2023 év vége – Csak a margóra…

2023 év vége – Csak a margóra…

Csak a margóra írom, széljegyzetnek, ahova sokak szerint a nem annyira fontos, én magam viszont a lényeges dolgokat szoktam leskiccelni, amit nem akarok elfelejteni, mert fontos számomra.

 

Oda szánom most az év végi gondolatokat, érzéseket.

Napok óta a végzősök búcsúóráit látogatjuk. Leülünk, meghallgatjuk a néha botladozó ünnepi műsorokat, viszontlátjuk és halljuk a saját munkánkat. Cinkosan összekacsintunk a gyerekeinkkel és ünneplünk. A közös munkát, az eredményeket. Ezen a ponton kisimulnak a korábbi nézeteltérések, elfelejtjük a sok nehézséget és méltó módon elköszönünk, lezárunk egy korszakot. Mondhatnánk, hogy egy projektet zárunk és vannak statisztikai adatok is, számok, amelyek az eredményeket mutatják, munkánk hatékonyságát, de itt az eredmény az EMBER. Aki meg tud hatódni, őszintén megköszönni. Aki odajön, átölel és megígéri, hogy a középiskolában is megállja majd a helyét és ígéri, helyén lesz az esze.

Ma egy olyan osztály búcsúzott, aki elveszítette az osztályfőnökét a világjárványban. Másfél év után méltó módon emlékeztek meg róla. És amikor egy 14 éves fiatal felolvassa, mennyi őszinte beszélgetést, támogatást köszönhet korábbi osztályfőnökének, akkor értelmét veszti minden harc és viszály az oktatás körül.

 

Mi a bánat ütött azokba a felnőttekbe, akik most oktatással foglalkoznak bármelyik oldalon is állnak? Akiktől ezeknek a gyerekeknek tanulni kellene az emberhez méltó viselkedést, kulturált életet, elfogadást, megértést, kompromisszumot, őszinteséget, együttműködést. A gyerekeink bíznak bennünk. Mi felnőttek pedig, mint a rossz testvérek, acsarkodó rokonok marjuk egymást. Miért létezhet egy kis országban két párhuzamos valóság és két ennyire eltérő álláspont?

Tanár vagyok 10 éve, sokan körülöttem 20-30-40 éve. Mind elfáradtak. Mérhetetlenül. Sosem volt méltó fizetésük és elkopott a társadalmi megbecsülésük. Egyetlen fiatalt ismerek, aki tanítónő szeretne lenni. Kisgyereket viszont nagyon sokat tudok, akiknek tanítónő és tanár kell. Olyan pedagógus, aki fel van készülve a 21. század kihívásaira, aki bírja lelkileg, fizikailag és szellemileg is. Elvesztegettünk sok évet, hogy megújuljon a szakma. Elfogyott az idő. Szülessen megállapodás, elfogadható megoldás minél hamarabb, valós szakmai szempontok alapján, mert a gyerekek számítanak ránk!