Marokedény-készítés

Marokedény-készítés

Az agyag természete alkalmas arra, hogy a gyerekek bátran felhasználják „maradandó” használati és dísztárgyak készítésére. A marokedény készítése az egyik legősibb módja az edények kialakításának, és egyszerű, korongot sem kell használni.

Az agyagról

Az agyag „nedves állapotban képlékeny, jól formálható, ugyanakkor a levegőtől, széltől, napsütéstől, sőt, még a kézben tartástól is szárad, így formálása egyre nehezebbé válik. Miután csontszáraz lett, láthatóan minden nedvességtartalmát elvesztette,… égethető. … Ujjnyi hosszú hurkát gyúrva és meghajlítva megítélhetjük, hogy az agyag alkalmas-e a megmunkálásra.” Ez azért fontos, mert nagyon sok sikertelenséget, ezáltal bosszúságot előzhetünk meg, ha az agyag kellő képlékenységéről meggyőződünk!

„Ha az agyag ’ragadós’, nem formálható igazán és nem formatartó, akkor szikkasztanunk kell, hogy használni tudjuk. Ha viszont a ’hurka’ sodrás közben reped, hajlításkor törik, akkor túl száraz, be kell nedvesítenünk és át kell gyúrnunk, mert így használhatatlan. Az agyag akkor jó, ha tapintásra síkos, hajlításkor engedelmes, s ujjal könnyen benyomható. …”

Petrás Anna (szerk.): Játékiskola. BMK, Budapest, 1992, 110. o.

Szükséges anyagok, eszközök:

• agyag
• pecsételők
• mintázásra alkalmas eszközök

Kézbe véve a körülbelül egy maroknyi agyagot, gyúrva, nyújtva kialakíthatjuk az alapformát, melyből lehetőleg ne csípjünk le és ne ragasszunk hozzá! Próbáljuk meg nyomkodva, kinyújtva, bemélyítve kialakítani a megálmodott formát, hiszen a használati tárgyak, edények kialakításának is ez az egyik legegyszerűbb és legősibb módja. Ez a módszer azért olyan fontos ujjgyakorlat, mert az illesztés vagy ragasztás veszélyes, hiszen ha az agyag nem azonos szárazsági fokú, vagy nem lett eléggé összedolgozva, akkor a két darab már száradáskor szétválhat, és kárba vész az egész munkánk. Ha pedig ez az óvodás kisgyermek alkotásával történik, az elveheti a kedvüket ettől a nemes alapanyagtól és a technikától egyaránt. Ezért a foglalkozás elején hangsúlyozzuk külön az agyagos munka alapelveit.

Ezek: az előzetes tervezés arról, hogy mit is készítünk. Fontos, hogy ne agyaggal a kezünkben töprengjünk, hiszen úgy kiszárad. Nem lehet kis talapzatra dolgozni, mert nem bírja el a felső rész súlyát az agyag, ne legyenek kiálló, hosszú részek, mert elhajlanak, letörnek. A legismertebb korong nélküli edénykészítési technika talán a hurokfelrakásos vagy spiráltechnika, ezt már gyurmával, só-liszt gyurmával is kipróbálhatják a gyerekek kisebb korukban is.

„Milyen is a marokedény? Ha ilyet akarunk készíteni, viszonylag lágy agyagra van szükségünk. Fogjunk egy maroknyi agyagot, nyomjuk be a közepét a hüvelykujjunkkal, majd a tenyerünkben forgatva belülről hüvelykujjunkkal, kívülről tenyerünkkel, másik kezünk ujjaival formáljuk az edényt. Mindenképpen az edény fenekét kezdjük előbb alakítani: javaslom a vékonyítást az alján, középen kezdeni… Ügyeljünk a fal vastagságára, ott nyomkodjuk, ahol vastagnak érezzük, és addig, amíg a formát ki nem alakítottuk. A marokedénynél is tudnunk kellene előre, hogy milyen formájú edényt kívánunk készíteni.”

Petrás Anna (szerk.): Játékiskola. BMK, Budapest, 1992, 110−111. o.

Az elkészült marokedény számtalan célra felhasználható: kinderfigurákat, gyöngyöket, terméseket lehet benne tartani, vagy kifesteni, és díszítőelemként a polcra tenni. Minden gyermeknek fantáziadús alkotást kívánunk!

Óvónők kincsestára