Amiért az egészet csinálod – a gyerek

egyensúly

Amiért az egészet csinálod – a gyerek

egyensúlyElérkeztünk az anyai életvitel Szentháromságának utolsó, és persze legfontosabb tagjához, a gyerekhez. Mindegy, hogy miről volt szó az előbbiekben, időről, vagy pénzről, minden szempontból a gyerek érdekeinek, fejlődésének volt alávetve a tervezésünk – mindezt persze úgy, hogy azért se anyu, se apu ne maradjon ki az életből, nekik is jusson az időből is, meg a pénzből is.

A lényeg ugyanis az, hogy ha szülők lesztek, akkor a Ti prioritásaitok is meg fognak változni – minimum eggyel több lesz azon tényezők sorában, amelyek mind egyformán fontosak. Vagyis nem fontosabb lesz mindentől, hanem ugyanolyan fontos. Ezért itt nem az alárendelést kell érvényesíteni, hanem az egyensúlyt. (Nem mártírképzőnek szántam ezt a kis blogos tréninget, ahol anyuból az önfeláldozás szobrát faragom.) Ennek jegyében fogok az anyai életvitel harmadik pilléréről, a gyerekről is beszélni – hiszen ő lesz az egyensúlyteremtő.

A gyerek mint egyensúlyteremtő

Ez valószínűleg furán fog hangzani azok után, hogy az egész blogfolyamomat azzal kezdtem, hogy égszakadás-földindulás következik be, ha megszületik a baba. Tény, fenekestül fel fog fordulni minden: az időbeosztásodon fogod leginkább érezni, de  a családi kassza is erősen megérzi, hogy “új seriff van a városban”, de a személyes érdeklődési körödben is meglehetős prioritáseltolódások várhatóak. (Mindezt persze apu is meg fogja érezni, neki sem lesz az első időben alkalmazkodni az új helyzethez.)

Igen, kell egy kis felfordulás. Nevezhetjük akár válságnak is. A válságoknak ugyanis megvan az a sajátosságuk, hogy nagyon jól jelzik, ha a körülmények, játékszabályok megváltoznak. Ekkor ugyanis az eddig jól bejáratott módszerek, rendszerek fájdalmasan kezdenek el recsegni-ropogni minden eresztékükben – azok ugyanis a megváltozott körülmények, játékszabályok közepette már használhatatlanok. Ha valami annyira megváltozik, hogy nagyon, akkor az eddigi rendszerek használhatatlanokká válnak. Itt az ideje újítani, új egyensúlyt teremteni. Igaz ez akkor is, ha gazdasági válság tör ki, de akkor is, ha baba érkezik a családba.

Kialakul a család

család gyerekkelA babával váltok igazán családdá. Az újabb babával pedig egy másik családdá. Lehet, hogy már van rutinod a babák terén, de akkora sosem lesz, hogy ne kellene mindig újítanod a következőnél. Ugyanis minden baba más. Bár a babák nem kialakult jellemek, de a temperamentumuk már velük született (tudományosan bizonyított, hogy a temperamentum genetikailag kódolt, azt nem tudjuk befolyásolni semmivel. Igaz, nem is kell. ). Ezért mindegyiküknek mások lesznek az igényei, másképpen fog viselkedni, amelyhez mindig kicsit másképpen kell viszonyulni. Vagyis az alkalmazkodás, összeszokás minden esetben újraindul, valahányszor újabb családtag érkezik. (Ez egybevág a csoportdinamika elméletével is, miszerint minden csoportnak vannak kialakult szabályai, normái, hierarchiái, amelyek minden egyes újabb belépő csoporttaggal újraformálódnak. A kérdés csak az, melyik milyen mértékben változik.)

A nem mindegy az, hogy ezekkel a “csoportválságokkal” hogyan bántok, mit hoztok ki belőle.

A család a társadalom legkisebb működő egysége

Ez a tankönyvi tételmondat Nálatok a gyakorlatban telik meg tartalommal. Családként rengeteg szerepet töltötök be, amelyek a társadalom számára mind értékesek és fontosak:

  • jogi egység: családjogi szempontból is egy önálló egység vagytok. Törvények mondják ki az egymás iránti felelősségeteket (igen, még a gyerekét is a szülei iránt!), de az egymással szembeni jogaitokat is. Ezt naponta gyakoroljátok is, bár lehet, hogy eddig még így nem gondoltatok rá.
  • reprodukciós egység: a társadalom fennmaradása szempontjából a családnak talán ez a legfontosabb funkciója. Minden családi közösség annak érdekében jön létre, hogy a nemzett utódokról gondoskodjon. Közösségben (családban) ezt mindig könnyebb megtenni, mint egyedül.
  • gondozó-ellátó egység: manapság az ún. nukleáris család a jellemző, ahol max két generáció (szülők és gyerekek) élnek együtt. Ebben a viszonyrendszerben egyértelműen a gyerekek gondozása, fizikai igényeinek kielégítése a gondozás-ellátás feladata. Régebben, amikor még több generáció élt együtt egy-egy nagycsaládban, az idősek gondozása-ellátása is ebbe a körbe tartozott. Ma még nehéz megmondani, hogy az állami nyugdíjrendszer esetlegessé válásával, illetve az alaptörvénybe foglalt szülőtartási kötelezettséggel az ez irányú gondozási-ellátási aspektus hogyan fog változni a családban.
    gazdasági egység: közösen kell megteremtenetek a fenntartásotokhoz szükséges fedezetet, és az erre kialakított rendszereteket közösen kell működtetnetek is – ezzel együttműködési kereteket, normákat is kialakítotok, és az ebben szerzett gyakorlatotok is jól jön majd a társadalomnak. (Az előzőekben a pénzügyi pillér kapcsán már sok szót ejtettünk erről.)
  • fogyasztási egység: általában itt szoktak azok a problémák fellépni, amelyek miatt az én segítségemet igénybe szokták venni az ügyfeleim, mert a gazdasági rendszer lehet jól átgondolt és felépített, működhet is jól, ha a fogyasztás hazavágja. (A pénzügyi pillérben erről is volt szó.)
  • szellemi-kulturális egység: a család mindig is a kultúra, a hagyományok és az aktuális információk legfontosabb és legalapvetőbb közvetítője és formálója volt. Ezzel véleményalakító is a saját kis családi közegében.
    irányítási-ellenőrzési egység: a családtagok magatartásának szabályozását jelenti. A családtagok ugyanis – jó esetben – mindnyájan elfogadnak egy közös családi normát, és ennek mentén viselkednek. A családtagok az ettől való eltérést joggal teszik szóvá, hiszen egyfajta hallgatólagos “kistársadalmi szerződésként” működik. Ha ezekben a normákban nincs kiforrott egyetértés, az állandósult konfliktusok forrásává válhat a családban. (Erre még majd visszatérek.)
  • pszichoszociális vagy szocializációs egység: a család egyik legfontosabb feladata, hogy alkalmassá tegye tagjait a közösségben való létre, életre. A családban ugyanis viszonylag védett környezetben modellezhetők le a társadalmi reakciók egy-egy viselkedés kapcsán. Ez a szociológiai megközelítés. A pszichológia és a pedagógia meg azt mondja, hogy ez a gyereknevelés.
  • emocionális-érzelmi egység: intim közösség is vagytok, érzelmi menedék egymás számára, amely egyfajta pszichés védettséget, hátországot is ad a család tagjai számára.

Az utóbbi három családfunkciót nagyon jól nézd meg Magadnak! Ezek lesznek ugyanis azok a családi feladatok, amelyek a legfontosabbak a gyerek nevelése, és családi egyensúlyteremtő szerepe szempontjából.

Hogy mi erre a a magyarázat, és hogyan lehet ebből kibontani a családi egyensúlyt, arról írok majd a jövő héten.

Írta: Himmer Csilla, pénzpedagógus – szakértőnk

  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.