Segítség, harap a gyerekem!

Segítség, harap a gyerekem!

A bölcsődében az egyik legkellemetlenebb dolog, amivel a gondozók fogadhatnak, ha azt mondják, hogy a gyerekünk valakit megharapott. Még az is lehet, hogy mindezt úgy teszi, hogy korábban otthon sosem fordult elő.

Ha szerencsénk van, akkor a másik szülő megértő, és nem csinál ebből ügyet, de ha pechesek vagyunk, komoly konfliktus is lehet egy-egy hasonló esetből. Pedig az ilyenhez nem kell sok, elég egy pillanat, hogy a gyerekek összekapjanak valami játékon – írta a Dívány, amelynek cikkében Cziglán Karolina pszichológus adott tanácsokat a szülőknek.

Maradjunk higgadtak!

Sok gyereknél előfordul ebben az időszakban, hogy egy ideig harap, és a legtöbbször ennek különösebb beavatkozás nélkül vége lesz. Persze, szóljunk rá ilyenkor határozottan, ám nyugodtan! Nem kell, hogy dühöt mutassunk, mert a bölcsődés gyerek még kicsi ahhoz, hogy értse: ő most fájdalmat okozott valakinek, és emiatt haragszunk rá. Egyszerűen jelezzük, hogy “nem harapunk”, és ha időben észrevesszük, hogy erre készül, állítsuk meg! Tehát lényegében ugyanúgy járjunk el, mintha ütne vagy karmolna.

Tereljük el a figyelmét!

Ennél is fontosabb, hogy az adott szituációban próbáljunk segítséget nyújtani, hiszen önmagában kevés megmondani, hogy ezt nem. Helyzettől függ, hogy a figyelemelterelés, egy másik játék odaadása (ha például azért harapott, mert a másik gyereknél van a vágyott játék) vagy egyéb más a megoldás. Ha a bölcsődében harap a gyerek, ott alapvetően a gondozók tudnak reagálni az eseményre. Otthon utólag elővenni a témát értelmetlen, a gyerek bizonyára nem is fog emlékezni az incidensre. 

Nem érti, hogy fáj

Ha a gyerek összességében nem agresszív és feszült, akkor nem kell komolyabb okot keresni: lehet ez egy kellemetlen szokás, ami el fog maradni.

A cikk folytatása további pszichológusi tanácsokkal a Dívány oldalán olvasható.