ONLINE BEISKOLÁZÁSI EXPO

Attól, hogy hibázol, még lehetsz “elég jó szülő”

újszülött csecsemő az anyukájával
Babaház Babaszoba

Attól, hogy hibázol, még lehetsz “elég jó szülő”

Lehet, hogy közel sem számítanak annyira azok a dolgok a babagondozásban és gyereknevelésben, mint eddig hittük? Egy kutatónő szerint éppen elég, ha csak az esetek felében teszünk úgy, ahogy “kell”. Elmondta viszont, hogy mi akaszthatja meg a kötődés kialakulását.

Susan S. Woodhouse, a Lehigh University pszichológusprofesszora, a csecsemőkori kötődés szakértője úgy véli, már az is éppen elegendő a pozitív hatás eléréséhez, ha csak az esetek nagyjából 50 százalékában reagálunk megfelelően a baba szükségleteire. Vagyis, nemcsak egyféleképpen érhetjük el, hogy a gyermekünk biztos alapokkal indulhasson el az életben – írta a babaszoba.hu a Medicalxpress cikke alapján.

Woodhouse 83, alacsonyabb szocio-gazdasági státuszú anya-baba párost tanulmányozott, a kisbabák 4,5, 7, 9 és 12 hónapos korában. A párosokat aszerint osztályozták, hogy miként válaszolt az anya a gyermeke sírására, és ez alapján minősítették a biztonságot nyújtó kötődést. Az eredményeket elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a kisbabák már akkor megtanulták, hogy az anyukájuk biztos “pont” az életükben, ha az anya csak az esetek felében reagált megfelelően rájuk.

A megnyugtató viselkedés a kulcs

“Ez a kutatás többek között azt is megváltoztathatja, hogyan gondolkozunk az anyák, gondozók viselkedéséről, vagyis mely viselkedést tartjuk igazán nagy hatásúnak” – mondta Woodhouse. “Úgy találtuk, nem az az igazán fontos, hogy azonnal felismeri-e az anya, mire van szüksége a babának, vagyis képes-e az anya minden percben ‘megfelelő’ választ adni.
Inkább az számít, hogy az anya elérhető, biztonságot adó azokban az esetekben, amikor megnyugtatásra, és akkor is, amikor ‘háttérre’ van szüksége a kisbabának.”
A vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a síró kisbaba megnyugtatására a legjobb módszer az volt, ha az anya felvette és magához ölelte a babát.

Zavaró tényezők

Néhány viselkedés azonban megakaszthatta, negatívan befolyásolhatta ezt a folyamatot: például ha eltartották maguktól a babát, még mielőtt a sírás abbamaradt volna; a durvább érintés; a hangos és durva beszéd; a szóbeli utasítások a sírás abbahagyására (“ne sírjál már!”); illetve, ha negatív személyiségjegyekkel ruházták fel a kisbabát a sírás miatt (“rossz vagy”). “Amikor az anya félelemkeltő vagy ijesztő dolgokat tett, mikor a kicsi sírt, például rákiabált, rámordult vagy fenyegetően közelített felé, a baba bizonytalanná vált. Hasonlóképpen, ha az anya valami igazán ijesztőt tett, még akkor is, ha baba nem volt stresszes állapotban, az is növelte a bizonytalanságot. Ezek közé tartozott például, ha az anya úgy tett, mintha otthagyná valahol a babát, vagy ha nem védte meg egy agresszív testvértől” – mondta Woodhouse.
Meglepő módon, a túlságosan féltő anyai viselkedés is növelhette a babák bizonytalanságát: például, ha nem engedte, hogy a kicsi felfedezze a világot, vagy ha állandóan megszakította, esetleg irányítani akarta a baba tevékenységét.
Vagyis a legfontosabb, hogy támogatnunk kell a kisbabákat a felfedezésben, és biztonságot, védelmet és megnyugtatást kell nekik nyújtanunk, ha arra van szükségük. A másik lényeges elem, hogy nem kell mindig, mindenben a maximumot nyújtani. A babák nagyon elnézőek. Éppen elég, ha elég jó szülők vagyunk.”
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás:
Címkék:

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom