Segítség, otthon vagyok a picivel!

Segítség, otthon vagyok a picivel!

Egy új családtag születése a legnagyobb öröm, de sok új feladattal és ebből fakadó aggodalommal, bizonytalansággal jár. Ebben a sokismeretlenes élethelyzetben nem szégyen támogatást kérni olyanoktól, akik már felnevelték saját gyermekeiket. Az Otthon Segítünk Alapítvány ehhez nyújt segítő kezet a családnak. Lehőcz Monikával, az Alapítvány igazgatójával beszélgetett a csalad.hu.

Miért van szükség jószándékú idegenekre a kisgyermeket nevelő családok otthonaiban?

Atomizált, individualista társadalomban élünk, a korábban létező családi és baráti védőháló sok helyen kilyukadt, sokan magukra maradtak a gondjaikkal, bajaikkal. Ez fokozott veszélyt rejt azon családok esetében, ahol kisgyermek születik és nincs segítség, nincs, akihez tanácsért, támogatásért vagy akár csak egy bátorító szóért fordulhassanak a szülők. A kisgyermekes élet átmeneti nehézségeit próbáljuk enyhíteni önkénteseinkkel, akik időlegesen bekapcsolódnak a

családok életébe.

Mernek segítséget kérni a családok?

Az a jellemző, hogy a szükség viszi rá erre őket, esetleg másoktól értesültek az Alapítvány munkájáról és így találnak ránk. A mentálhigiénés kultúránk sajnos még nem áll olyan fokon, hogy a társadalom többsége ne tekintse „nyavajgásnak” a segítségkérést, de nekünk tudatosítanunk kell, hogy nem szükséges „belepusztulni” egy új élethelyzetbe, igenis lehet és kell segítséget kérni. Mi a primer prevencióban hiszünk, ne várjuk meg, hogy összecsapjanak a fejünk fölött a hullámok!

Hogy néz ki mindez a gyakorlatban, mit csinál egy önkéntes?

Először is a segíteni vágyó jelentkezők részt vesznek egy ötven órás képzésen, melynek során arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy nem mások helyett kell megoldaniuk az életüket, hanem segíteni kell a fiatal szülőket új szerepükben kibontakozni. Nem megmondóemberek érkeznek a családokhoz, hanem olyanok, akik elismerik és bátorítják az újdonsült anyukát, apukát. Nagyon hiányzik a pozitív megerősítés és az, hogy egy kis levegőhöz jussanak a szülők. A koordinátorok kötik össze a családokat az önkéntesekkel, fontos, hogy jól együtt tudjanak működni, ezért például olyan szempontokra is ügyelnek a munkatársaink, hogy egy kínosan pedáns önkéntest lehetőleg ne egy művészi rendetlenségben élő családdal párosítsunk.

Milyen gyakran csönget be az önkéntes a kisgyermekes család ajtaján?

Hetente egyszer látogatják meg az otthonokat, ilyenkor abban segítenek, ami a szülőnek – elsősorban az édesanyának – a legfontosabb. Van, hogy együtt sétálni mennek a gyermekekkel és közben megbeszélik az ügyes-bajos dolgokat, máskor egyszerűen csak meg tudja nyugodtan mosni az anyuka a haját, mert van, aki figyeljen a kicsire. Persze vannak olyan élethelyzetek, amikor a heti egyszeri látogatás kevés. Külön figyelmet fordítunk például a hármasikreket nevelő családokra. Ez egy nehezített pálya, nem egyemberes feladat, fokozott szükség van a segítségre. Ilyenkor több önkéntesünk segít az anyukának, hetente két-három alkalommal is látogatjuk, támogatjuk őket. Nagyon nehéz szituáció, amikor sérült gyermeket nevel egy család, nem is gondoljuk, mennyi problémával szembesülnek, mondjuk csak egy fogorvoshoz való eljutás kapcsán. Itt is hangsúlyosabb a szerepvállalásunk, több odafigyelés szükséges. De ugyancsak kiemelten figyelünk azokra a családokra, ahol egyedül neveli az édesapa vagy édesanya a gyermeket.

Meddig tart a családok segítése?

Általában 3-6 hónapig támogatjuk a családokat, ennyi idő alatt megerősödnek a szülők, oldódnak a félelmeik, megérzik, megtapasztalják, hogy a kisgyermekkel való otthonlét elsősorban öröm. Kirepülhet az új család…

Milyen egy segítő munkatárs profilja, kik kapcsolódnak be az alapítvány munkájába?

Zömmel nyugdíjas korú, de aktív hölgyek jelentkeznek önkéntesnek, akik már felnevelték gyermekeiket, de szeretnének hasznos munkát végezni. Vannak köztük aktív nagymamák, akik saját unokáik mellett más családoknak is segítenek, és a családjuk tiszteletben tartja, hogy a hét egy napját erre szentelik. Olyanok is vannak, akiknek nincs unokája vagy külföldön élnek a gyermekei. Itt érezhető egy nyilvánvaló gyermek-hiány, amelyet egy kicsit betöltenek egy idegen család segítésével. Arra azonban mindig ügyelünk, hogy mi – tapasztalt szülőként – elsősorban a felnőtteket támogatjuk, és rajtuk keresztül nyújtunk segítséget a gyermekeknek. Nagyszerű emberekkel dolgozunk együtt, akiknél a legfontosabb szempont a segíteni vágyás.

„Felkészült szülők – jól működő család” címmel alapítványuk a Védőháló a családokért pályázat egyik nyertese lett.

Milyen vállalásaik vannak e tematika mentén?

Fejlesztésünk Ajkán, Debrecenben, Devecserben, Miskolcon és Nyíregyházán valósul meg, programjaink a helyi, kérdőívvel felmért igényekre épülnek, kiegészítve alaptevékenységünket, az önkéntes családsegítést. „Szülők iskolája” címmel érdeklődő anyukák és apukák közössége találkozik rendszeresen, ők jelölik ki a témaköröket, amelyekről beszélgetünk, mi pedig megszervezzük az alkalmakat. Értékes tapasztalatcsere zajlik minden ilyen alkalommal és fontos hozadéka a találkozóknak, hogy személyes, segítő kapcsolatok formálódnak. A „Gordon tréning” (a Gordon-módszer az egyik legismertebb kommunikációs technika – a szerk.) elnevezésű programunk a konfliktuskezelésben nyújt hathatós segítséget, a „Pénztárca-tudatosan!” hallgatói pedig elsajátíthatják a költséghatékony családi kassza-kezelés fortélyait. A minden családot érintő, általános segítség mellett kiemelt figyelmet szentelünk a sajátos vagy nehéz helyzetben lévő családoknak. „Tea a kézben” önsegítő csoportunk a sérült gyermeket nevelő szülőkre koncentrál, valamint három napos közösségi találkozót is szervezünk e családoknak. Az „Egyedül nehezebb” tréningünk pedig azoknak a szakembereknek szól, akik egyszülős családokat segítenek.

Lesznek kifejezetten családi programjaik is?

Ilyen alkalmunk is lesz. Az „Összefűző”-ben például a részt vevő családok kézműves termékeket készítenek, ahol már az alkotás önmagában is örömforrás, pláne közösségben! A „Család EXPÓ” játékos, szórakoztató délután lesz szülőknek, nagyszülőknek és unokáknak, itt a helyi kulturális, testi és lelki egészséggel foglalkozó szervezetek bemutatkozása mellett a szolgáltatásokat ki is lehet majd próbálni. A „Mami, gyere le a játszótérre!” találkozási, lehetőséget kínál önkénteseink, valamint segítséget kérő fiatal szülők és gyermekeik számára, a „Játszva nevelünk – együtt örülünk!” program pedig kerettörténetbe ágyazott interaktív élményfoglalkozás lesz. Hangsúlyozom, hogy ezek a programok az alaptevékenységünk, az önkéntes családsegítés mellett folynak, helyi koordinátoraink rengeteget dolgoznak, hogy ezek megvalósuljanak.

Milyen lefedettséggel bír országos tekintetben az Otthon Segítünk Alapítvány?

Nagy örömünk, hogy két új szolgálattal bővültünk Debrecenben és Nyíregyházán, ahol a helyi koordinátoraink túl vannak az első önkéntes felkészítésen, elindult a családsegítés, működnek a helyi szolgálatok. Tizenhét új önkéntesünknek a köztársasági elnök felesége, Herczegh Anita asszony is gratulált, aki már második éve jön el közénk, hogy családsegítőink önzetlen munkáját megköszönje. Egy másik („Generációk egymás között”) pályázatunk eredményeképp minden kelet-magyarországi megyeszékhelyen lesz Otthon Segítünk Szolgálat, melyeket később megyei központokká alakítunk. A két pályázat jó gyakorlatai olyan modellt szolgáltatnak számunkra, amelyet később nyugat-magyarországi fejlesztéseinkben is mintaként használunk majd.

Az alapítvány 16 éve működik. Lehet valahogy számszerűsíteni az elvégzett munkát?

Elég, ha annyit mondok, hogy eddig több mint háromszázhúszezer órában segítettünk. Gondolja csak el, hogy ez hány találkozást jelent és mennyit kóstálna órabérben forintosítva… Valódi láthatatlan munka, ami nélkül sokkal, de sokkal szegényebbek lennénk.

A cikk és a kép forrása a Család.hu oldala, kattints IDE.