Van megoldás az egyensúlyra, a félelmek feloldására

Van megoldás az egyensúlyra, a félelmek feloldására

Beszámoló a Ne félj napról

Írta: Tibenszky Moni Lisa

Ne félj! Félelem, szorongás, stressz – az ÉletKatedrális az Élet minősége mellett tette le a voksát. Az idei évben elstartoló színvonalas oktatási és életmód program 2014. november 22-i tematikus napja a félelemről szólt. Öt kiváló szakember, számtalan különböző módon világította meg a Buda stage színültig telt színháztermében ülő érdeklődő közönségnek, hogy mit élünk át nap, mint nap, mitől szorongunk. Női és férfi sorsok, vezető és támogató szerepek. Mind az elfogadás,a megbocsátás és az önazonosság jegyében. Vajon kaptak-e választ a nézőtéren ülők?

A félnapos program rendhagyó atmoszférájának magyarázatát magam is keresem. A közönség soraiban egymással beszélgető, nyitott és barátságos emberek ültek. Senki nem sietett, a büfé sorban senki nem akart tolakodni és többen köntörfalazás nélkül léptek oda az előadókhoz személyes problémájukkal. A megszokott közömbösségnek nyoma sincs. A közel hat órás program végén pedig nem a ruhatárba rohantak, hogy elsőként vegyék ki a kabátot, hanem a fellépő-előadókhoz gratulálni. Útravaló, ez az, amit kaphattunk.

Az elsőként színre lépő stresszkutató, dr. Susánszky Éva pulpitus mögül épp kilátszó törékeny termete kicsit sem vett el abból a hasznos ismeretanyagból, amit a stressz negatív – légző rendszerünkre, gyomrunkra és természetesen a szívünkre való – hatásáról tárt fel. Álmatlanság, gyomor fájdalmak, ziháló légzés. Beszélt a problémák más típusú megközelítéséről, átfogalmazásáról és a döntés szabadságáról is, ami már önmagában felszabadítóként hatott a közönségre.

ʺNem mindig a tények, hanem az arról való gondolkodásunk vezet a stresszhez, azok alakítnak ki bennünk negatív dolgokat… A stresszterhelésnek van olyan szintje, ami inspirtívan hat ránk, kreatívvá tesz, lendületet ad, ezen a szinten kell tartani a stresszt…. Hátra kell lépni az adott helyzetből, ki kell belőle mozdulni, hogy másképp láthassuk, szempontváltásra, átkeretezésre van szükség, ez segít abban, hogy lássuk, hogy nem ez az egyetlen alternatíva.ʺ vallja a magatartás kutató ,tréner Dr. Susánszky Éva.

Tapolyai Emőke pasztorál pszichológus és executive coach kellemesen cinikus humorával mélyen beette magát a lelkünk bugyraiba, a legnagyobb sikert azon példája aratta, amikor azt bemutatta a saját életünkre kivetített szorongásainkat – egy fim kezdődött a Tapolyai filmstúdió kivitelezésében, Tapolyai rendezésben, főszereplésével, tanácsadásával és egyben a Tapolyai, mint közönség megjelenésével. Igen, az életünk szerepeit saját magunk osztjuk, magunknak. Pszichológusként igen sok szorongó embert tudott megkönnyíteni saját terheitől, de ehhez elsőként az Ő döntésükre volt szükség. Hallhattunk tőle az átzsilipelésről, mely módszerrel egy – egy probléma más köntösben való feldolgozását, átkonvertálását kell értenünk. A hibázás lehetőségéről is beszélt, ezzel oldva a döntések felelősségét.

Az est elvitathatatlanul legmegosztóbb alakja Vujity Tvrtko. A Tv 2 száguló riportere a színpadon és a fejekben is száguld, féktelen tempót diktál és erőt sugároz. A professzionálisan felépített motiváló előadás hatása és ereje nem maradt el, bár volt , akiket porba döntött, de csupán azért, hogy utána könnyebben felépítsen. A kelet szörnyűségeit, a missziót és a végtelen sajátos segíteni akarást és a félelmet leküzdő elszánt embert láthattuk testközelből, aki valóban a poklok poklát járta meg. Erőt adott a jelenléte.

“…Nem akarok belebetegedni a riportjaimba, a történeteimbe. Ha ott egy fél pohár víz, én soha nem a félig üres részét nézem, hanem a félig telit…Én erőt akarok adni. Ez a célom.” – mondja Tvrtko.

Az est koronáját a  „szeretet csapat” tette fel, Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője és vendégei – felesége , Szenczy Kati és barátja, az énekes Mező Misi. Az őszinte, el-elbotló ember gyarlósága, a felállás adott példát mindannyiunknak. Sándor , aki lelkipásztorként hosszú évek óta nem csak szellemi vezető, hanem harcos, a szegények harcosa, aki félelmet ismerve, de leküzdve megy segélyszállítmányok kísérőjeként természeti katasztrófa sújtotta vidékekre, éhezőkhöz, betegekhez, mert ez az Ő elhívása. Sándor utcagyerek volt, szülei 14 éves korában elváltak, Ő egyiküknek sem kellett, nem szerették. Kati, a párja, akivel közösen egy nagycsaládban élnek mindig is félt a gyermekvállalástól, hisz az Ő édesanyja épp az ötödik testvérük születésébe halt bele. Fájdalmak, ima és most négy gyermekes családanyaként bízik, bizalmat szavaz nap, mint nap. Könnyek és életutak a közönség elé gurítva, mint értékes gyöngyök. A közönség figyel, el és befogad, minden rezdülés egy.

Mező Misi, keveset szól, de jelenlétével demonstrál. Demonstrálja azt, hogy igen, a sztárok is félhetnek, a sikertől vagy épp retteghetnek annak elvesztésétől. A rivalda fény nem mindig barát,de a hang, az egy szál gitár, amely kíséretével betölti a teret, Misi hangja, az barát. Miről énekel? Először a pálinkáról ,a mámorról, aztán az útról a boldogságról, amit mindannyian keresünk. Itt pár órára virtuálisan egymás vállára hajolva megtaláljuk,megnyugszunk, erőt merítünk és bizalmat szavazunk.

“Az ember életében el kell, hogy jönnie egy olyan pillanatnak, amikor átfordulnak a dolgok. Ez lehet egy esemény, akár jó, akár rossz, ami felkapcsol egy villanyt, és megmutatja, hogy milyen minőségű életet élek valójában. Néha kell egy nagyon jó tükör.”  – vallja az énekes , Mező Misi.

Gratulálunk ÉletKatedrális, gratulálunk Kling Rita, az alapkő erős lett, kíváncsian várjuk a folytatást!

A ÉletKatedrálisról  itt olvashat bővebben.