Hol a határ? Mit kell elviselnie a siker érdekében egy fiatalnak, és mit tűrhet még el a szülő, mikor kell beavatkoznia? – Toxikus szavak a felnőtt – gyerek kommunikációban
Figyelemfelkeltő, gondolatébresztő alkalmat szervez a Felelős Szülők Iskolája HOL A HATÁR? – TOXIKUS SZAVAK A FELNŐTT – GYEREK KOMMUNIKÁCIÓBAN címmel 2023. november 21-én.
Az esemény kapcsán volt Kenyeres András és Tibenszky Móni Lisa a RádióCafé vendége, ahol arról is szó esett, mire kellene nemet mondanunk és mi az, ami hiányzik a mindennapos kommunikációból? Kenyeres András viselkedés-biológus, sport mentáltréner, business coach, a Győztes gondolkodás c., Figyelemkontroll c. könyv írója naponta foglalkozik utánpótláskorú sportolókkal és szembesül azokkal a károkkal, amelyeket a fiatal sportolók szenvednek el. Hatástalanítja azt a nyelvezetet, amit a sportolók az edzőiktől hallanak. Egy olyan társadalmi jelenségről van szó, ami évtizedek óta velünk van a sportpályákon, edzéseken, és kitartóan tartja magát. De a világ változik. Ahogy ma már nem tűrjük a testi fenyítést, pedig évtizedekkel ezelőtt teljesen elfogadott volt, ha egy felnőtt megütött egy gyereket az iskolában, vagy a sportpályán, itt az idő, hogy másként tekintsünk a szóbeli bántalmazásra is.
Az autokrata – azért csináld, mert én azt akarom – attitűd, a bántó, demoralizáló szavak a sportoló fiatalok mindennapi élményei még. Ez pedig a hatalommal való visszaélés eszköze. Téves felfogás az, amely szerint csak így lehet eredményeket elérni, kitaposni a fiatalokból. Mégis létező jelenség, amely ellen legtöbbször sem a gyerekek, de a szüleik sem szólalnak föl. A sportolók általában akkor fedik föl az őket ért bántalmazásokat, amikor visszavonulnak. Vajon mi alapján feltételezzük, több terhet kell tenni arra, akitől eredményt várunk? Döbbenetes, ahogy ehhez hozzá lehet szokni és nem egy sportoló vallja be, hogy számára az edzés egész sportkarrierje alatt arról szólt, hogy üvöltöttek vele.
De hol a határ? Mit kell elviselnie a siker érdekében egy fiatalnak, és mit tűrhet még el a szülő, mikor kell beavatkoznia? Óriási felelősség van abban, ha valaki gyerekekkel bánik. Ennek megfelelően kell tudatosan bánni a szavakkal is. Nem egyformán reagálunk arra, amit hallunk. Van, akinek egy odavetett becsmérlő szó poszttraumatikus stressz szindrómát okoz, míg másnak a lelke ezt még nem sínyli meg. A sportoló személyisége sokkal fontosabb, mint ahogy ma arra általában tekintünk és figyelembe vesszük. Tudnunk kell, hogy ki van a 7-es számú mez mögött. A gyerek pedig elsősorban gyerek, másodsorban sportoló. Az az odavetett egy-egy bántó szó örök sebet hagyhat bennük, ezért teljes komplexitásukban kell tekinteni személyiségükre a közös munka során.
Miért nem működnek a korábbi minták? A gyerekek másként működnek, mert a világ is átalakult. A társadalommal együtt a sport világa is változik, és ami idejétmúlt, azon változtatnunk kell. Bár hazai kutatások nem igazán vannak, a nemzetközi számok azt mutatják, hogy 60% fölötti a gyerekekkel szembeni bántalmazás aránya. Tehát erősen jelen van, és ha hagyjuk, cinkostársak vagyunk.
A 0. lépésnél járunk most, amikor tudatosítanunk kell a jelenséget és minél többször beszélni arról, mit tehet a sportoló, és mit a szervezői környezet. Mi történik, ha jelzi valaki, hogy mentális zaklatás érte. Ki kell alakítani egy másfajta motivációs szemléletet, így a sportelhagyás is kevesebb lesz. Szülőként az a feladatunk, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy felismerjék, ha bántalmazzák őket. Ki kell, hogy álljanak magukért és ne váljanak áldozatokká.
Ne felejtsük el, hogy a gyerekek 70%-a nem az eredményért megy le a pályára, hanem a játékért. A cél érdekében nem szabad mindent feláldozni. A fiatalok lelki egészséget semmiképpen nem. Eljött az ideje annak, hogy másként tekintsünk a szóbeli bántalmazásra és ne tűrjük, hogy létjogosultsága legyen sport világában.
Időpont: 2023. november 21., kedd, 19:00 – 20:30
Helyszín: Márai Sándor Művelődési Ház – 1013 Budapest, Krisztina tér 1.
Jegyek: