Erről beszélnünk kell! – Elsősorban gyermek, másodsorban sportoló! – Gyermekjogok világnapja margójára

Erről beszélnünk kell! – Elsősorban gyermek, másodsorban sportoló! – Gyermekjogok világnapja margójára

November 20. –  A gyermekjogok világnapja, ami évről évre felhívja a figyelmet arra, hogy minden gyermeknek joga van az alapvető szükségletekhez, amely az egészséges testi és lelki fejlődésükhöz szükséges – megfelelő táplálék és egészségügyi ellátás biztosítása, vagy az alapvető oktatáshoz való jog. De ennél jóval többről van szó!

 

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye deklarálja mindezeket. A november 16-i UNICEF Gyermekjogi konferenciáján mégis inkább arról szóltak az előadások, hogy hogy vannak a gyerekeink ma? Odafordulni és a létszükségleteiken túl, a lelki igényeikre  –  amiben a figyelem, a törődés és az elfogadás is szerepel –  választ adni? Van-e időnk ma szülőnek lenni vagy annyira a saját túlélésünkkel, karrierünkkel vagyunk elfoglalva, hogy a gyerek majd felnő valahogy?

“Talán az egyik legfontosabb dolog, hogy visszataláljunk egymáshoz, hogy visszaépítsük a kötődést a gyermekeinkkel, mert az adja meg nekik az érzelmi biztonságot és erőt az élethez, a megküzdéshez.” – fogalmazott Máté Gábor, függőségeket kutató ismert orvos az UNICEF konferenciáján tartott előadásán. (Beszámoló cikkünk az eseményről: A gyermekkor egyszeri és megismételhetetlen – vigyázzunk rá! – Felelős Szülők Iskolája (felelosszulokiskolaja.hu)

A gyermekek képességeik fejlődésével egyre inkább képesek dönteni és aktívan részt venni egy közösség életében. Az egyezmény biztosítani kívánja számukra az információhoz való, a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesüléshez való jogot, csakúgy, mint a játékhoz és a sporthoz való hozzáférés lehetőségét. De vajon a közösség értékrendjéről, a kommunikációs jógyakorlatokról mikor és hol beszélünk?

Különböző társadalmi és kulturális környezetben az elvárások, a lehetőségek eltérhetnek, de mit tehetünk a saját környezetünkben?

 

 

Ne legyünk cinkosok, ne maradjunk szemlélődők!

Az egyén felelőssége hatalmas, mert ha mindenki csak a környezetében „beleáll” a feladatokba, saját személyiségtípusának, kompetenciájának megfelelően, akkor már társadalmi összefogással számtalan problémára megoldást találnánk.

Sajnos sokszor hallunk olyan történetet, ahol gyermekeket testileg vagy lelkileg bántalmaznak, aki szegénységben él, akinek nincs lehetősége a félelmeit, szorongásait másokkal megbeszélni, akinek a családjában haláleset történt és mentális támogatásra szorul.

A gyermekjogi egyezmény ugyan nem írja elő, de én kötelezővé tenném, de legalábbis irányelvként fogalmaznám meg: Figyeljünk a gyerekeinkre, szenteljünk nekik időt és figyelmet!

 

Kimondott szó ereje – toxikus szavak, mérgező magatartás 

„A szóbeli bántalmazás sokszor nagyobb és mélyebb sebet hagy, mint egy pofon.” – tartja a mondás. Sok felnőtt számol be gyermek- vagy kamaszkorából olyan negatív, destruktív mondatokról, amik egy életre aláásták az önbizalmát, traumatizálták, erről egy előző cikkünkben olvashatnak. „Csak” egy rosszkor, rosszul odavetett szó – lapajfejű, lusta disznó, dagadt tehén, lúzer, béna….olyan hülye vagy fiam, inkább maradtál volna otthon…. – Felelős Szülők Iskolája (felelosszulokiskolaja.hu)

Sokszor egy edző, egy tanár, de maga a szülő is olyan szavakat, mondatokat használ, ami mérgező, lelki megbetegítés folyamatát indítja el a gyerekben. Egy gyerek értékrendje, szokásai, határszabása még csak formálódik, nem mindig tudja mi a helyes, hogyan kellene megvédeni magát, hogyan tud nemet mondani egy adott helyzetben. A gyerekeknek, kamaszoknak önismeretet és önbizalmat kellene adnunk, mentális edzést, ahhoz, hogy ki tudjanak állni magukért, nem csak testi edzést, hogy jól teljesítsenek a pályán. A kettő csak együtt tud optimális eredményt hozni.

 

 

Mit adhat a sport a gyerekeknek?

A sport és a játék elősegíti a gyermekek testi és lelki fejlődését, formálja személyiségüket. A fiatalok a játékon keresztül toleranciát, fegyelmet és egymás iránti tiszteletet tanulnak. A sport emellett hozzájárulhat a konfliktusok feloldásához, a társadalmi befogadáshoz. Mindezek miatt az UNICEF fontosnak tartja a gyerekek szabadidőhöz és játékhoz való jogának biztosítását, és tevékenysége során mindig is kiemelten kezelte a sport jótékony hatását.

 

Mit mond az UNICEF kutatás a gyerekek sport környezetéről?

Az UNICEF Magyar Bizottság által készített kutatás az első gyermekjogi szempontú vizsgálat a gyermekek sportban szerzett tapasztalatairól. A kutatás előzménye a 2010-ben elkészült, és Magyarországon 2012-ben közzétett UNICEF nemzetközi jelentés volt, melynek címe „Gyermekek védelme az erőszaktól a sportban”. A közel 10 éves jelentés alapját jelentő online kérdőívet 957 fő, 18 és 63 év közötti felnőtt töltötte ki a szervezett sportban szerzett gyermekkori élményeiről. A kutatási mintába 886 válaszadó adata ill. 858 személyes történet, beszámoló került. A vizsgálat nem reprezentatív, azonban a minta nagyságára és minőségére tekintettel kétségbevonhatatlanul informatív.

A téma gyermekjogi megközelítése azt jelenti, hogy egyaránt biztosítani kell a gyermekek számára a szabadidőhöz, életkoruknak megfelelő játékhoz és sporthoz való jog érvényesülését (Gyermekjogi egyezmény 31. cikk) és az erőszakmentes gyermekkorhoz való jogot (19. cikk). Ez a két alapelv nincs versengő helyzetben, egyidőben kell érvényesülniük. A sport sok tekintetben saját határaink elérését, a komfortzónánk elhagyását jelenti. Ez azonban nem sérthet olyan általános értékeket, mint az emberi méltóság vagy a Magyarországon 2005 óta érvényben lévő zéró tolerancia a gyermekekkel szembeni erőszak területén.

 

A gyerekek elsősorban a közösség és a játék élmény miatt sportolnak

A kutatási eredmények tanúsága szerint a gyermekek elsősorban a mozgás öröme (29%), a barátokkal való együttlét (22%), és a kikapcsolódás kedvéért (14%) kezdenek el sportolni. A siker, és a küzdelem – mint motivációs tényező – csak ezt követően, 13% ill. 12% arányában jelent meg a válaszok között.

A kutatásban résztvevők 63%-a alapvetően pozitívnak értékelte a gyermekkori sportélményeit, és elégedett volt azzal a figyelemmel, amit gyermekként az edzőjétől kapott. A válaszok 69%-ának tanúsága szerint a gyermekek egészséges életmódjához és testképéhez hozzájárult a sportolás.

 

 

A kutatás szerint a gyerekek kétharmadát érte inzultus, bántalmazás

A kutatási mintában az esetek 73%-ban fordult elő érzelmi bántalmazás, 39%-ban fizikai erőszak, 31%-ban szexuális zaklatás és 15%-ban beavatási szertartás. Az adatok igen szoros kapcsolatot mutatnak az egyes bántalmazási formák között is. Az érzelmileg bántalmazott gyermekek aránya 96%-os volt a fizikailag bántalmazottak között, és 95%-os a szexuális zaklatás elszenvedői között. Az elszenvedett bántalmazás minden második esetben az önkép / testkép torzulását idézte elő a gyermekben.

 

Minden 18 éven aluli sportoló gyermek elsősorban gyermek, és csak másodsorban sportoló!

Ez azt jelenti, hogy jogaiknak, szükségleteiknek és a védelmükben hozott speciális szabályoknak minden esetben érvényesülniük kell. Az erőszak és a bántalmazás nem természetes része a sportnak, a jobb teljesítményre, sikerekre és eredményekre való motivációnak. Ez nem lehet az az ár, amit elfogadottnak és magától értetődőnek tekintünk.

A Felelős Szülők Iskolája kifejezett célja a sportkörnyezet felmérése, a megfelelő kommunikáció kialakítása, a magatartási minták és attitűdök vizsgálata, annak érdekében, hogy a gyerekek sportban szerzett élményei sokkal pozitívabbak legyenek.

Ehhez meg kell értenünk a hozott, transzgenerációs mintákat, a motivációkat és az edző-szülő-tanár-diák együttműködésben ki kell alakítanunk a jó gyakorlatokat, amiben etikai, kommunikációs és gyermekvédelmi tételek is szerepelnek.

November 21-én este 19 órai kezdettel a Hol a határ? – Toxikus szavak a felnőtt -gyerek kommunikációban címmel rendezünk egy előadást Kenyeres András, viselkedés-biológussal, annak érdekében, hogy elinduljon ez a társadalmi összefogás, szemléletváltozás, mely a tekintélyelvűséget, a megaláztatást, a pszichológiai bántalmazást felismeri és kizárja a sportból, az oktatásból. Ehhez a civil összefogáshoz szakmai szervezetekre, sportközösségekre, edzőklubokra és a médiára is szükség van, a gyerekeink érdekében.

 

 

Az Európai Bizottság Fehér Könyve rámutat, hogy a sportban olyan veszélyek és kihívások is jelen vannak, mint a fiatal játékosok kihasználása vagy az erőszak. Hat kiemelten kezelendő probléma egyikeként említi a kiskorú sportolók gyenge védelmét, valamint a sporttal kapcsolatos erőszak káros hatásait. Külön pontot szentel a kiskorúak védelmének, melyben küzdelemre szólít fel a kiskorúakkal szembeni nemi erőszakkal és zaklatással szemben. Kiemeli továbbá a gyermekek gazdasági célú kizsákmányolását, az esélyegyenlőség elvét, a rasszizmus, szerhasználat elleni küzdelmet, és a sporteseményeken megjelenő erőszak kérdését.

Magyarország kiemelkedő sportnemzet, büszkék lehetünk az ifjú tehetségeinkre és az erős utánpótlás csapatokra. Ugyanakkor fontos feladatunk, hogy erősítsük a sportoló gyermekek védelmét. A jelenlegi szabályozások és stratégiák sajnos nem eléggé érzékenyek a gyermekek jogaira és speciális védelmére a sportágakban. A szakemberek képzése és a foglalkoztatási feltételek is hiányolják azokat az elemeket, amelyek tudatosítanák e fontos kérdéseket a szakmában.

Mindannyiunk felelőssége, hogy gondoskodjunk róla: a gyermekkor egyszeri és megismételhetetlen.

Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy gyermekeinknek biztosítsuk a szabadidő és a játék, sport örömét, és megvédjük őket az erőszaktól.

 

A cikk elkészítéséhez felhasznált források, cikkek, tanulmányok:

https://sportorvos.hu/gyermekjog-a-versenysportban-esettanulmany

Unicef kutatás: A Gyermekjogi Egyezményről – UNICEF

Gyerekek tapasztalatai a sportban – UNICEF