Néha te is kiabálsz a gyerekeiddel? Így elkerülheted a dühkitöréseket

Néha te is kiabálsz a gyerekeiddel? Így elkerülheted a dühkitöréseket

Ha még soha nem érezted azt, hogy egész egyszerűen képtelen vagy kordában tartani az indulataidat és megfékezni a dühödet, bármennyire is imádod a lurkódat, de most legszívesebben egy kicsi időre leraknád egy sarokba és hátat fordítanál neki (csak amíg le nem nyugszol) – akkor ez a cikk nem neked szól – írta a Babanet.

Azonban, ha pontosan tudod te is, hogy milyen az, amikor „Hulkká változva”, első felindulásból mindent magaddal sodornál és kiabálnál egy jót; lehet, hogy ezzel az egyszerű 3 lépéses módszerrel neked is tudunk segíteni, az indulatok kezelésének szofisztikáltabb módjában, és az azt követő önmarcangoló bűntudat kiiktatásában.

Tehát, ha úgy érzed, hogy elszakad a cérna, próbálj meg tudatában maradni annak, hogy mit gondolsz, mit érzel és mit teszel. (Pofon egyszerűnek hangzik – a gyakorlatban tudom, hogy nem az-, és nagyjából ennyi a módszer lényege.)

A gondolataid

A legtöbb kiabálást, dühkitörést, meghatározott gondolatok, saját magaddal lefolytatott indulatos belső párbeszéd előzi meg, angolul FAAT-nek is nevezik ezt a mintát, azaz az „első automatikus ideges, bosszús gondolatok”-nak. Például ilyen mondatok játszódnak le az agyadban, amikor a gyerek kiborít: „Már megint hisztizel? Kész: nem tudok ezzel mit kezdeni!”, „Miért rosszalkodsz megint, nem tudnál csak egy hajszálnyival jobban viselkedni?!”, „Minden a Te hibád.”

Figyeld meg, neked mik a tipikus gondolataid, azonosítsd őket, anélkül, hogy változtatni akarnál rajtuk. Jegyezd meg, hogy amikor ezek a mondatok elhangzanak a fejedben, azt rendszerint egy kiadós kiabálás szokta követni, így legközelebb (vagy mondjuk 10 alkalom múlva) már le tudod állítani ezt a spirált.

Két további lépés (az érzéseid, a cselekedeteid) a cikk folytatásában a Babanet oldalon olvasható.