“Tanítsd meg, hogy legyen őszinte, de ne sértődj meg, ha tényleg az lesz!” – Folytatódott az Óvodapedagógus és Tanító Klub, a vendég Balatoni József

“Tanítsd meg, hogy legyen őszinte, de ne sértődj meg, ha tényleg az lesz!” – Folytatódott az Óvodapedagógus és Tanító Klub, a vendég Balatoni József

2023-ban is folytatódik az Óvodapedagógus és Tanító Klub az ELTE-TÓK szakmai partnerségével, így a pedagógushallgatók újabb gyakorlati információkkal, életszagú tudással bővíthetik kompetenciáikat. A Felelős Szülők Iskolája és az ELTE-TÓK közös célja is éppen az volt a tavaly megkezdett sorozattal, hogy közös szakmai-módszertani műhelyükben a kisgyermekekkel foglalkozó nevelőket-oktatókat érő kihívásokkal és megoldásokkal foglalkozzanak, hiszen a 21. század állandó változásai miatt ez elengedhetetlen. Az idei év első alkalmán Balatoni József, azaz Jocó bácsi Tanár vagyok! És? című könyve került fókuszba. Pedagógiai felhangú könyvében Balatoni József őszintén vall saját történetein, kudarcain és sikerein keresztül a tanári lét kapcsán megélt mélységekről és küzdelmekről, így a hallgatókkal eltöltött 2 óra is lendületes, könnyed és informatív volt. Kezdetnek rögtön egy interaktív elemmel, játékkal indult, majd Tibenszky Moni Lisa az FSZI alapítója kérdezte a pedagógus-szerzőt.

 

Már az elején az a rendkívül gyakorlatias kérdés merült föl, vajon a pedagógus az iskolán kívül tudja-e hagyni a civil életét és a kettőt teljesen külön kell-e kezelnie. A tanár is ember, vagyis vannak jó és rossz napjai és kifejezetten jó, ha egy pedagógus kimutatja az érzelmeit, hiszen manapság a társadalom nagy része küzd azzal, hogy nem tudja azonosítani az érzelmeit, nem tud beszélni róluk és így nem tanítja ezt meg a gyerekeinek sem. Ez sok pszichés problémához is vezethet. A tanár saját életének nehézségeit, örömeit hajtóerővé tudja tenni, ha jókor és jól hozza föl. A gyerekekkel való munka azzal is jár, hogy érzik a tanáruk ,,állapotát” és nagyon bele tudnak kérdezni. Olyankor annyit és úgy kell elmondani nekik, amennyi abból rájuk tartozik. Azt el lehet mondani nekik, hogy ma nincs jó napom, mert rossz híreket kaptam és aggódom, vagy csalódott vagyok, stb. Természetesen nem kell a magánéletünket feltárni előttük, de az sem jó, ha egy pedagógusálarcot fölveszünk és az nagyon nem egyezik a valódi személyiségünkkel. A gyerekek addig provokálnak majd bennünket, amíg a valódi személyiségünk elő nem jön. Így jó rögtön azzal kezdeni. A tisztelet, elfogadás pedig nem jár automatikusan, hanem ki kell érdemelni. Keményen hangzik ugyan, de így van az iskola falain belül. Természetesen az alapvető emberi tisztelet mindenkinek jár, de csak azért, mert én éppen olyan pozícióban vagyok, nem fognak tisztelni a tanítványaim.  Ez egy folyamat eredménye, amelyet a közös munka során érdemlünk ki. Azzal, ahogy viselkedünk, ahogy megtanulnak bízni bennünk. Ez egy sokkal bonyolultabb folyamat napjainkban, mint régen egy eredendően tekintélyelvű világban.

 

 

A hallgatók kérdéseiből kiderült, hogy sokan attól tartanak, hogy nem tudnak elég színes, izgalmas, mindenki számára megfelelő órát, vagy foglalkozást tartani. Ám kiderült, hogy a tapasztalatok azt mutatják, olyan órát, ami mindenkinek egyformán megfelel nem is lehet tartani. Olyanokat kell tervezni, amelyik változatos, és a legtöbb tanulónak megfelel. De így is előfordul, hogy az egyik gyakorlat az egyik csapattal nagyon működik, egy következő társaságban meg egyáltalán nem. Ezzel sincs semmi gond. Nem kell mindenkinek megfelelni és nem kell minden tanórára hatalmas élménypedagógiai arzenállal  érkezni, mert van, hogy maguk a gyerekek szeretnének jegyzetelni egy frontális órán. Az viszont nagyon fontos, hogy a tanár is érezze jól magát az órán, hiszen a tanár az a diák, aki a legtovább jár iskolába. Éppen ezért fontos, hogy mi magunk is élvezzük, amit csinálunk és miután naponta több ezer döntést kell meghoznunk, akár mások életével kapcsolatban is, könnyű elfáradni, kiégni. Ebben bizony benne van az is, hogy rossz döntéseket hozunk, rossz mondatot mondunk, amivel akár traumát is okozhatunk. Éppen ezért lenne fontos, hogy legyen ideje egy pedagógusnak egy-egy helyzetet jobban átgondolni és ne a napi rohanás eméssze fel az emberi oldalát a munkájának. Jó megbeszélni a diákokkal és megtanítani nekik, hogy ha valami bántja őket, mondják el. Őszinteségre kell nevelnünk őket, de érdemes arra is felkészülni, hogy ebben az esetben őszinték is lesznek. Ezt viszont nem mindig tudják megfelelően kifejezni. Ilyenkor nem szabad megsértődni és jól kell rá reagálni.

 

Balatoni József azt is kihangsúlyozta, hogy a tanár első számú megbízója a gyerek, így amikor a szülőkkel akad nézeteltérése, mindig ennek megfelelően jár el. Úgy látja, az oktatásügyben ma a gyerekkel a legkönnyebb. A szülők egyre gyakrabban fogalmazzák meg a saját elvárásaikat, ám ha problémával szembesítik őket, akkor rosszul reagálnak és elzárkóznak. Ezt nagyon nehéz kezelni. Egy pedagógusnak tudnia kell meddig tart a kompetenciája és hol kell más szakembereket behívnia, ha gond van. Ne akarjunk mindent megoldani mi magunk. Arra is figyelmeztette a hallgatókat, hogy a közösséget ne idealizálják, mert az akkor jó, amikor mindenki megtalálja benne a helyét. Az is jól érzi magát, aki a periférián van, de ott jól érzi magát. A zaklatás, és a diszkrimináció az, aminek nincs helye egyetlen oktatási intézményben sem. Ennek megfelelően kell figyelni az erre utaló jelekre, de ez nem könnyű, hiszen az online zaklatás gyakorlatilag láthatatlan. Nagy tehát a pedagógusok fellelősége, de nem szabad elfelejteni, hogy amikor gyerekekkel foglalkozunk, akkor éppen ennek jelentősége miatt azt minden szempontból a legideálisabb körülmények között kellene tennünk, mert hatalmas a tét. A jövő generáció van a kezünkben. Az ő problémáik, fejlődésük, álmaik, tudásuk. Mindaz, ami a jövőnket adja.