Az új tanév kezdete a pedagógusoknak ritkán jelent egyszerűen „visszatérést a munkába”. Új osztályok, új kollégák, új elvárások, megváltozott szabályok, átrendeződő családi helyzetek és persze egy hosszú nyár után újra induló napi rutin vár mindenkit.
A tanév első heteiben ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy minden azonnal tökéletesen működik-e. Sokkal inkább az, hogy sikerül-e olyan ritmust és kereteket kialakítani, amelyek hosszú távon is fenntarthatók.
A visszarázódás nem teljesítményfeladat. Átmenet.
Az új tanév: újrakezdési lehetőség
Az évkezdés nemcsak arra jó, hogy újra felvegyük a fonalat, hanem arra is, hogy átgondoljuk: mit szeretnénk másképp csinálni, mint tavaly?
Kinek és mikor vagyok elérhető?
Milyen csatornán kommunikálok?
Milyen feladatokra mondok IGEN-t, és mire NEM-t?
Miben szeretnék változást az új tanévben, mire van hatásom ezzel kapcsolatban?
Ebben az egyik legfontosabb lehetőség az új határok kijelölése.
A határ ugyanis nem fal. Nem azt üzeni a szülőnek, a diáknak vagy a kollégának, hogy „eddig és ne tovább, innentől nem érdekel”. Éppen ellenkezőleg: a jól kommunikált határ biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá teszi az együttműködést.
Ha például a pedagógus meghatározza, mikor és milyen csatornán kommunikál a szülőkkel, az nem feltétlenül távolságtartás. Azt jelenti: mindenki tudja, mire számíthat. Ha világosabbá tesszük, mikor lehet egy problémával hozzánk fordulni, és mikor van szükség személyes egyeztetésre, az nem gyengíti, hanem keretezi a kapcsolatot.
Ugyanez igaz a diákokkal való munkára is. A kiszámítható szabályok, a következetes következmények és a világosan kimondott elvárások nem a kapcsolat ellen dolgoznak. Sokszor éppen ezek teszik lehetővé, hogy a kapcsolat biztonságos és bizalommal teli legyen. A kis és nagykamaszoknak a látszat ellenére mindennél jobban kellenek a határok, mert ahhoz tudnak igazodni, vagy épp átlépni, de akkor ott kell legyen a következmény, ami nem egyenlő a büntetéssel.
A határ akkor működik jól, ha kommunikáljuk is
Nem elég magunkban eldönteni, hogy idén már nem válaszolunk este tízkor üzenetekre, vagy hogy egy bizonyos ügyet csak személyesen szeretnénk megbeszélni.
Érdemes ezt előre, nyugodtan és természetesen kimondani.
Nem kell hozzá hosszú magyarázkodás. Egy egyszerű mondat is elég lehet:
„A tanévben az üzeneteket munkaidőben nézem, és igyekszem a következő munkanapon válaszolni.”
Vagy:
„Ha egy helyzetet szeretnénk alaposan átbeszélni, egyeztessünk időpontot, hogy mindenkire jusson megfelelő figyelem.”
Az ilyen mondatok nem elutasítanak. Tájékozódási pontot adnak.
És éppen ez a lényeg: a jó határ nem elvágja a pedagógus–szülő–diák együttműködést, hanem kijelöli annak egészséges kereteit.
Először magunkat érdemes visszahozni a ritmusba
A pedagógusok sokszor már augusztus végén fejben „tanítási üzemmódba” kapcsolnak. Listák készülnek, óratervek születnek, üzenetek érkeznek, és könnyű belecsúszni abba az érzésbe, hogy már az első napon mindennek készen kell állnia.
Pedig az első heteknek van egy fontos, sokszor alábecsült feladata: megérkezni.
Megérkezni az iskola épületébe, az új osztályba, a megváltozott napirendbe – és saját magunkhoz is.
Érdemes ezért az első időszakban különösen figyelni arra, hogy:
mennyi energiát visz el a munkanap;
marad-e idő a szünetekben valódi szünetre;
mikor fejezzük be a munkával kapcsolatos teendőket;
mennyi feladatot viszünk haza;
és mi az, amit valójában csak azért csinálunk meg, mert „így szoktuk”.
A tanév eleji lendület könnyen megtévesztő. Ami szeptember első hetében még lelkesedésből működik, az október végére már kimerítővé válhat.
Ne az első hetet optimalizáljuk, hanem az egész tanévet.
Mire érdemes figyelni a diákoknál?
A gyerekek sem ugyanoda érkeznek vissza, ahonnan nyáron elindultak. Van, aki alig várta az iskolát, más szorong, elfáradt, nehezen vált át a kötöttebb napirendre, vagy egyszerűen csak még „nyári üzemmódban” van.
Az első hetekben ezért különösen sokat számít a kiszámíthatóság.
Nem feltétlenül kell mindent azonnal számon kérni. Fontosabb lehet, hogy a tanulók tudják:
mi fog történni, mit várunk tőlük, mihez tarthatják magukat, és mi történik akkor, ha valami elsőre nem sikerül.
A szabályok természetesen fontosak. De a szabályok megismertetése és a határok következetes kialakítása nem ugyanaz, mint minden apró hibára azonnal reagálni.
Az első hetekben érdemes különbséget tenni a valóban fontos és a pillanatnyilag zavaró dolgok között.
Mit lehet nyugodtan figyelmen kívül hagyni?
Nem mindent kell megoldani azonnal megoldani, az egyik legjobb módszer, az időkérés a nyugodt döntés meghozatalára.
Ezt pedagógusként különösen nehéz lehet elfogadni, hiszen a munkánk része a problémák észrevétele. De az észrevétel nem jelent automatikusan azonnali beavatkozási kötelezettséget.
Lehet, hogy valaki az első héten még szétszórtabb.
Lehet, hogy egy osztály hangosabb a megszokottnál.
Lehet, hogy egy kolléga máshogy szervez valamit.
Lehet, hogy egy szülő olyan kérdésben ír, amely valójában ráér holnap is.
Nem mindenből kell ügyet csinálni.
A kérdés inkább ez:
Ha erre most nem reagálok, lesz belőle valódi probléma?
Ha nem, akkor néha a legprofibb döntés az, hogy elengedjük.
És mit nem érdemes figyelmen kívül hagyni?
A fáradtságot.
A tartós ingerlékenységet.
Azt, ha már reggel szorongással indul a nap.
Azt, ha folyamatosan úgy érezzük, hogy le vagyunk maradva.
Azt, ha minden este még „csak ezt az egy dolgot” akarjuk elintézni.
A pedagógusok szakmai felelőssége nem választható el a saját teherbírásuktól.
Ez nem önzés, hanem munkafeltétel: a fenntartható pedagógiai jelenléthez szükség van valamennyi saját kapacitásra is.
A szülőkkel sem kell mindent azonnal rendezni.
A tanév elején gyorsan megszaporodhatnak az üzenetek és kérdések. Sok pedagógus ilyenkor úgy érzi, hogy akkor végzi jól a munkáját, ha minden megkeresésre azonnal válaszol.
Pedig a gyors válasz és a jó válasz nem ugyanaz.
Az új tanév kiváló alkalom arra, hogy ezen a területen is új kereteket alakítsunk ki. Mikor olvassuk az üzeneteket? Mikor válaszolunk? Milyen ügyben érdemes személyesen beszélni? Mi az, ami várhat a következő munkanapig?
Ezeket a határokat érdemes nem utólag, egy konfliktushelyzetben, hanem már a tanév elején kommunikálni.
A határ nem a szülőkkel szembeni távolságtartás.
A jól működő határ kiszámíthatóságot teremt mindkét fél számára.
Ne akarjunk szeptemberben egész évre jó pedagógussá válni
Az új tanév kezdetén könnyű nagy fogadalmakat tenni:
„Idén minden órám változatosabb lesz.”
„Mostantól mindig időben adminisztrálok.”
„Többet fogok differenciálni.”
„Nem viszek haza munkát.”
„Minden gyerekre több figyelmet fordítok.”
A célok önmagukban jók. A probléma azzal van, ha egyszerre akarjuk mindet megvalósítani.
Talán érdemesebb egyetlen kérdést feltenni:
Mi az az egy változtatás, amitől ez a tanév egy kicsit jobban működhet?
Lehet ez akár egy új kommunikációs szabály, egy tudatosabban tartott határ, egy másképp felépített óra vagy egyszerűen az, hogy bizonyos feladatokra nemet mondunk.
Egy apróbb, valóban fenntartható változtatás többet érhet, mint tíz lelkes szeptemberi vállalás.
A visszarázódásnak nincs pontos határideje
Van, aki három nap alatt felveszi a ritmust, másnak három hét kell hozzá. Egyik sem jelent szakmai hiányosságot.
Az iskola is egy rendszer, amelynek idő kell, hogy újra összeálljon. A tanároknak, diákoknak és családoknak egyaránt.
Talán ezért az új tanév első heteiben nem azt érdemes nézni, hogy mennyire vagyunk már készen.
Inkább azt:
Mi az, ami már működik? Mi az, amihez még idő kell? Milyen határokat szeretnénk idén másképp kijelölni? És mit nem szükséges egyelőre megoldanunk?
Mert a jó tanév nem feltétlenül az, amelyik tökéletesen indul.
Hanem az, amelyiknek van esélye jól folytatódni – világosabb keretekkel, kiszámíthatóbb kapcsolatokkal és egy olyan pedagógussal, aki nemcsak adni tud, hanem saját magára is tud vigyázni.
A tanári jólléthez pedig mi, a Felelős Szülők Iskolája Tanár Klub – Pedagógus Power – csapatával is szeretnénk hozzájárulni, egy különleges, időutazással egybekötött rendhagyó tanévnyitó ünnepséggel, tárlat vezetéssel, amit kimondottan általános iskola felső tagozatos és középiskolai tanároknak szervezünk augusztus 24.-én délután a Time Machine Budapestben. Részletek itt: https://www.facebook.com/events/4480076502274722
„Kosztolányi színes tintákról álmodott… mi pedig szeretnénk színes programot és játszani, sokat, sokat.” Ezekkel a gondolatokkal nyitot... Tovább
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
