Túl korán és túl sokat várunk el a gyerekeinktől?
Egy 2-3 éves nem azért veri ki a hisztit nyilvános helyen, és nem azért nem adja kölcsön a homokozólapátját, mert “nem nevelik”, vagy mert “önző” hanem mert kicsi. Mit, mikor várunk el a gyerekeinktől?
Egy – a Családineten idézett – új tanulmány szerint a szülők már egy-kétéves korban is olyan viselkedésformákat várnak el a gyermekeiktől, amelyekre ők leghamarabb óvodás korban lennének képesek. Érdemes átgondolnunk, mikor, mit várunk el a gyerekeinktől.
Mikor, mit várunk el a gyerektől?
A tanulmány szerint a szülők:
- 24 százaléka úgy gondolja, a gyermek 1 évesen már képes kontrollálni az indulatait
- 42 százaléka szerint erre 2 éves korában érik meg
- 43 százaléka szerint a 2. születésnapján már tudnia kell osztozkodni
- 36 százalék úgy tartja, 2 évesen már ellen kell állnia a tiltott dolgoknak
- 56 százalék szerint ez a fajta szófogadás 3 évesen elvárható
A valóságban azonban mindezek a készségek később, 3-4 éves korban jelennek meg.
Ebben az időszakban fejlődik ki az a fajta önuralom, amelynek hatására a gyerek maga is képes a tiltott dolgokat elkerülni, ekkor kezdenek ritkulni a hisztériás rohamok, mivel a gyerek egyre inkább képes lesz kordában tartani az indulatait, és az osztozkodás képességének kialakulása is ilyenkorra tehető.
Tanítani, példát mutatni kell
Ez nem azt jelenti, hogy a gyermeknek óvodás kor előtt nincs szüksége korlátokra, vagy hogy nem kell elkezdeni megtanítani neki ezeket a fogalmakat.
Csupán arról van szó, hogy az erőfeszítéseink nem most, hanem később fogják meghozni a gyümölcseiket. Egy 2-3 éves nem azért veri ki a hisztit nyilvános helyen, és nem azért nem adja kölcsön a homokozólapátját, mert “nem nevelik”, vagy mert “önző” hanem mert kicsi. Szerető, türelmes neveléssel, terelgetéssel és észszerű elvárások felállításával ezek a gyerekek is tüneményes óvodásokká fognak válni.
Csak győzzük kivárni!
A teljes cikket a csaladinet.hu oldalon tudjátok elolvasni.