A tudatos szülő és az oxigén

A tudatos szülő és az oxigén

Minden repülős utazás elején bemutatják az oxigénmaszk használatát. Először magamra kell feltennem, és utána a velem együtt utazó kisgyerekre.  Mert támogatni, védelmezni, óvni, gondoskodni csak az képes, akinek van elég oxigénje.

Szülőkkel való beszélgetéseim során kiderül, hogy a mindennapi életben egyáltalán nincs ez így – mondja Dobó Katalin, az egészen fantasztikus Maci Alapítványi Óvoda alapító-vezetője. Nem magunkra tesszük fel először az életet adó, életet mentő maszkot. A kisgyermeket nevelő szülők keveset törődnek magukkal, a belső harmóniájuk megteremtésével, sokuknak nagyon kevés az oxigén.

A mindent megalapozó kisgyerekkor

A gyerekkor jelentősége rendkívül felértékelődött. Ma már neurobiológiai kutatásokból tudjuk, hogy az első évek tapasztalatai, a gyermeket körülölelő emberi kapcsolatok mintegy munícióként szolgálnak, vagy éppen nem szolgálnak bennünket egy életen át – mondja Dobó Katalin a dobokatica.blogspot.com blogjában közzétett cikkében.

Az itteni tettek, szavak, intelmek sejt szinten tapadnak meg, s ez tölti fel hátizsákunkat, amelyből aztán előrántunk, vagy szépen lassan előhúzunk egy-egy választ életünk során. A felnőttek életvezetése, gondolati, mentális jelenléte meghatározza azt, hogy a kisgyermek milyen társadalmi, természeti tevékenység részese.

Ezen ez úton aztán az is megtörténik, hogy eltávolodunk önmagunktól, és felépül egy olyan individuum, amely mindenkiről szól, akivel valaha érintkezésbe léptünk, csak legkevésbé önmagunkról.

Ezért elengedhetetlen a tudatos szülő, tudatos pedagógus, tudatos felnőtt társadalom jelenléte, valamint az, hogy újraértelmezzük a gondoskodás fogalmát.

A korai életszakaszban kötelező gondoskodnunk az embergyermekről, hiszen az állatkölykökkel ellentétben, a mi gyermekeink nem képesek önálló életre. Vajon ki tud gondoskodni egy másik emberről? A válasz egyszerű: az, aki önmagáról képes felelősségteljesen gondoskodni. Az, aki tisztán látja önmagát, aki a JELEN-ben él, aki képes arra, hogy figyelje gondolatait, szavait, tetteit. Aki már felismerte, hogy a csípőből megadott válaszok, reakciók nem mások, mint a rögzült minták, szokások, hiedelmek, sztereotípiák. Az, aki bármikor képes elcsendesedni, választ keresni önmagában, aki minden történésében képes önmaga döntéseit felismerni. Az, aki képes önmagát szeretni, önmagáról neki való módon gondoskodni.

A stresszes, ingerült, elégedetlen ember önmagáról sem képes gondoskodni, hogyan tudna akkor egy kis gyermekről.

A mentális gondoskodás fontosságáról

A mentális gondoskodásról  kevés szó esik  – főleg az óvodákban. Minden kisgyermeknek, az óvoda kezdésre már egy halom megtanult, igaznak hitt mondata van, amit oly sokszor hallott már kicsiny élete során: ha nem veszel fel papucsot, felfázol; ne mássz fel,mert leesel; ha nem adsz puszit, nem szeretsz; sírsz, ha elmegyek?nem, akkor nem is szeretsz; azért dörög az ég, mert haragszik rád a Jézuska…… Nem sorolom tovább. Ismerjük mindannyian.

A mi óvodánkban, a Maci Alapítványi Óvodában, a saját életünkön keresztül felismertük a fent említett tényeket és elkezdtünk tenni azért, hogy a szokásainkat átkeretezzük, hogy újra értelmezzük és újra írjuk az életünket. Megismerkedtünk a mindfulnessel, azzal a srtesszkezelő életmóddal, amely segítségével megtanultuk, hogyan kezeljük egyre jobban az életükben jelentkező stresszhatásokat.

Az elmúlt évben két alkalommal szerveztük meg a gyerekek és szüleik számára is a 8 alkalomból álló gyerek mindfulness foglalkozást. A gondoskodás egyik tartó pillére a FIGYELEM. Oly kevés van ma belőle, mert nagyon szórjuk, mert annyi mindenki/minden kéri: a média, az internet, az információk, a programok, a rendezvények, az anyagba ragadt világ.

Pedig tudd: a FIGYELEM egyenlő SZERETET! – figyelmeztet mindannyiunkat a Maci Alapítványi Óvoda vezetője.