A gyerekrajz nem jóseszköz

A gyerekrajz nem jóseszköz

Miről árulkodik egy gyerekrajz? Lehet-e a rajz alapján következtetéseket levonni a gyermek személyiségéről? Mit, miért és hogyan rajzoltatnak a gyerekpszichológusok? Mire figyelnek, amikor elemzik a rajzokat?

Erőss Rebeka klinikai szakpszichológussal beszélgetett Bodonovich Ágnes a Képmás Magazinban.

Lehet-e egy rajz alapján következtetéseket levonni a gyermek személyiségéről?
– Sokan azt gondolják, bármit meg lehet jósolni a gyerekrajzokból, de ez nem igaz. Pszichológusként sok mindenre használjuk a rajzot, egyrészt diagnosztikus folyamatokban, amikor először találkozunk egy gyermekkel, és szeretnénk föltérképezni, milyen a lelke, a személyisége, mi zajlik a tudatában és a tudattalanjában. Ilyenkor sztenderdizált rajzteszteket használunk: meghatározott instrukciók alapján tesszük le a papírt, ajánljuk fel a rajzeszközöket. Külön rajzteszteket alkalmazunk arra, amikor a gyermek intellektusára vagy kognitív képességeire vagyunk kíváncsiak: hogyan gondolkodik, milyen a térlátása, figyelme, vizuális készsége.

Másrészt terápia során is használjuk a rajzolást, ez sokkal szabadabb, rábízzuk a gyermekre, milyen eszközökkel és hogyan alkot. A rajzolás a játékhoz hasonlóan abban segít bennünket, hogy bizonyos pszichés folyamatokra jobban következtetni tudjunk. A rajz, a mese, a játék arra is jó, hogy a gyerekek ki tudják fejezni saját belső feszültségüket. Ha két felnőttnek gondja van a világgal vagy egymással, leülnek és megbeszélik, a kicsiknek nincsenek ennyire kifinomult verbális és érzelmi eszközeik, hogy megoldják problémáikat.

Felejtsük el, hogy egy-két rajz bármit is elárul a gyermek lelkéről?
– Veszélyesnek tartom, hogy kiragadjuk a rajz egyes elemeit, és konkrét dologhoz kössük, majd abból következtetéseket vonjunk le. Azt sem tartom jónak, hogy csak önmagából a rajzból, kontextus nélkül állapítsunk meg bármit. A rajzokból körülbelül azt tudjuk meg, mi foglalkoztatja a gyermeket. Ha egy kisfiú sok autót rajzol, akkor nyilván szereti; ha kiskutyát, akkor vágyhat rá. De nem lehet azt mondani egy óvodásra, hogy depressziós, mert feketével rajzol: minden gyerek szereti a feketét, mert hangsúlyos szín, jól látszódik a lapon. Azt se lehet kijelenteni, hogy iszik az anyuka vagy az apuka, ha a gyerek alkoholos üveget rajzol. A rajz egy eszköz a sok közül, hogy szakemberként közelebb kerüljünk a gyermek pszichéjéhez.

Sok szülő már azzal érkezik el hozzánk pszichológiai beszélgetésre, hogy hozza a gyerek rajzát – de ez nem kávézacc, amiből jósolni tudunk! Mindig fontos, hogy milyen körülmények között született egy alkotás, és akkor épp mi volt a gyerek lelkében.

– Szakemberként azért biztosan sok mindent látsz néhány rajzból…
– Nálunk sem mindegy, milyen helyzetben és mire használjuk a gyerekrajzokat. A diagnosztikai folyamat során alkalmazott rajztesztekből elég sok információt megtudunk a gyermek lelkéről, nemcsak azért, mert papírunk van róla, hanem azért is, mert már elég nagy a gyakorlatunk, rengeteg rajzot láttunk a munkánk során.

– Milyen korú gyerekek rajzai alkalmasak arra, hogy elemezd?
– A rajzolásnak van érési menete: firkákkal kezdődik, majd ebből lengő firkák, körvonalak lesznek. Először csak részben sematikus a rajz és esetleges a jelentése, majd idővel a gyerek egyre jobban törekszik a realitás ábrázolására. Fontos mérföldkő a kicsi fejlődésében, amikor már konkrét elemeket tud rajzolni. Körülbelül 10-12 éves korra kialakul a rajztudás alapja. Sokan meg is rekednek ezen a szinten, míg mások képessége tovább finomodik. Ebben az életkorban általában már megmutatkozik a tehetség.

Tudjuk, hogy egy 3, 5, 8, 12 évesnek milyenek a rajzai, milyen az emberábrázolása. Ennek alapján meg tudjuk nézni, hogy az életkorához képest milyen szintet mutat a rajza.

– A lányok általában ügyesebben rajzolnak. Milyen egyéb nemi különbségek láthatók a lányok és fiúk alkotásaiban?
– Tény, hogy vannak nemi különbségek. A lányoknak inkább kifejezőeszközük a rajz, többet és jobban is rajzolnak, de természetesen vannak olyan fiúk, akikről ez szintén elmondható. Témában és színhasználatban is akadnak különbségek: a lányok családot, állatokat, hercegnőt ábrázolnak, élénken, sok színnel, míg a fiúk autókat, katonákat, harcot, és kevesebb színt használnak.

– Milyen jellegű információkat tudsz meg a rajzokból?
– Jó néhány dologra figyelünk. Például a színhasználatra. Nyilván egy kiegyensúlyozott gyermek szívesebben használ színes ceruzákat, mint egy befelé forduló, zárkózott. Kamaszoknál más a helyzet, ők ugyanis szeretnek tollal vagy egy színnel rajzolni, szóval ezt megint fenntartásokkal kell kezelni. Az impulzívabb, önérvényesítőbb gyerekek nagyobb nyomatékkal, lendületesen rajzolnak, jobban rányomják a ceruzát, satíroznak.

A szorongó gyerekek sokszor pici elemeket rajzolnak, szaggatott, szálkás, alig látható vonalakat.

Ahhoz, hogy ezt értelmezni tudjuk, kell ismerni hozzá a családi kontextust. Sok mindent elárul, hol helyezik el a papíron a rajzot, középen vagy valamelyik sarokban, esetleg betölti az egész teret vagy lelóg a papírról. Ez utalhat arra, hogyan reprezentálja magát a családban, osztályban, kitölt-e minden teret vagy alig látszódik. Itt figyelnünk kell, mert a szorongó és gátlásos gyerekek hasonlóan helyezik el a rajzukat a lapon, mint a passzívan agresszívek. Nézzük azt is, hogy a papír melyik oldalára kerül a rajz. Az anyai a bal, az apai a jobb oldal. Az oldalak használata utalhat neurológiai problémára, de a szülői szerepekről is árulkodhat.

Figyeljük azt is, mennyire részletgazdag a rajz. Aki harmóniában van önmagával és családjával, annak sokkal kidolgozottabb a munkája, mint annak, aki nélkülöző családban, ingerszegény környezetben növekszik. Bár a nagyon részletes rajz túlzott precizitásra is enged következtetni. Kisebb gyereknél azt is nézem, mennyire tud egyenes vonalakat húzni, hogyan másol, látja-e a méretarányokat.

Szimbólumokra is figyelünk, de ezeket megint csak fenntartásokkal kezeljük.

– Mit szoktál kérni, mit rajzoljanak a gyerekek?
– Amikor először találkozom a gyermekkel, megkérdezem, van-e kedve rajzolni. Ha igen, akkor megkérem, alkosson valamit. Ebből már látom, mennyire szeret rajzolni. Sokan azért nem rajzolnak szívesen, mert nem tudnak jól, és nem akarnak kudarcot átélni. Nagyon informatív értékű, mit, kit rajzolnak le, amikor nem határozok meg semmit: tájképet, családot, állatot, anyukájukat vagy apukájukat. A kórházban, ahol dolgozom sok bántalmazott, traumatizált gyerekkel találkozom. Azok, akiknek a családjában nagy egzisztenciális szorongások vannak, gyakrabban rajzolnak házat.

A teljes interjút a kepmas.hu-n olvashatjátok el.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.