Így nevelj olvasót a mondókázó totyogóstól az olvasó kamaszig

Így nevelj olvasót a mondókázó totyogóstól az olvasó kamaszig

Azt ma már szinte minden szülő tudja, hogy a mesélés és az iskolások önálló olvasása rengeteg pozitív hatással van a gyerekek értelmi- és érzelmi fejlődésére, tanulmányi képességeikre, eredményeikre és nem utolsó sorban a szülőkkel és kortársaikkal való kapcsolataikra. De hogyan jutunk el a pici baba ringatásától az olvasó kamaszig, hogyan nevelhetünk olvasót a mondókázó gyerekből?

Milyen lépcsők vezetik végig a gyerekeket a mondókázástól az első önálló olvasmányokig? Mikor, mit és hogyan érdemes olvasni nekik és mikor jönnek el azok a pontok, amikor megérnek a kicsik szellemileg és érzelmileg arra, hogy “szintet lépjünk” az általunk olvasott könyvek tartalmát ill. illusztrációit tekintve?

Sok éves tapasztalatom azt mutatja – írja Czakó Réka az egigerokonyvek.blog.hu-n megjelent cikkében -, ha rendszeresen mondókázunk, mesélünk, ha időben észrevesszük a gyerekünk változó igényeit vagy éppen azt, ha egy kis “toporgásra” van szüksége az addig elért szinten (de azt is igyekszünk változatos, érdekes történetekkel megoldani), akkor szépen haladhatunk addig a pontig, amikor már a közös olvasások mellett megérkeznek az első önálló olvasmányok és a kis molyunk egyre inkább a saját maga irodalmi ízlése alapján kezd el válogatni.

De azoknak a szülőknek is van jó hírem, akiknél már ovis, kisiskolás vagy kamasz a gyerek de még nem sikerült a mesét, a könyveket a a család életébe beilleszteni: soha nem késő! Nem egy olyan, ma már művészetekkel, irodalommal foglalkozó hazai hírességet hallottam mostanában nyilatkozni, akik 10-14 koruk táján leltek rá a könyvekre.

Meggyőződésem, hogy mindenki számára létezik az az egy könyv, ami beszippantja és onnantól nem lesz megállás. Ezért benneteket is arra biztatlak, fussátok át az olvasóvá nevelés állomásait és csatlakozzatok hozzánk!

Lássuk tehát a legfontosabb állomásokat!

 

Magzati kor:

Bizony, bizony! Már a pocakban fejlődő babának is lehet mesélni, mondókázni, dalolni. Hiszen az anyuka és apuka hangja már ekkor hallható a pici számára, így a szülő-gyerek kapcsolat máris tudatosan építhető a napi rutinná váló egy-két dal, mese, versike, simogatás és beszélgetés segítségével.

Újszülött kortól 2 éves korig:

1 éves korig a pici babák egyik legfőbb jellemzője, hogy állandó jelenlétünket igénylik. Minden ébren töltött percben (és lehetőség szerint az alvás közben is) testi kontaktusban lennének velünk, hogy biztonságban érezzék magukat. Szülőként megtapasztalhatjuk a csodás érzést, hogy egyetlen szavunk varázsütésre nyugtatja meg a nélkülünk csak nyöszörgő, sírdogáló csöppséget.

Éppen ezért tökéletes kezdés a kicsikkel való tudatos foglalkozás terén a ringatók, mondókák, höcögtetők, ölbeli játékok közös megismerése és mindennapi “mantrázása”.

Megnyugtatás, tanulás, kényeztetés, szórakozás, a kicsik rímekhez, ritmushoz szoktatása és megszerettetése… nincs is ennél tökéletesebb módja a legkisebbekkel történő már tudatos, fejlesztő, kapcsolatépítő közös foglalkozásnak.

Természetesen az első évben már a könyvekkel is megismertethetjük a kicsiket. A testi és szellemi fejlettségüknek leginkább megfelelő könyvek egyéves korukra ugyanolyan részeivé válhatnak a kis életüknek, mint a kedvenc alvókájuk, amit mindig, mindenhová hurcibálni kell.

1 éves koruktól a világ még inkább megnyílik a csöppek számára. Saját lábon indulnak felfedezni, megtapasztalni és innentől kezdve szülőként nincs más feladatunk, mint a minket körülvevő világról elegendő információt átadni a tudást szivacsként magukba szívó minimolyoknak.

Érkeznek a leporellók és böngészők, a képekről mesélések, a rövid verses mesékkel való próbálkozások. Napközben többször is előkerülhetnek a lapoznivalók, miközben a napi rutint a már megismert és folyamatosan érkező mondókák és kis játékok színesíthetik. A napi tevékenységeket a háttérben kísérhetik gyerekdalos, gyerekverses cd-k.

Szintén ennek a kornak a “nagy feladata” lehet az esti rutin kialakítása. A sok kisgyerekes szülő álmát jelentő nyugodt éjszaka egyik feltétele a megfelelő esti rutin kialakítása. Angliában erre pár éve indították el a BBB-kampányt, mert mint a világ sok-sok országában, a ködös Albionban is az esti lefektetés jelentette az egyik legnagyobb kihívást a szülőknek.

Bath, book, bed. Fürdés, könyv, ágy. Személyes tapasztalatom is az, hogy egy kellemes, játékos fürdés, egy illatos, nyugtató babamasszás, egy összebújós mesélés tökéletes lezárása lehet a közös napnak. Az esti mesélés már az ilyen zsenge korú gyerekeket is segíti a nap történéseinek feldolgozásában, megértésében és talán felnőttként sem nehéz belátni azt az egyszerű összefüggést, hogy minél nyugodtabban zárjuk az egyik napot, annál könnyebben, nyitottabban kezdjük a következőt.

Ha a te gyereked már nagyobb, olvasd tovább Czakó Réka cikkét az Égigérőn! 

Kép forrása: egigerokonyvek.blog.hu