Minek az a nagy művészkedés? – No filter, Kapolcs maga a családi életérzés

Minek az a nagy művészkedés? – No filter, Kapolcs maga a családi életérzés

Ez kérem nem nagy művészkedés, hanem maga az élet művészete testközelből. Ez Kapolcs, ez a Művészetek Völgye, ahol a Balaton-felvidék lankáin, szalmabáláin, parasztudvaraiban, templomaiban, fesztivál színpadán játszik mindenki, ki a dallamokkal, ki a színekkel, ki a szavakkal, ki a saját gondolataival… picit lelassulunk és egymásra figyelünk és átlényegülünk. Erre szükség van, kicsiknek és nagyoknak, gyerekeknek és felnőtteknek is egyaránt. Lássanak koncertet, játszanak színházat, ismerjék meg a vidék ízeit, beszélgessenek különféle emberekkel, művészekkel… Kaláka, Lackfi, Kárász Eszti, Momentán, kézműves udvarok, kerékpározás, régi falusi játékok, vérbeli kézműves portékák, kanyargós utcácskák, ahol a vendég a fesztiválózó, meg-megáll, beszélget, koccint vagy épp iszik egy jó kávét, habos kakaót, leül a patakpartra és felismeri az elfolyó idő fogalmát. És közben lehet, hogy a gyerek már rég egy fűzfaággal együtt csupa víz vagy épp korongozik egy művésszel és közben jót beszélget. Itt jó egy kicsit megpihenni, játszani és feltöltődni. Többször hallottam, hogy Kapolcson sok a művész, a művészkedés. Épp ezért egy szív-lélek édesanya-tanár-művészt kérdeztem, aki Kapolcsot ismeri kívül-belül, miért is ajánlja mindenkinek ezt a helyet? Interjú Silye Júlia, művészetterapeutával, aki maga is kiállít, életre kelti saját művészetét is a Tűzoltószertárban, de mi is vezérli, hogy látja Ő a Művészetek Völgyét.

 

Mit tanít, mutat meg Kapolcs a gyerekeknek, amit az iskola nem?

A Művészetek Völgye hihetetlenül széles palettáját mutatja a hazai kultúrának. A kézművességtől az képzőművészetig, az utcazenétől a komolyzenéig a gyerekek és a fiatalok kóstolgathatják a művészetet és az alkotást és minden bizonnyal akadni fog, ami a kedvükre való. A Völgy közelebb hozza, színét és szagát mutatja a művészeteknek, a művészeknek, de szerintem az is nagyon fontos, hogy mindez nyáron, belazulva történik, amikor a család “nyaralós” üzemmódban van. Szerintem nagyon izgalmas, ahogy egy közösen alkotós programon a családtagok új oldalukról ismerhetik meg egymást. A papucsos-pólós lelkiállapot nemcsak a családoknak kedvez, szerintem jót tesz azoknak a kulturális tereknek is, ahol azt szoktuk meg, hogy oda kell figyelnünk a magaviseletünkre és csinosan, csendben kell tisztelegnünk.

 

Milyen élethelyzetek, családi kapcsolódások jöhetnek létre akár Nálad, akár a többi Völgy programon, ami annyira megérint minket, hogy sok évig pulzál bennünk?

Aki már volt a Völgyben, hallhatta azt a mondatot, hogy ha leülsz egy padra, biztosra veheted, hogy valami izgalmas dolog fog kialakulni melletted… valóban van egy különös kipárolgása a helynek, amitől az emberek megszelídülnek. Azzal, hogy van egy helyszínem, olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy megismerhettem “őskapolcsos” embereket, családokat. Fantasztikus látni azokat a családokat, ahol a szülők még fiatalok, a gyerekek pedig már felnőttek, és pici koruk óta együtt fesztiváloznak, ez hagyományként tartják fent az életükben…

 

Miért olyan művészi a közeg, a szó nemes értelmében? Miért tudunk itt kapcsolódni egymáshoz, fiatal az öreghez, diák a tanárhoz, művész a közönséghez, a hétköznapokban viszont ennek eltűnik a varázsa? 

Ahogy mondtam, van ebben valami misztikus varázslat, ami megmagyarázhatatlan: az emberek ide nyitottan és maszk nélkül érkeznek, azzal az erős szándékkal, hogy jól érezzék magukat. Jó kérdés, hogy hétfő reggelenként miért nem ezzel az érzéssel kelünk, jó lenne. 🙂

Úgy gondolom, hogy a szándékot kell visszamenteni a hétköznapokba. Annak a szándékát, hogy jól érezzük magunkat együtt. Ha a szándék megvan, akkor szinte mindegy, hogy otthon próbálunk kialakítani egy játékos teret, vagy pólós-papucsos lélekkel indulunk egy programra.

Azért az sem baj, hogy egy évben egyszer van Művészetek Völgye Fesztivál, így nem inflálódik az élmény…

 

 

Mi kellene a mindennapokban ahhoz, hogy tudjunk egymásra figyelni?

Ha egy Egymásrafigyelési Minisztériumban dolgoznék, akkor biztosan kiemelt fontosságú lenne a normális mennyiségű és minőségű munka, a családi, közösségi együttműködés edukációja, a láthatatlan munkát érintő érzékenyítés, elérhető mentorprogram, szupervízió, de azt hiszem támogatnék egy “Nelegyenciki a pár- és családterápia”- mozgalmat is. Nagyon filozofikus a kérdés, és annyi aspektusa van, hogy rengeteget lehetne róla beszélni. Minden esetre nem egy magasztos, másokra odafigyelni tudó ember eszméjének megvalósítása a cél, hanem az, hogy legyen egy törekvés arra, hogy egy közösségen belül (legyen az család) mindenki kaphasson szót, érezze a támogatást és az elfogadást, azaz a szeretetet. Az asszertív közösség elvileg beállítja magát, és leköveti a változásokat, és esetleges életkori vagy alkati távolodásokat is elbírnak. Mások vagyunk. Ez néha annyira nehéz, és valóban sok konfliktus származik ebből, de ugyanakkor minden jó is ebből fakad. Nehéz elfogadni, de ebben a sokszínűségben bizony az egymásra figyelni nem tudó embernek és helyzeteknek is kell, hogy legyen helye.

 

 

PROGRAMAJÁNLÓ:

A Völgy az a hely, ahova mindenki valahogy a legjobb, legnyitottabb, legkellemesebb arcát hozza el magával. Ezért az emberi találkozások is mindig intenzívek, legyen szó egy közös ücsörgésről Cili néni kocsmája előtt, sátorszomszédságról, vagy közös alkotásokról…

A Tűzoltószertár Élő Galériában esszenciálisan valósul meg az “összművészeti” jelleg. Ez azt jelenti, hogy a kiállított alkotások kapcsolatban állnak a megrendezésre kerülő programokkal, előadókkal. Manapság a túlkínálatban még a művészet és a programok is unalmassá, elcsépeltté válhatnak, de az, amikor nyitott emberek kísérletező, alkotó és játékos kedvvel összejönnek, az még sosem volt unalmas… ezért alakult a Tűzoltószertár a művészetbefogadás és a művészetterápia hagyományos kereteit játékosan feszegető közösségi térré, ahol az alkotás arra hivatott, hogy felvegyük a kapcsolatot magunkkal és/vagy egymással.

 

 

Idén a programok során részt vehetsz önismereti hip-hopon, közelebb mehetsz a halogatásaid okaihoz a Feldmár Intézet művészetterápiás módszereivel, részt vehetsz közös slágerszerzésben, megismerhetsz és összekapcsolhatsz különböző alkotóterületeket, megtudhatod, hogy mi az az improzófia, és a kutyizmus…

Korunk egyik nagy problémája a generációk szakadása. A digitális korszak elszakít és elidegenít bennünket. Ezekben az időkben fokozott szükség van a játékra, a nevetésre, a közös alkotásra, és azokra a kísérleti projektekre, amik során a különböző generációk összekapcsolódhatnak, új oldalukról ismerhetik meg egymást.

A magam részéről nagyon várom a “kapolcsos” barátokkal való találkozást, a cilinénizést, a Jónás Vera koncertet, a Momentánozást, a komolyzenei helyszínt és a hajnali kukásautó ride-ot 🙂

 

Minden további információ és program itt: https://www.muveszetekvolgye.hu/