Hogyan használjuk a táblajátékokat a fejlesztésben? – 3. rész

Hogyan használjuk a táblajátékokat a fejlesztésben? – 3. rész

Az óvodáskor játéktípusai – Társsal játszott játéktípusok

Nap mint nap megtapasztaljuk, mennyire meghatározó szerepet tölt be a játék a gyermek fejlődésében. Egy óvodás számára a játék a legfontosabb napi elfoglaltság, amelyet spontán módon, önként választ. Miért ne használjuk a kicsi fejlesztésére azt a társasjátékot, ami amúgy csak parlagon heverne otthon? Sorozatunkból megtudhatja, hogyan!

Szerepjáték

A gyermek az átélt tapasztalataiból megmaradó pozitív vagy negatív élményeit játssza el. Játékában megjelenik a szimbolizálás, amely vonatkozhat térre (például az asztal alá beépített kuckó egy egész lakást testesít meg), időre (szűkíti vagy tágítja az időt, hiszen egy pár perces tevékenységet fél órán át is eljátszhat, de egy teljes napot belesűrít akár 5-10 percbe) és eszközre (bármilyen tárgy lehet akármi: egy papírdoboz is lehet rendőrautó). A szerepjátékok során a gyermek a felnőttek viszonyrendszereit és ezekben a viszonyokban szokásos kommunikációs módokat is elsajátítja.

A szerepjáték a legalkalmasabb a gyerekek megismerésére, mivel a játék témájából nagyon sok információt nyerhetünk: következtethetünk az őt ért élményekre, ismereteire, társas kapcsolataira, képzeletére, képességeire.

Szabályjáték

Minél idősebbek a gyerekek, annál több szabályt visznek játékukba, és egyre pontosabban fogalmazzák meg azokat az elképzeléseiket, amelyek alapján játszani szeretnének. Egy idő után a szabály válik elsődlegessé, és megjelennek a különböző szabályjátékok, mint például a bújócska. Itt az első, közösen lefektetett szabályok a terület nagyságára és arra vonatkoznak, hogy meddig kell számlálni a hunyónak. Később a résztvevők további szabályokat találnak ki az alapszabály mellé: például hogy ugyanarra a helyre nem rejtőzhetnek többen, senki nem bújhat az előző rejtekhelyére, rövidül az idő a rejtekhelykeresésre, le lehet ipiapacsozni a hunyót stb.

Ez az egyetlen játékfajta, amely beindítása idejére direkt irányítást követel. A későbbiekben a gyerekek önállóan is le tudják vezetni a játékot, és csak néha kívánja meg a helyzet, hogy bekapcsolódjunk, segítsünk a vitás kérdések eldöntésében.

Ez a játékfajta nagyon fontos az erkölcsi nevelés szemszögéből, mert segítségével lerakhatjuk az emberi magatartás-kultúra alapjait.

A szabályjátékokkal elsajátíthatják:

• a szabad választás lehetőségeinek kiaknázását,
• a veszíteni és a győzni tudás képességét,
• a rendíthetetlen önbizalmat (amely az arany középút az önbizalomhiány és a túlzott önbizalom között. Ez teszi képessé a gyermeket, hogy a vesztesként is legyen kedve új játszmához).

A szabályjáték lehet:

• mozgásos (például testnevelési)
• zenei (például népi dalosjáték)
• értelemfejlesztő (például társas-, logikai)
• nyelvi (például beszédszervek ügyesítését célzó játék)

A cikk teljes változata a Raabe Kiadó Kis gyermekek, nagy problémák című kötetében olvasható.

írta: Czernits Hajnalka