Tanuljunk szeretetet a gyerekektől!

Tanuljunk szeretetet a gyerekektől!

Miért lehet az, hogy a gyermekekben nagyobb a szeretet, mint a felnőtt korba lépő emberek többségénél? Hiszen minden emberben ott a képesség a szeretetre, adni és kapni abból, ami a másik emberben lakozik.

Minden gyermek és felnőtt alapvetően 5 kommunikációs csatorna egyikén fejezi ki és fogadja be a szeretetet. Ötféle szeretetnyelvet ismerünk: Az elismerő szó, melynek hatalma van. Lehet dicsérő, bátorító, fontosság és biztonságérzet kifejezését segítő szavak közlése. A minőségi idő, mikor osztatlan figyelmet szentelünk a másiknak. Az ajándékozás, ami a szeretet kézzel fogható kifejezése. A szívességek, melyek a másik számára tett kedves, segítő cselekedetek. És végül testi érintés, aminek legkifejezőbb formái az ölelések és a puszik.

Minden embernek, ahogyan gyermeknek is, van szeretetnyelve, amelyen keresztül kifejezi szeretetét. A gyermekeknek tiszta szívükből, egész lényükből áradó szeretete mindenki felé irányul. Ám csak akkor fogja igazán érezni a szeretetünket, ha felismerjük és beszéljük a számára legérthetőbb szeretet-nyelvet – írta Rácz Imola óvodapedagógus a Stíluskommunikáció oldalon, alább a cikk idézünk.

Óvodapedagógusként kiváltságosnak érzem magam, hiszen minden nap, több csatornán keresztül árad a szeretet. Naponta többször hallom, ugyanazt a mondatot: „Óvó néni, szeretlek!” Számtalanszor roskadásig tele a táskám szebbnél szebb rajzokkal, amik nekem készültek. Rendszeresen megölelnek és megdicsérnek ezek az apró, de annál nagyobb szívvel rendelkező gyermekek.

Önzetlenül, a maguk nyelvén

A gyermekek még a legnagyobb szeretettel, odaadással és csillogó szemekkel szorítanak át apró kis kezükkel. Hisz a gyermek azért szeret, mert szeret. Feltételek nélkül. Nem kell hozzá semmilyen indok, és nem kérnek érte cserébe semmit. Ha a gyermek érzi, hogy szeretjük, sokkal könnyebben tudjuk nevelni. És miért vagyok kiváltságos helyzetben? Mert megélhetem mindazt, ami az életben a legfontosabb: szeretni és szeretve lenni!

Hova tűnik a szeretet?

S aztán kilépek az óvoda kapuján a való életbe, ahol még két ismerős arc is ritkán mosolyog össze. Eseményekhez kötjük az ölelések és ajándékozások számát. Szívességet, csak valamiért cserébe teszünk, és egyre kevesebb időnk, figyelmünk jut a másikra. S csak egy kérdés jár a fejemben: miért lehet az, hogy a gyermekekben nagyobb a szeretet, mint a felnőtt korba lépő emberek többségénél? Hiszen minden emberben ott a képesség a SZERETETre, adni és kapni abból, ami a másik emberben lakozik.

Élőben az igazi!

Úgy vélem, az emberiség nem a szeretet irányába megy, hanem a robot felé, mert az elektronikai eszközök az életünk szerves részévé váltak. Uralják az életünket, ám az emberek közötti személyes érintkezést megölik. A társadalmi kapcsolataink, a különböző gondolataink, információink átadása leginkább a közösségi médián keresztül történik. Ám ameddig azon keresztül figyelünk a világra, és nem nézünk fel, addig nem fogjuk észrevenni a másik személy mosolyát, auráját.

Egy biztos. A szeretet ennél mélyebbre lát. A szeretet az életünk mozgatórugója, ettől lesz világ a világ. Talán ez az, amit gyermekeinktől elsajátíthatunk, mert a szeretetnyelvük megnyilvánul az egész lényükben.

U.I.: „Szeressük egymást, gyerekek!” Tisztán… Őszintén… Igazán…

(A teljes cikk a Stíluskommunikáció oldalon olvasható.)