Kommunikációs trükkök a dackorszak alatt

Kommunikációs trükkök a dackorszak alatt

A totyogókkal való beszélgetés gyakran kerül úgy szóba, mintha valamely külön nyelvről, vagy más népcsoportról lenne szó. Dacoskodnak, ellenállnak és mintha egyáltalán nem értenék, mit szeretnénk mondani nekik. Pedig elegendő néhány kommunikációs fogásra odafigyelnünk.

A dackorszak közepette úgy érezheted magad, akár egy idegen bolygón – a gyermeked szinte kifordul önmagából, hisztizik, akaratoskodik. Miközben azon tűnődsz, hová lett az ennivaló, nyugodt kis szeretetgombóc, és ki ez az ordítástól rákvörös minidiktátor – ne veszítsd el a reményt, mert nem fogtok egymástól eltávolodni.
Sőt, ő sem marad mindig ilyen. Íme, néhány kommunikációs trükk a túléléshez – javasolja a Családinet cikke.

Csak a gyors fejlődés az oka: a hirtelen rázúduló új képességek sora, a kialakuló énkép, a határok keresése és így tovább. Mind-mind természetes dolgok, fontos lépcsőfokok, melyeken végig kell segítened gyermeked. Az újonnan szerzett „tudományok” gyakran okoznak frusztrációt, amikor mindent egyszerre akarnak megtenni vagy épp kimondani, ám az nem sikerül rögtön. Segíts neki csökkenteni a belső feszültséget, s így könnyebben megértitek majd egymást is.

Nézd az ő szemével!

Az egész napos hisztik, veszekedések mellett bizonyára neked sem sikerül a nyugalom szobraként viselkedned megszakítás nélkül. De sokat segít, ha megpróbálod a gyermek szemszögéből nézni a dolgokat. Ez mindkettőtöket megnyugtat majd. Neked könnyebb lesz elfogadnod a reakcióit, ha tudod azok miértjét, őt pedig megajándékozod a tudattal, hogy van, aki megérti őt.

Egyfelől a felnőtteknek járó tiszteletet meg kell adnod neki, ugyanakkor tudnod kell, hogy nem egy kicsinyített felnőttel állsz szemben. Számos problémájuk, félelmük valós, legalábbis számukra az. Nem azért találja ki, hogy bosszantson: tényleg fél bemenni a fürdőszobába, hiszen legutóbb az a nagy fehér szörnyeteg lekicsinyítette a pulóverét, ami már csak a macijára jó. Mi van, ha ő lesz a következő áldozata a mosógépnek?

Ilyenkor ne mondj ítéletet („Látom, hogy félsz”) és ne véleményezz („Nincs mitől félned, csak a csecsemők félnek…”). Egyszerűen add meg a lehetőséget, hogy elmondja, mi zavarja és feloldja a feszültségét, mondjuk így: „Látom, hogy zavar valami, szeretnéd, ha ölbe vennélek és megbeszélnénk?” Ezzel amellett, hogy empátiára tanítod, a kettőtök kapcsolatát és a bizalmat erősíted.

Kommunikációs 1X1

Azt mondd, mit szabad!

Próbáld a NEM-eket IGEN-ekké változtatni. Ha egy kisgyermek örökké csak azt hallja, hogy ezt se csináljon, azt se csináljon, nem igazán fejlődik sem a belső kontrollja, sem az én-tudata. Nem is hinnéd, milyen sok gyermek hiszi, hogy az ő neve valójában „Nemszabad”. A tiltások halmozása helyett inkább próbálj arról beszélni, mit szabad és mit kell megtennie. Ebből fogja megtanulni, mik a kötelességei, és a lehetőségei.

A „Ne dobáld szét a ruhákat!” helyett célravezetőbb, ha azt mondod: „Gyere, szedjük össze a ruhákat és tegyük a mosógépbe”. A „Ne csinálj rendetlenséget!” mondat kiváló helyettesítője lehet: „Pakold össze a játékaid!”. A lényeg, hogy azt add a gyermek tudtára, mit vársz tőle, ne pedig azt, ami tilos, a „NE” szóra ugyanis hamar immunisak lesznek. Tartogasd vészhelyzetekre ezt a kifejezést.

És miért jó, ha egyszerűen beszélsz, miközben a szemkontaktust is tartod a kicsivel? Erről is szó van a csaladinet.hu írásában.