A minap belefutottam egy publicisztikába a nemzetisport online felületén (Tetű és strandpapucs – Ballai Attila publicisztikája – Nemzeti Sport), ami a műfajból adódóan szélsőséges és saját véleményt takar, mégis az elolvasása után úgy éreztem, hogy a torkomra léptek, a szívemet tépik, hogy még mindig azon tűnődhetünk 2024 tavaszán, ezer és egy sportban történt gyermekbántalmazás, pedofília, megfélemlítés napvilágra kerülése után is, hogy lehet-e a fizikai megalázás, cikizés, beavatás a jó megoldás, motiváció az eredmény elérésére?
A cikk beszámol arról, hogy hát régen a fiatal sportolók elviselték, hogy az edzők megalázták Őket, hogy csak az volt való ökölvívásban a csapatba, akit ha jól megvertek első beavatási alkalommal, akkor a másodikra is visszajött…
Hogy akkor úszott jobban a sportoló, ha repült utána a papucs a medencébe vagy olyan gúnynevet adtak neki, ami egy életre a bőre, de leginkább a szíve mélyébe vésődött…
Komolyan gondolja valaki, hogy ez vezet eredményre?
A cikk írója alapos, de nekem nem azt sugallja, amit szeretnénk képviselni, mégpedig a gyerek érdekeit!… Valóban hol vannak a gyerekjogok, az egészséges mentális és fizikai léthez, a játékhoz való jog ebben az eszmefuttatásban, aminek az üzenete számomra, hogy régen bezzeg megadták a kereteket (milyen kereteket, amikor Tetűnek szólítanak csupán kedves becézésből valakit, vagy épp strandpapuccsal verik be a medencébe?)…
Nem a keretekkel és a szabályokkal van a baj, hanem annak jelentés és értékrend tartalmával, amihez igazodni kell. Az alkalmazkodás, a szabályok betartása, a napirend, az edzésterv mind fontos, mivel ehhez igazodva tud a sportoló gyerek fejlődni, megérteni, ha átlépi a határokat, annak mi a következménye… de nem lehet verés, alázás, verbális bántalmazás a következmény.
Meddig hisszük még el, hogy ez kell a dobogóhoz, az élsporthoz, hogy alá kell menni?
Hogy csak autoriter magatartással lehet eredményeket elérni?
Hány ember lépjen még ki a nyilvánosság elé a saját elbaltázott élettörténetével, ahol a toxikus szavak, attitűd bénította meg Őket egy életre, traumatizáltak lettek és még a mai napig pszichológushoz járnak, hogy segítsenek magukon?
Hogy ne kelljen aberrált szokásoknak behódolni, azért, hogy esély legyen az aranyra?
Mit kellene tenni, hogy legyen valamiféle etika, alapszabály, norma a sportban is?
Igen, van, ahol komolyan is veszik, van ahol etikai bizottságok, mediátorok állnak rendelkezésre és odafigyelnek, de hát ez lenne a természetes!
Tudatosítsuk már magunkban és a gyermekeinkben is, hogy mi történik, hogy a sport egy játék, egy verseny, de ennek az írt és íratlan szabályait MINDENKINEK be kell tartani.
Nem vitatom el az alázat, a fegyelem szükségességét, sőt, de nem vassal és ököllel, mert az „visszaüt.”
A perverziót, a pedofiliát pedig zéró toleranciára teszem, amit mindenkinek joga és kötelessége jelezni, megvédeni, akit kell és megbüntetni, akit kell.
Az UNICEF önkénteseként az Ébresztőóra programban a gyerekjogokkal foglalkozunk, ezt tanítjuk, hol és hogyan érvényesítsék ezeket. Az alfa és Z generációs gyerekek, kamaszok ezt értik, érzik és igénylik is, hogy éljenek a jogaikkal.
A legfontosabb önismereti és énvédő mechanizmusokat, a stresszkezelést is meg lehet tanulni, mi egyéni és tréning szituációkban is ezt tanítjuk a gyerekeknek, de a felnőttek, a szülők, edzők, tanárok felelőssége ettől még ott van, ott kell, hogy legyen.
Foglalkozunk a toxikus felnőtt-gyerek kommunikációval is, ennek hozott és tanult viselkedés mintáival, generációs és kulturális örökségekkel, transzgenerációs szokásokkal, de egy biztos, semelyik sem írhatja felül a gyerek pszichológiai biztonságát, mert csak annak meglétekor tud teljesíteni, mégpedig a leghatékonyabban.
Előadás és beszélgetés szavakról, amelyek ártanak és szavakról, melyek hiányoznak Lehetséges megoldások, miértek és válaszok az edző-sportoló-szülő-tanár négyszögében
2024. április 16., kedd, 17:30 – 19:00
Márai Sándor Művelődési Ház – 1013 Budapest, Krisztina tér 1.
Nagy-Balás Borbála, az UNICEF Magyarország Ébresztő óra programvezetője, gyermekjogi szakjogász
Balatoni József, alias Jocó bácsi, történelemtanár, pályaorientációs tanácsadó, író, tréner, az UNICEF Magyarország Ébresztő óra program önkéntese
Tibenszky Moni Lisa, sport mentáltréner, life coach, oktatási újságíró, a Felelős Szülők Iskolája alapítója, az UNICEF Magyarország Ébresztőóra program önkéntese
További információk az UNICEF Ébresztő óra programról:
A Magyar Edzők Társasága által életre hívott, soron következő Sportszülők Akadémiája témája sokrétű, feszegeti a sportoló gyerek versenyhez való hozzáál... Tovább
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
