A beszélgetésben azon az állásponton voltam, hogy ezek megrázóan maradi, korlátolt nézőpontok, és alig hihető, hogy még mindig ez volna az általánosan elfogadott vélemény, hiszen például melegek tekintetében is mennyit változott a kép. Persze rengeteg tennivaló van, sokan még mindig mereven elzárkóznak már a gondolattól is, de ettől még nagyot változott a lakosság általános véleménye. Azt gondoltam, fiúgyermekek tekintetében is hasonló lesz a helyzet. Megdöbbentem, mennyire nem így van. Aztán kicsit utánaolvastam… Cikkek, kommentek, vélemények tömege, és alig néhányat találtam közte, amelyik nem azt sulykolja, hogy a fiú ne babázzon, a lány ne tologasson autókat, a kisfiú ne sírjon, ne legyen „puhány”, meg a többi komplett baromság.

A felnőttek világában sokszor halljuk, hogy ne csak a nemük alapján ítéljük meg az embereket, bánjunk velük egyenlően stb. Engem most mégis az bosszant, hogy ugyanezen a vonalon a gyerekeinkről sokkal kevesebbet beszélünk.

A tapasztalataim szerint sokkal kevésbé vagyunk „modernek”, nem értjük meg, hogy a kérdés őket legalább annyira érinti, torzítja, befolyásolja.

Az ő esetükben már nem vagyunk annyira nyitottak, megértők, nem érdekel bennünket senki véleménye, mert azok a mi gyerekeink, azokat hagyja békén mindenki.

Nos, van egy rossz hírem.

Ahhoz, hogy a kisfiú babázik, a kislány meg autókat tologat, semmi köze nincs a homoszexualitásnak, sőt még valamiféle „nemi szerepnek” sem. Nem kell különösebben értelmes vagy tájékozott embernek lenni ahhoz, hogy az ember tudja, senki sem lesz attól meleg (se puhány, se tejbetök, se szar apa, szar férfi, vagy bármi egyéb), hogyha kisfiúként babázik. Ahogy attól sem leszel szerelő vagy mozdonyvezető, ha gyerekkorodban csavarhúzóval játszol, vagy kisvonatokat tologatsz.

A kisfiúk szociális fejlődéséhez, érzelmi intelligenciájához, párkapcsolati „alapkészletéhez” viszont annál inkább van köze annak, ha nem hagyják őt babázni.

Ha azt kell hallgatnia szegénynek egész gyerekkorában, hogy mi a „katonadolog”, ha megszégyenítik, mert elsírja magát, hogy ciki, ha fésülködni támad kedve, vagy helytelenül viselkedik, ha a lányokkal akar játszani.

Miért csodálkozunk azokon az apákon, akik állítólag „nem segítenek otthon”, bénán öltöztetnek, etetnek, fognak meg egy gyereket? Hiszen egész gyerekkorukban, amikor ezt babákon gyakorolhatták volna, megérthették, megtanulhatták, megszokhatták, megszerethették volna, azt sulykolta beléjük valaki, hogy melegek/debilek/puhányok lesznek ettől. Pedig csak az apák dolgát akarták volna kipróbálni, csak az apa szerepét szerették volna eljátszani. De letiltották őket.

Kiröhögjük a csajokat, hogy fogalmuk nincs a kocsikról, a vezetésben de bénák, hogy nem értik a közlekedést 18 évesen (pedig a túrót nem!), és ők nem válaszolhatják, hogy apám kinevetett, amikor a bátyám matchboxaival akartam játszani, anyám is valami mást javasolt játékboltban, amikor traktort kértem. A kisfiúknak viszont hány ember hány évig tanította a közlekedési lámpát, táblát, forgalmat?

A teljes cikk elolvasható a wmn.hu oldalon, ide kattintva.