Ne vedd semmibe a gyerek szomorúságát!

Ne vedd semmibe a gyerek szomorúságát!

Ha az óvodás, kisiskolás valamin elszomorodik, hajlamosak vagyunk legyinteni rá. “Nem nagy dolog, ennyiért felesleges sírni.” Pedig neki ott mindez nagyon is számít. És az is fontos lenne, hogy a szomorúságát a felnőttek is így lássák.

A gyerekek szomorúságát a Családinet írása járta körül.

Vedd észre a kis gyerek nagy szomorúságát

Alkati dolog, melyik gyereket mi viseli meg nagyon. Van, akit az, ha elvész az egyik plüsse (függetlenül attól, hogy rajta kívül lapul még a szekrényben 30 másik), van, akit az, ha rászól a tanító néni (érzékeny kislányokat egy egyszerű figyelmeztetés is aránytalanul meg tud viselni), és van olyan is, akit az, ha nem választják be az iskolai sportcsapatba.

Nézzünk a hiszti mögé!

Különösen irritáló lehet a felnőttnek az a helyzet, amikor egy bizonyos életkor után a gyerek anyagi javak miatt kezd elégedetlenkedni. Első ránézésre valóban elkeserítő az a 8 éves, aki azért sír, mert nem kaphatja meg a legújabb márkás cipőt, vagy menő okostelefont követel magának.

Sok szülő roskad ilyenkor magába. Hol rontottam el? Mitől lett ilyen felszínes ez a gyerek? Pedig nem kéne mást tenni, mint leülni vele beszélgetni. És néhány mondat után kiderül, hogy a gyereknek nem a cipő és nem a telefon kell. Hanem az, hogy ne lógjon ki a sorból. Ő is ugyanolyan, esetleg egy kicsit jobb akar lenni, mint a többi, és úgy érzi, ehhez a célhoz a cipő és a telefon vezeti el.

Ezért vegyük őt komolyan!

Helyzet- és gyerekfüggő, hogy vigasztalni érdemes-e inkább, vagy hagyni, hogy magában dolgozza fel a szomorúságát. Az érzelmei kezelését próbáljuk meg mederben tartani – nem megengedhető például, hogy egy nagyobb gyerek tomboljon, csúnyán beszéljen, másokat sértegessen nagy fájdalmában –, de egyet ne tegyünk: ne mondjuk, hogy ami bántja, az semmiség.

Biztosítsuk, hogy akár kicsi a baj, akár nagy, mi mindig ott leszünk, hogy támogassuk őt.

A teljes cikket a csaladinet.hu oldalon olvashatod el.