"Elnőiesedett" családjog?

"Elnőiesedett" családjog?

Feltett szándékom, hogy a házassági, családjogi, gyermekjogi tárgyú cikkeim sorozatában rendszeresen jelenjen meg olyan írás, amely nem a száraz joganyag repetitív ismertetése, hanem a mindennapok jogi gyakorlatát hozza közelebb az olvasóhoz, vagy a hétköznapok jogi útvesztőiben a könnyebb eligazodást segíti. Sőt, fő célkitűzéseim között szerepel, hogy az ügyvédi pályám során szerzett tapasztalataimat megosszam az olvasókkal, különösen ha azok vitaindító gondolatokat tartalmaznak!

Nem szerencsések az általánosítások, de mindenesetre nem mellőzhetőek, ha statisztikai jellegű megközelítéseket alkalmazunk. Egy szakma, egy hivatás „elférfiasodása”, vagy „elnőiesedése”, ugyanis kifejezetten az abban dolgozó férfiak és nők arányának a függvénye. Azt hiszem ez talán nem is lehet vita tárgya. De, hogy mit értünk „elférfiasodás” és „elnőiesedés” alatt, azt azért részletesebben ki kell fejtenünk.

Szokták mondani, a bírói hivatás „elnőiesedett”, tehát jelentősen magasabb a bírák között a nők aránya, mint a férfiaké. Egy nem reprezentatív összehasonlítást hadd mondjak, mondjuk a fővárosban lévő egyik bíróságról, ahol mégiscsak a bírói kar „krémje” dolgozik, hiszen a legnagyobb ügyszámmal dolgozó bíróságon feltehetően a legtapasztaltabb bírák ülnek.

Tehát ezen a bíróságon a vegyes büntetőügyeket 34 bíró tárgyalja, amelyből 22 női bíró számolható össze és 12 férfi, tehát arányában kétszer annyi női bíróval találkozhatunk, mint férfival. Ugyanezen a bíróságon 36 bíró ítélkezik fiatalkorúak büntetőügyeiben, amelyből 29 női bíró számolható össze és 7 a férfi, tehát négyszer annyi(!) nő ítélkezik ebben az ügytípusban, mint férfi. A polgári ügyszakon belül, a vegyes magánjogi ügyeket összesen 35 bíró tárgyalja, amelyből 27 bíró nő, és 8 férfi, tehát háromszor annyi(!) női bíró ítélkezik ezekben a polgári jogi ügyekben, mint férfi.

Kártérítési ügyeket 28 bíró tárgyal, ebből 23 nő és 5 a férfi csupán, míg szabálysértési ügyet 21 bíró tárgyal, amelyből 15 nő és 6 a férfi. Az egyéb ügytípusokon belüli arányok ismertetését most mellőzöm.

És most jön a feketeleves. A családjogi ügyszakban ítélkező bírák száma 34 fő, amelyből mindössze egyetlen egy férfi van! Ugye nem kell következtetéseket levonnom, hogy melyik a „legelnőiesedett” ügytípus? Én azt hiszem, hogy ezeket az arányokat vagy radikálisan meg kell változtatni(ha egyáltalán lehet és érdemes), vagy el kell fogadni, hogy ez a helyzet és nem szabad további következtetéseket levonni.

Nyilvánvalóan a fenti, nem győzöm hangsúlyozni, nem teljesen pontos, csak a téma ismertetésének szintjén orientáló statisztika önmagában konkrétabb következtetésekre nem ad alapot, hiszen az ügytípusokon belül tárgyalt ügyek számát, az ügyeken belüli további tendeciákat (pl. mennyi idő alatt fejeznek be egy vegyes büntetőügyet, és mennyi idő alatt egy gyermek-elhelyezési ügyet, vagy hány tárgyalást tartanak, stb. stb.) nem ismerjük és az sem biztos, hogy ezek az adatok egyáltalán bármilyen szempontból összehasonlíthatóak egymással.

Feltehetően lehetne statisztikákat hozni az autógyártás, a ketrecharc, a nőgyógyászat, vagy a karmesteri hivatás területéről is, ahol esetleg a férfiak aránya volna szembetűnően magasabb a nőkénél, ezért ott a szakma elférfiasodása lehetne a téma. Ez önmagában még nem is annyira érdekes, de a tény, akkor is önmagáért beszél. A családjogi ügyszakban a női bírák aránya gyakorlatilag kizárólagos!

De mit jelenthet ez a mindennapok ítélkezésében? Egyáltalán releváns lehet-e ez a tény az ítélkezést és annak színvonalát illetően?

Mondjuk azt, hogy nem. Mondjuk azt, hogy nem lehet az ítélkezést és annak színvonalát, jellegét, tendenciáit illetően következtetéseket levonni a férfiak és a nők arányából. Mondjuk azt, hogy arról van szó inkább, hogy a férfiak általában kevésbé vágynak a bírói pályára, mint a nők, különösen, ha családjogi ügyeket kell tárgyalni! Ennek megvannak a maga, jellemzően egzisztenciális jellegű okai. És én azt gondolom, hogy itt, ennél a pontnál kell megállni a következtetések levonásában, nehogy valaki a cikk szerzőjét hímsovinizmussal, vagy épp ellenkezőleg, túlzott feminizmussal vádolja!

De hadd kísértsem az ördögöt csak egy pillanatra. Szerintem nem kétséges senki előtt sem, hogy miért kerül szélsőségesen több nő a családjogi bírák közé, mint férfi (harmincszor annyi a nő, mint a férfi, lásd fentebb), míg a büntető, vagy egyéb polgári ügyek esetén, ez az arány „csak” kétszeres-háromszoros. Minden bizonnyal a nők általános és adott esetben szakmai érdeklődése, figyelme, és megkockáztatom önnön hivatásbeli felelősségtudata a családjogi tárgyú kérdésekben és jogterületen erősebb a férfiaknál, mint ahogyan általában is, a nőket család- és gyerekcentrikusabbnak tartjuk a férfiaknál.

De kérdem én: a hétköznapi családi életben is ilyen horrorisztikus az arány, mint az említett ítélkezési ügytípusban?
Tehát a mindennapokban is harmincszor annyira fontos egy nőnek a család, a gyermek, a házasság és az ehhez kapcsolódó kérdések, történések, célok és helyzetek összessége, mint egy férfinak?

Ekkora eltolódás volna a család, gyermekek, házasság fókuszban tartása kapcsán férfiak és nők között?
Szeretném remélni, hogy nem. Szeretném hinni, hogy a férfiaknak legalább annyira fontos család, a gyermekek vállalása és felnevelése, mint a nőknek, csak hivatásbeli célkitűzések esetén mégsem ez képezi a célválasztás alapját. Ez esetben azonban ez önmagában is ellentmondó állítás, hiszen ha ugyanannyira fontos hivatásbeli célkitűzés férfiaknál és nőknél, akkor a bírák között is hasonló arányokat kellene tapasztalnunk. De nem.

Mi lehet az a társadalmi szkepszis, ami ennyire kevés férfit enged be a nők közé ítélkezni a családjogi ügyekben, mi lehet az a késztetés, amely a nőket „megsokszorozza”, és amely a férfiakat visszatartja? A félreértések elkerülése érdekében: az életünk egyik legjelentősebb része a család. Aki ennek jelentőségéből, felelősségéből, ad absurdum szenvedélyéből nem vállal részt, az kirekeszti magát önnön teljességéből.

Ha lenne olvasói levelek rovatom, oda várnám ötleteiket, válaszaikat.

írta: dr. Rácz G. Gábor, ügyvéd