kamasz és felnőtt korban kínos is lehet a számára.
3. gyerekeink képeit reklámcélokra, és ami sokkal rosszabb: pedofil oldalakon is felhasználhatják.
4. a gyerekről összegyűjtött információkkal sok év után is komolyan visszaélhetnek.

Ezekre figyeljünk

• Tudatosan járjunk el gyerekeink online lábnyoma kialakításakor, gondoljuk végig, hogy mit és mennyit osztunk meg az intim életünkből.
• Ha a posztolás mellett döntünk, figyeljünk arra, hogy ne mindenki lássa a gyerekünkről készült fotókat/videókat (zárt csoportok, szűrők beállításai).
• Próbáljunk ügyelni arra, hogy családtagjaink és ismerőseink se osszanak meg információkat a gyerekünkről nyilvánosan.
• Azokra a beállításokra is figyeljünk, amely a gyerek lakhelyét, óvodáját, iskoláját is megjelölik, hiszen ezekkel is vissza lehet élni.
• Meztelen képeket még kisbabákról se osszunk meg!