Üveghegy, szuperman vagy jó fej? Ön melyik apatípus?
Apáink sokfélék, a legkülönfélébb módon éreznek és viselkednek, de azért néhány apatípus felrajzolható. Megfogadjuk, hogy nem leszünk olyanok, mint ők, aztán mégis ugyanazokat a játszmákat ismételgetjük. Az elég jó szülőséghez érdemes megvizsgálnunk, milyenek vagyunk, és ez mit okoz a gyermekünkben.
Szüleinkről, apáinkról alkotott ideálképünket kicsi gyermekként alakítjuk ki, így az sosem objektív, tele van irreális vágyakkal, érzelmekkel – állapítja meg a HVG cikke. Jó hír – írják -, hogy felnőttként, önismeretünk fejlesztésével, ez is változtatható. Az apák érzelmi megnyilvánulásai sokfélék, nehezen tipizálhatók, a jellemző reakciók tudattalanok, akár több generáción keresztül élnek, és akaratlanul tanuljuk és visszük tovább őket. Nincs tiszta apatípus egy sem, de vannak jellemzők, amelyeket feltárva közelebb kerülhetünk a hatékonyabb szülői viselkedéshez.
A távolságtartó, avagy az „üveghegy” apatípus
Távolságtartó többféle módon lehet egy apa. Úgy is, hogy fizikailag sincs jelen, mert rengeteget dolgozik, vagy jelen van, de nem foglalkozik a családdal, és a helyét átveszi az erős anya, illetve a nevelést eleve anyai feladatnak tartja. Ez utóbbi esetben érzelmileg elérhetetlen a gyermek számára, aki nem tanulja meg, mennyi és milyen szeretet mutatható ki a férfiaknak, és hogyan. Vannak, akik a válásuk után „leépítik” a kapcsolatot a gyerekükkel.
A távolságtartó apa gyereke egész életében szeretetre éhezik, értéktelennek érzi magát, főleg, ha az anyától sem kap elég melegséget. Felnőttként kompenzál, meg akarja adni másoknak mindazt, amit ő nem kapott meg, hogy végre szeressék. Mindent megtesz mások szeretetéért, miközben minta hiányában nehezen tud érezni, érzelmeket kimutatni, főleg szeretetet. Az erőn felüli adás szélsőségessé, túlzott ragaszkodássá, fokozott féltékenységgé válhat, közben fáradt szeretkezni, szórakozni, beszélgetni, egyáltalán élni.
A túlkövetelő apa, avagy az idomár
A túlkövetelő apa szigorú, maximalista, gyermekét az életkoránál magasabb teljesítményelvárások szerint neveli, és nem hagyja, hogy saját üteme szerint fejlődjön. Megszervezi a gyermek életét: kemény napirendet, különórák tömkelegét követeli meg tőle, és eléri, hogy a gyermek lemond saját akaratáról, szükségleteiről, mert első a kötelesség. Ilyenkor az apa jóakarattal úgy gondolja, csak ösztönzi a gyermekét, mégis gyakori negatív mondatai, elégedetlen érzelmi állapotai a gyermek önértékelésére negatív hatással vannak.
Elvárások szerint teljesíteni
Szeretetet leginkább akkor ad, ha az elvárások szerint teljesít a gyermek, az erőfeszítéseit csak siker esetén ismeri el. A bajban dorgálja, hibáztatja, indulatosan leértékeli őt. Felnőtt gyermekének is ellentmondást nem tűrően megmondja a „tutit”, befolyásolja a döntéseit, így a gyermek felnőttkorában maga is keresi a külső megerősítést, utasításokat, szabályozást, kevésbé képes az önállósodásra. Feladataiban túlteljesít, sikertelenségéért önmagát hibáztatja, nehezen tud lazítani. Meg kell tanulnia tervezni a saját életét, különválasztani igényeit az apáétól, bűntudat nélkül nemet mondani, és személyes igényeit előtérbe helyezni.
A szerepcserés apa, avagy a szülősítő
A szülősítő, szerepcserés apa a gyerekétől várja érzelmi igényeinek kielégítését. A szülői vitákba szövetségesként bevont gyerek egyrészt „pozitív” szerepbe kerül, de rá irányul a másik szülő dühe. A szülőnek nyújtott érzelmi támasz túlterheli őt. A „kis felnőtt” azt tapasztalja, hogy akkor szeretik, ha másokat támogat, miközben saját igényeit háttérbe szorítja, sőt meg sem tudja fogalmazni.
Mintagyerek, túlteljesít, hogy szeressék, a mélyben önbizalomhiány gyötri, küzd hatalmas megfelelési kényszerével, nehezen boldogul az intimitással. Gyakori, hogy felnőttként támogatandó társat választ, vagy túlzottan alkalmazkodik annak igényeihez. Esetleg gyermek akar maradni, érzelmi hiányainak pótlását a párjától várja. Nehezen válik le a szülőről, mert apja lesz az ő „gyereke”, így ő a saját „nagyszülője”.
Miért tipikus az apa-lánya szövetség az ilyen apatípusnál? És milyen egyéb apatípusok vannak még? Olvasd el a hvg.hu-n!