Stresszt előidéző tényezők mindig érni fognak bennünket, azonban ezek káros vagy éppen felemelő hatásáról mi magunk dönthetünk. Mind az eustressz (pozitív, hasznos stressz) és a distressz valójában az alkalmazkodóképességünket veszi igénybe.
Testünk – és ennek mintájára egy intézmény mint szervezet – ugyanazzal a tünetegyüttessel válaszol a külső és belső környezet minden olyan kihívására, amely valamiféle alkalmazkodást követel meg – írta az ovonok.hu.
Az érzelmeken át
Akik stresszes helyzetben a bennük kialakult negatív érzésekre fókuszálnak, érzelemközpontú megküzdést alkalmaznak. Reakcióik arra irányulnak, hogy kezdjenek valamit ezzel a kellemetlen érzelmi állapottal: megszabaduljanak negatív érzéseiktől, kiadják magukból, megkönnyebbüljenek, visszanyerjék nyugalmukat, vagy kimondottan pozitív hangulatba kerüljenek.
Mindezt kétféle módon érhetik el:
Irányíthatják a gondolataikat úgy, hogy létrejöjjön a kívánt érzelmi változás. Erre példa a helyzet jelentésének átértelmezése, a támasz keresése (például: baráti beszélgetés), az álmodozás, az összehasonlítás (én jobb vagyok, mint…), a belenyugvás, a valláshoz fordulás, a humor, a probléma bagatellizálása vagy a figyelemelterelés.
Gondolataink irányításán túl viselkedésünkkel is alakíthatunk érzelmi állapotunkon, például sporttal, relaxációval, örömszerző tevékenységekkel, sírással oldva a feszültséget, illetve káros anyagokhoz nyúlva, vagy agresszív magatartással.
Az érzelemközpontú megküzdés egyik alfaja a menekülés (például: fogom a cókmókom, és fölmondok) az adott helyzetből – fizikailag vagy mentálisan. Megoldható problémák esetén ez nem megfelelő stratégia, mert a kiváltó okok megszüntethetők. Számít azonban az is, hogy mennyire fontos nekünk az adott ügy, megéri-e bajlódni a problémával.
Mindenképpen jó stratégia az érzelmekre fókuszálás olyan esetekben, amelyek nem oldhatók meg (általunk), csupán érzelmeink szabályozásával vészelhetők át, például szakítás vagy gyász esetén.
Megoldható helyzetekben jól jön egy másik megközelítés
A problémaközpontú megküzdést folytatóknak a figyelmét a stresszt kiváltó helyzet köti le. A probléma okaival, megoldási vagy megváltoztatási lehetőségeivel vannak elfoglalva. Ide tartozik a közvetlen cselekvés, a helyzetelemzés, a tervezés, a szakértő támogatás keresése, információgyűjtés, a konfliktus vállalása, a megfigyelői álláspontra helyezkedés, a tárgyalás és az önfejlesztés is.
Elsőre azt a benyomást keltheti, hogy ez a megküzdési mód értékesebb vagy célravezetőbb, mint az érzelmekre fókuszáló, de ez így nem jelenthető ki. A problémamegoldó hozzáállás abban az esetben lehet jó választás, ha a helyzet valóban megoldható, megváltoztatható, és fontos is számunkra annyira, hogy foglalkozzunk vele. Ilyenkor kár keseregni a fájdalmunk felett.
A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.
Naponta képek, videók, hírek, vélemények és történetek százai kerülnek elénk. Megállunk egy pillanatra, elolvassuk, továbbgörgetjük, megosztjuk, reagálu... Tovább
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
Irányíthatják a gondolataikat úgy, hogy létrejöjjön a kívánt érzelmi változás. Erre példa a helyzet jelentésének átértelmezése, a támasz keresése (például: baráti beszélgetés), az álmodozás, az összehasonlítás (én jobb vagyok, mint…), a belenyugvás, a valláshoz fordulás, a humor, a probléma bagatellizálása vagy a figyelemelterelés.
Irányíthatják a gondolataikat úgy, hogy létrejöjjön a kívánt érzelmi változás. Erre példa a helyzet jelentésének átértelmezése, a támasz keresése (például: baráti beszélgetés), az álmodozás, az összehasonlítás (én jobb vagyok, mint…), a belenyugvás, a valláshoz fordulás, a humor, a probléma bagatellizálása vagy a figyelemelterelés.
A problémaközpontú megküzdést folytatóknak a figyelmét a stresszt kiváltó helyzet köti le. A probléma okaival, megoldási vagy megváltoztatási lehetőségeivel vannak elfoglalva. Ide tartozik a közvetlen cselekvés, a helyzetelemzés, a tervezés, a szakértő támogatás keresése, információgyűjtés, a konfliktus vállalása, a megfigyelői álláspontra helyezkedés, a tárgyalás és az önfejlesztés is.
