Lehet-e pozitívan fegyelmezni? – Bariné Kazai Zsuzsannát kérdeztük

Lehet-e pozitívan fegyelmezni? – Bariné Kazai Zsuzsannát kérdeztük

Pozitív fegyelmezés – már a szóösszetétel is zavarba ejtő. Hogyan lehet úgy fegyelmezni a gyerekeket, hogy az nekik is, és nekünk, szülőknek is a pozitív tartományban maradjon? Ezt kérdezte meg Tibenszky Moni Lisa Bariné Kazai Zsuzsannától.

A fegyelmezés eredeti, antik kori értelmezése a jónak a mutatását, a jó tanítását jelentette. Ez mára már eltűnt, vagy legalábbis megkopott, ezért került – ebben a módszerben – a fegyelmezés szó elé még a „pozitív” jelző is – magyarázta Zsuzsanna.

Szülőként sokan, sokszor küzdünk a fegyelmezéssel, amit – végső elkeseredettségünkben – a büntetéssel szoktunk összekötni. A ti módszeretekben van erre valami segítség a számunkra?

Igen. A pozitív fegyelmezés szemléletében egy családi szabályrendszer felállítása az első lépés. Méghozzá a gyerekkel együtt, őt is bevonva ennek megalkotásába. Hiszen a gyerekeknek szükségük van arra, hogy úgy érezzék, törődnek velük, ők fontosak nekünk, stb., így olyan fegyelmezési gyakorlatot kell folytatnunk, amely ezt szem előtt tartja. Azaz: az ő szempontjai is érvényesülnek a családi szabályrendszerben. A fegyelmezés közös szabályrendszerébe bevonódhatnak, a büntetést csak elszenvedik. Nem kérdés, melyikben együttműködőbbek.

Tegyük fel, van a családban, az osztályban egy csintalan gyerek. Milyen kommunikációval forduljunk felé, amely elég pozitív, mégis egyértelműen jelzi számára, hogy miért nem folytathatja a kópé viselkedését?

Vannak úgynevezett visszatükröző, vagy érdeklődő szülő/pedagógus kérdések, amelyek pozitív fegyelmezést jelentenek. Például, mondjuk van egy nagyon izgága gyerek, aki századjára tombol végig a folyosón…, akkor tőle megkérdezhetjük: Mit beszéltünk meg a közlekedéssel kapcsolatban, emlékszel?

A közösen meghozott szabályrendszer involvál mindenkit: a gyereket és a felnőtteket is.

A fegyelmezetlen, tomboló gyerek, „rossz gyerek”?

Nem! A fegyelmezetlenség, szófogadatlanság mögött sokszor olyan feldolgozatlan feszültségek húzódnak meg, amelyeket nem tudnak egyedül feldolgozni, jó mederbe terelni a gyerekek. A mögöttes hiányok feltárásától nem szabad sajnálnunk az időt, energiát. Nagyon fontos éreztetni vele, hogy ő fontos és a véleménye is az; fontos, hogy érezze, szeretve van. Sokszor már ez a „kötődésmegszilárdítás” megszünteti a problémákat, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy vannak bizonyos, életkornak megfelelő viselkedésformák is – gondoljunk csak a (kis)kamaszok ellenkezéseire. Ezeket megszüntetni nem tudjuk, viszont megkönnyíthetjük számukra és számunkra is ezt az időszakot a pozitív fegyelmezés és a közös szabályok megalkotásával.

A szülőket és a pedagógusokat, de minden gyerekekkel foglalkozó felnőttet arra biztatunk, tanulja meg a pozitív fegyelmezés módszerét! A siker garantált!