Hogy ne legyen gyötrelem az iskolába járás

Hogy ne legyen gyötrelem az iskolába járás

Alig telt el szeptember, gyermeked lelkesedése máris alábbhagyott – legalábbis az iskola iránt? Nézzük, mi szülők mit tehetünk, hogy ne kínszenvedés legyen a téli szünetig hátralevő idő!

De miért is kellene nyögvenyelősen kihúzni azt a néhány hetet? – teszi fel a kérdést Budácsik Éva tanítónő a budapest.imami.hu  oldalán. A szülők nagyon sokat tehetnek azért, hogy gyermekük száján mosoly legyen a reggeli indulások alkalmával, még a hűvös téli napokon is!

Így őrizd gyermeked lelkesedésének lángját

1. Az, ahogy a szülők, a család általában fordul az iskola felé, meghatározza a gyerek hozzáállását is hosszú távon.

Ha a családban a szükséges rossz az iskola, vagy úgy érzi a szülő, hogy máshol lenne jobb, akkor bizony a gyermek sem fog lelkesen iskolába járni. Gondoljuk tehát végig: mi szülők hogyan is állunk az iskolával? Tudunk azonosulni az intézmény szabályaival, a pedagógusok elvárásaival? Ekkorra már mindenképpen kiderül, hogy olyan iskolát választottunk-e, amely családunk értékrendjének, életének megfelelő-e. Igyekezzünk összeegyeztetni a kettőt egymással.

2. Semmiképpen nem teszünk jót azzal, ha a gyerekünk hallja, hogy ezt vagy azt miért így vagy úgy kell az iskolában.

Ha nagyon nem értünk egyet valamivel, lehet szólni a pedagógusnak, de tessék elhinni: egy tanító néni sem azért van, hogy kínozza a gyerekeket. Úgy gondolom, pedagógustársaim többsége mindig a legjobb tudása szerint tartja szem előtt a gyerekek érdekeit. Tény azonban, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, így elképzelhető, hogy ezzel-azzal nem értünk egyet. De a legfontosabb, hogy ne a gyermek előtt morgolódjunk, még ha nehéz is magunkban tartani. Ha a gyermek panaszkodik, akkor se érezzen rajtunk ellenségességet, vagy rosszallást. Legyünk megértőek a gyerekünkkel, de sose szidjuk, minősítsük a pedagógus munkáját vagy a személyét a gyerek előtt! (Előtte semmiképpen nem, de úgy sem, hogy hallótávolságon belül van, és csak mi gondoljuk azt, úgysem hallja).

3. Megteszünk mindent, hogy a gyereknek sikere legyen az iskolában?

Minden este kihegyezzük a ceruzákat, hogy az írása a legszebb lehessen? Megnézzük, hogy vajon be van pakolva minden szükséges felszerelésre? Érdeklődést mutatunk a tanulnivaló iránt? Követjük, hol tartanak a tanulásban? Ha szükséges, gyakorolunk vele otthon legalább hétvégén? Sok kis apró dolog, mely segíti a gyereket abban, hogy ne érje kudarc, vagy kellemetlenség. Na és persze nagy segítség abban, hogy örömmel járjon iskolába.

4. A reggeleket nem lehet eléggé hangsúlyozni!

Sokan az iskolában reggeliznek, ez rendben, de mégis fontos lenne, hogy legalább egy kakaó kerüljön otthon is a pocakba. Semmiképp ne kapcsoljunk be tévét, számítógépes játékot. Sőt, ha lehet, azt se engedjük, hogy olyankor leüljön játszani. A reggelek teljenek nyugodtan, örömmel, ráhangolódva az adott iskolai napra. Jó volna, ha néhány szó esne arról, hogy kire mi vár aznap. Nem nagymonológot kell tartani arról, hogy legyél jó, meg ügyes, „csak” biztassuk inkább. És soha ne indítsuk úgy a gyereket, hogy „majdcsak kibírjuk ezt a napot is valahogy”…

5. A nap végén mindenképpen beszélgessünk el arról, hogy mi történt aznap.

Jó lenne, ha együtt megnéznénk a füzeteket, könyveket. Ha szépek a munkák, jár a dicséret. Ha azonban úgy látjuk, hogy igényesebb is lehetne a munka, érdemes megmondani. Nem gázolunk azzal a gyerekünk lelkébe, ha azt mondjuk: „Nézd, szeretném, hogy szebben vezesd a füzeted! Olyan munkát adj ki a kezedből, amire büszke lehetsz!”. A tanító néni ezt persze elmondja sokszor, de az otthonról hozott igényesség sokkal tovább tart, és sokkal előbb hozza a várva várt dicséreteket, elismerést.

A teljes cikket az budapest.imami.hu oldalán ajánljuk a figyelmetekbe!