A pozitív stressz is stressz

A pozitív stressz is stressz

Miért is van az, hogy sokszor olyan sok mindent megteszünk a gyermekekért, mégsem értékelik? Visszük mindenhova, mégis egy idő után unatkoznak, vagy azt érezzük rajtuk, hogy semmi sem jó?

Hol is van annak a határa, hogy kellenek a szuper dolgok, de az élménymentes szünetek is közötte? Miért fontos a „kevesebb, mindig több” a stressz feldolgozásban? Miért kellene arra figyeljek szülőként, hogy ne halmozzam el a gyermekeimet a mesterséges pozitív élményekkel?

„Hazaérkezés”

A nyári szünet végét sokan nem szeretik, mert látszólag megszűnik egy olyan „szabadság”, ahol nem az idő diktálja a tempót, hanem a sok élmény. Jó, ha ezt megélhetjük. De épp arra tanítja a nagyvárosi embert, hogy merjen élni egész évben! Próbálja megélni az „itt és most” pillanatokat, mert azokban találtatik a boldogság érzete. Ez vesz rá mindannyiunkat arra, hogy lassítsunk, ne rohanjunk év közben és a hétvégéinket bölcsebben szervezzük meg. Hiszen a hétvége attól hétvége, hogy a lelkünkben „kisnyárt” teremtünk. Shakespeare mondta: „nincs a világon se jó, se rossz, a gondolkodás teszi azzá”!

Talán, ha úgy gondolkodunk, hogy egész évben képesek vagyunk időt kiszakítani magunknak, akkor nem kéne ennyire telesűríteni a nyarat élménnyel. Élmény a hétköznap is, hiszen ott olyat tehetünk, amiért a nagy- és a dédnagyszüleink megküzdöttek a háborúikkal és a béketeremtéssel. Élmény a hétvége is és az ünnepnapok is, mert jut bőven belőle egy évre. Élmény a közös esti vacsora is, mert szeretteinkkel tölthetjük. Élmény az esti összebújások időszaka is, mert a gyerekek gyorsan felnőnek, utána máshoz bújnak. De, ahogy a Hamlet leírja, ha nem tanulunk meg máshogy gondolkodni, akkor előbb-utóbb a nyár is egy rohanás lesz nyár végi pánikokkal!

A nyárnak is kell egy kis levezetés, azaz suli előtti nyugit mindenkinek!

Sokan próbálják a nyár végi időbeosztást is rengeteg programmal feltölteni, azonban a gyerekeknek időre van szükségük arra, hogy mielőtt mindennap egy közösségben kell hirtelen helytállniuk, azelőtt a nyári dolgokat feldolgozzák idegrendszerileg, érzelmileg. Kell a csend, a nyugalom, „az otthon vagyunk és nem csinálunk semmi különöset”. Kell egy megérkezés nyár végére! Egy „hazaérkezés”!

A tanév nem egy gyász, hanem újabb kalandok megélése életkori közösségben, amiben szocializálódhatunk. Milyen jó, hogy van hol, van kik között. Nem arra kell készülnünk, mint dédnagymamáink, hogy esetleg nem járhatnak el közösségekbe, mert kitörhet egy háború. Meg kell érkeznünk a nyugalmas, lelassult pillanatokba, ahol még a fülemben cseng a Balaton hangja vagy a tenger morajlása, vagy ahol még érzem a „melegen süt le a nyári nap sugara” bőrömön kifejtett hatását. Ahol elszunnyadok a nappali kanapéján és még azt hiszem, hogy a nyaralóhelyen vagyok a napozóágyon. Hazaérkezés, megérkezés.

A jóból is megárt a sok(k)

A pozitív stressznek idő és nyugalom kell, hiszen az is stressz! Minden minket ért átélés, esemény, történet ad egy inputot, amelynek a hatásai, stresszorai bekerülnek az idegrendszerünkbe. Igénybe veszi a szervezetet, és ha nincs idő érzelmileg feldolgozni, akkor a sok pozitív dolog is megterhelheti. Erre szoktam azt mondani, hogy „a kevesebb mindig több”! A testünk, az őt ért faktorokban, pozitív és negatív stresszhatásokban nem képes különbséget tenni: rövid távon ugyanolyan kémiai, anatómiai mechanizmussal reagál mindkét stresszre. A stressz a szervezet reakciója bármifajta változásra. Hatására belül is lezajlik egy változás. Onnantól számítjuk a stresszt negatív stressznek, amikortól a kiváltó probléma mértéke meghaladja a szervezet megküzdési képességét. Kutatók a pozitív stresszt eustressznek nevezik. Feladata a viselkedés aktivizálása, energetizálása, a motiváció, mint hajtóerő létrehozása. Még akkor, amikor csupa szuper és jó dolog történik velünk – a jóból is megárt a sok(k) –, az idegrendszerbe érkező inputok fiziológiailag akkor is információterhelést idéznek elő.

Mivel segíthetjük az áthangolódást?

1. Nyuginapok kezdés előtt

Egyrészt nagyon fontos, hogy úgy tervezzük az ovi- és iskolakezdést, hogy előtte legyen két-három nyugalmas, lustulós nap. Amikor „otthon nyaralunk”. Amikor nem megyünk sehova, legfeljebb a nagyszülőkhöz hideg gyümölcslevest enni és élményt mesélni. Hiszen lélekben velünk voltak ők is, és hogy „ma nyaralhatunk”, nekik is köszönhetjük! Ha beszámolunk arról, hogy merre jártunk és milyen átéléseink voltak fotómutogatással, akkor érezhetik azt, hogy ez egy közös átélés és együtt örülhetnek, amire pedig nekünk van szükségünk!

2. Hazaérkezni és otthont teremteni

Az otthon ott van, ahol szeretnek, ahol megélheted azt, aki vagy, ahol mersz konfrontálódni és ahol a legmeghittebb családi pillanatokat megélheted a szeretteiddel. Az otthont érdemes harmóniába öltöztetni, ahol a színek nem a vibrációt váltják ki a mozgásaktivitás talaján, hanem a csendben, nyugalomban, “bambulásban” segítenek. Ahol jó olvasni, tévézni, játszani vagy épp a puha szőnyegen feküdni és „bámulni” a plafont. Az otthont ilyenkor kicsit át lehet rendezni vagy épp új párnahuzatokat venni a nappaliba. Ennek nem a bevásárlásról és pénzköltésről kell szólnia.

Érdemes a gyerekeket is bevonni, hiszen a gyermekszobákat érdemes az új tanévre kicsit „újrahangolni”. Az otthoni jelenlétünket ezek mind-mind meghatározzák: az anyagok, a színek, a fények és a meghittséget segítő eszközök. A gyerekek is jobban vissza tudnak helyezkedni egy „megérkezett” állapotba. Otthon maradni óvoda, iskola előtt egy-két napot, amikor együtt filmezünk, vacsorázunk, tervezgetjük az őszi programokat, nevetgélünk, vagy épp lustizunk, nyár végi pizsipartit tartunk. Két-három ilyen nap után a gyerekek örömmel fognak oviba- és iskolába indulni, hiszen elég lesz nekik az otthonból. De ha még a kezdés előtti este is hatalmas élmény éri őket, akkor semmi kedvük nem lesz otthonról elindulni.

3. Elvonulás megengedése a gyerekeknek is

Otthon sokat segítenek ilyenkor a „mindenki elvonul” és „ keresi a helyét” tevékenységek. Van, aki csak bambul ilyenkor, van, aki pedig égető szükségét érzi annak, hogy a pincében azonnal megkeressen valamit. A filmnézés rendkívül hasznos, hogy a nyári élményeink a helyükre kerüljenek. A közös fényképnézegetés vagy a naplemente utáni rövid séta egyaránt segíthet abban, hogy otthon „magunkra találjunk”, miközben eszünkbe jutnak a legszebb, legizgalmasabb nyári kalandok. Így van idő elmerengeni, gondolkodni, utólag is nagyot nevetni, netalán valakinek elmesélni. Ezzel megsegítjük az éjszakai álommunkánkat, hiszen ilyenkor nagyon intenzíven zajlik a feldolgozás.  Leírni, lerajzolni, fali montázst készíteni az emlékekből olyan a léleknek, mint amikor a nagyi lekvárjait szépen sorbarendezzük a kamrában.

Ne törekedjünk ilyenkor a „mi tetszett a legjobban a nyáron” című kognitív kérdésekre és élménybeszámolókra. Sokkal jobb hagyni a gyerekeket, hogy maguktól beszéljenek vagy legyenek elfoglalva mással. Tanév első hétvégéjére be lehet tervezni a családi „tervezzünk együtt” nagy megbeszélést, hiszen addig kiderül, hol milyen szünet mikor van, így indulhat az újabb tervezés.

Nyár végén a szülőknek is fel kell dolgozni az élményeket és meg kell küzdeni azzal a belső frusztrációval, hogy mindjárt indul a verkli. Ugyanakkor, ha a szülő is megpróbál másként fókuszálni a tanévre, akkor azt a gyerekek megérzik és a lelki mintát átveszik.  Például: milyen jó, hogy itt a nyár vége, milyen jó, hogy megadatott, hogy együtt lehettünk; milyen jó, hogy élményeket közösen gyűjthettünk; milyen jó, hogy kezdődnek hamarosan az őszi kalandok. Ősszel pedig vigyétek el a családdal a nagyszülőket is!

Mindenkinek kellemes, kalandokkal teljes tanévet kívánok!

A nyár vége és az óvoda, iskola kezdete a fegyelmezés problémáját még inkább felszínre hozza. De semmi pánik, hiszen a pozitív fegyelmezés módszere csodákat tesz! Nézzétek meg videónkat >>>