„Kosztolányi színes tintákról álmodott… mi pedig szeretnénk színes programot és játszani, sokat, sokat.”
Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Ibolya De Negri, az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke a XXX. Kosztolányi Dezső Nyári Akadémiát, amelyre idén is közel 200 pedagógus érkezett Szabadkára.
Három nap, sokféle tapasztalat, közös gondolkodás, játék és kapcsolódás. De mit vihetünk magunkkal ebből akkor is, amikor már becsengettek, és a nyári feltöltődés helyét átveszi a tanév mindennapi tempója?
Talán mindenekelőtt azt, hogy a megújulás nem feltétlenül új módszerekkel kezdődik. Néha azzal, hogy magunkra nézünk.
A pedagógus jólléte nem luxus cikk, hanem alapvető szükséglet
Pedagógusnak lenni ma egyszerre szakmai és emberi kihívás. Nemcsak tanítunk, hanem kapcsolatokat építünk, konfliktusokat kezelünk, szülőkkel működünk együtt, különböző személyiségekhez alkalmazkodunk, miközben saját energiáinkat is be kell osztanunk.
Ezért a pedagógus jólléte nem valamiféle plusz, amit akkor veszünk elő, ha már minden más rendben van.
A pedagógus jólléte a pedagógiai munka része, amiért tenni kell
A Felelős Szülők Iskolája és a Krétaporos pedagógus háromnapos szabadkai tanár- és tanítóképzése is erre épült. Nem újabb terheket szerettünk volna adni, hanem időt a megállásra, a játékra, a kapcsolódásra és az önmagunkra figyelésre.
A három napos pedagógus tréninget Tibenszky Moni Lisa, mentáltréner, kommunikációs szakember, a Kamaszokkal suttogó podcast alapítója és a Felelős Szülők Iskolája vezetője tartotta.
A közös munka öt fontos terület köré épült:
stresszkezelés, önismeret, személyiségtipológia, együttműködés-fejlesztés és határszabás.
Ezek pedig sokkal szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, mint elsőre gondolnánk.
Stresszkezelés: nem kell mindent kibírni
A pedagóguspályán a stresszt aligha lehet teljesen kiiktatni. A kérdés inkább az, hogy észrevesszük-e időben, amikor túlterhelődtünk, és tudunk-e változtatni.
A tanév eleji lelkesedés könnyen túlvállaláshoz vezet. Szeptemberben még sok minden működik lendületből, de ami ősszel lelkesedés, az később könnyen kimerültséggé válhat.
Ezért ne az első hetet optimalizáljuk, hanem az egész tanévet.
Önismeret és személyiségtipológia: érteni magunkat és egymást
Hogyan reagálok konfliktusban? Mi merít ki? Mikor vállalok túl sokat? Milyen helyzetekben tudok jól működni?
Az önismeret a pedagógiai munkában nagyon is gyakorlati tudás. Segít felismerni, hogy egy nehéz helyzetben valóban a másikkal van-e problémánk, vagy egyszerűen mi vagyunk fáradtabbak, érzékenyebbek, túlterheltebbek.
A személyiségtipológia pedig abban segíthet, hogy megértsük: nem mindenki úgy működik, mint mi.
Másképp kommunikál egy szülő, másképp motiválható egy diák, és másképp fogadja a visszajelzést egy kolléga. Nem az a cél, hogy mindenkihez más pedagógussá váljunk, hanem hogy tudatosabban válasszuk meg a kommunikációnkat.
Együttműködés: nem kell mindent egyedül megoldani
A pedagógus sokszor úgy érzi, hogy minden felelősség személyesen hozzá tartozik. Pedig az iskola közösség.
A jó együttműködés nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértünk. Hanem azt, hogy tudunk egyeztetni, segítséget kérni, segítséget adni, és egy közös cél érdekében dolgozni.
Szabadkán éppen ezért volt különleges élmény, hogy Felvidékről, Budapestről és Magyarország különböző pontjairól érkező pedagógusok találkozhattak a határon túl élő és dolgozó magyar pedagógusokkal.
Hatalmas élmény volt L. Ritók Nóráék, az Igazgyöngy Alapítvány művészettel és komplex pedagógiai neveléssel foglalkozó munkáját, képzését látni, megosztani a tapasztalatokat.
Vagy kár részt venni Kosztolányi életét és művészetét bemutató virtuális túrán, a közös kirándulások, a szabadkai vendéglátás és a közös nyelvünk , nagyon sokat adott.
A közös nyelv itt nemcsak a magyar nyelvet jelentette, hanem a közös hivatást is.
Határszabás: az új tanév új kereteket is jelenthet
Az új tanév kiváló alkalom arra, hogy feltegyük a kérdést:
Mit szeretnék idén másképp csinálni?
Mikor válaszolok a szülői üzenetekre? Mikor vagyok elérhető? Milyen csatornán kommunikálunk? Mire mondok igent, és mire nemet?
A határ azonban nem fal.
A jól meghúzott és jól kommunikált határ nem elvágja, hanem sokkal jobban keretezi a pedagógus–szülő–diák együttműködést.
Ha előre jelezzük például, hogy a szülői üzenetekre munkaidőben válaszolunk, az nem azt jelenti, hogy nem törődünk a családokkal. Kiszámíthatóvá tesszük a kapcsolatot.
Ugyanez igaz a diákokkal való munkára is. A világos szabályok, a következetes elvárások és a kiszámítható következmények nem a kapcsolódás ellen dolgoznak. Éppen ellenkezőleg: biztonságot teremtenek.
A kulcs az, hogy a határokat ne csak magunkban állítsuk fel, hanem tisztelettel és érthetően kommunikáljuk is.
Mit hagyjunk figyelmen kívül?
Nem mindent kell azonnal megoldani.
Lehet, hogy egy diák az első héten még szétszórtabb. Lehet, hogy egy osztály hangosabb. Lehet, hogy egy szülői kérdés valójában ráér holnap is.
Érdemes megkérdezni:
Ha erre most nem reagálok, lesz belőle valódi probléma?
Ha nem, talán elengedhető.
Amit viszont nem érdemes figyelmen kívül hagyni: a saját tartós fáradtságunkat, ingerlékenységünket, túlterheltségünket.
A pedagógus nem attól jó, hogy mindig elérhető.
Ne visszatérjünk – újrakezdjünk.
A tanévkezdés lehetőség arra, hogy ne egyszerűen ugyanott folytassuk, ahol júniusban abbahagytuk.
Lehetnek új szokásaink, tudatosabb határaink, jobb kommunikációnk, több együttműködésünk – és több figyelmünk saját magunkra.
Talán elég néhány kérdéssel kezdeni:
Mi az, ami már működik?
Min szeretnék változtatni?
Mit nem szeretnék idén továbbvinni?
Hol van szükségem világosabb határokra?
És miből szeretnék többet adni magamnak?
A szabadkai három nap éppen erre adott lehetőséget: megállni, játszani, tanulni, kapcsolódni és feltöltődni.
Mert ha a pedagógus egy kicsivel több energiával, önbizalommal, kíváncsisággal és önazonossággal tér vissza az osztályterembe, annak ősszel már a gyerekek is részesei lesznek.
Kosztolányi színes tintákról álmodott.
Mi pedig talán arról, hogy a következő tanévet ne ugyanazzal a tintával írjuk tovább.
Legyen benne több önazonosság, több kapcsolódás, több tudatosság, több játék – és annyi határ, amennyi ahhoz kell, hogy a színek ne folyjanak össze.
Szabadkáról ezt vihetjük magunkkal:
Tanulunk. Játszunk. Kapcsolódunk. Töltődünk. És közben egy kicsit jobban vigyázunk a pedagógusra is.
Gratulálunk a szervezőknek és köszönjük a meghívást, reméljük mindenki örömére ismét találkozhatunk majd Szabadkán!
Az új tanév kezdete a pedagógusoknak ritkán jelent egyszerűen „visszatérést a munkába”. Új osztályok, új kollégák, új elvárások, megváltozott szabályok,... Tovább
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
