Szülőként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az úszótanfolyamok felkészítik a gyerekünket arra, hogy krízishelyzetben ne fulladjanak vízbe, de a valóság nem teljesen így van. A hamis biztonságérzet pedig sok esetben tragédiához vezet.
Kedves szülők (és gyerekek), jobb, ha tudjátok: a filmek hazudnak. A vízbe fulladás nem jár nagy kiabálással, sem kapálózással. A tragédia – ha nem figyelünk oda egymásra – egészen csöndben történik meg. Tudni kell, mit figyeljünk a vízben, és azt is, hogy mit tanítsunk meg a gyereknek, ha váratlanul bajba kerül a vízben. Ám nagyon sokat kell gyakorolni, hogy ösztönös gondolat legyen a bajban, amikor szinte leáll az agy az ijedtségtől, pániktól. Ezekről írt cikket az nlc.hu szerzője, alább ebből idézünk.
A valódi fuldoklási folyamat – muszáj ismerni!
15 éves korig a közlekedési baleset mellett a második leggyakoribb elhalálozási ok a vízbe fulladás. Ezek egy része odahaza történik a kádban vagy egy nyárra felállított gyerekmedencében, de jó néhány baleset történik strandokon, tó- vagy tenger partján is. Gondolhatnánk, hogy mindez azért lehetséges, mert a szülő nincs jelen, csakhogy az esetek nagy többségében a szülő ilyenkor 25 méteren belül tartózkodik, és jellemzően csak egy percre tereli el a figyelmét valami vagy valaki – jellemzően a mobiltelefonja, de akár az is, hogy beszélgetni kezd valakivel.
A filmekből és a tévéből azt tanultuk meg, hogy a fuldoklás egy látványos tevékenység. A fuldokló segítségért kiáltozik, csapkod, rúgkapál… A valóság az esetek többségében nem is állhatna távolabb ettől (Baywatch, te hazudós…). Dr. Francesco A. Pia híres amerikai életmentő, aki rengeteg kutatást végzett már a vízbe fulladás témájában, a következőképp írja le a valós fuldoklási folyamatot:
Nagyon ritka kivételektől eltekintve a fuldokló nem tud segítségért kiáltani. Fuldoklási helyzetben az elsődleges feladat a levegővétel, szóval a fuldokló arra fókuszál, nem a kiáltozásra.
A fuldokló szája csak ritkán kerül a víz felszínére. Ilyenkor levegőt próbál venni rajta, és nem kiáltani.
A fuldokló ember karjai nincsenek a víz felszínén, így nem tud látványosan csapkodni velük, sem integetni. A karjaival a víz alatt küzd, hogy a fejét a segítségükkel a vízfelszínre emelje. Nem kezd segítségért integetni sem, ugyanis ilyenkor nem tudja tudatosan irányítja a karjai mozgását.
A fuldoklási folyamatból az első 20-60 másodperc az, amikor a fuldokló még a vízfelszín közelében küzd a fennmaradásért, aztán elsüllyed.
A vízben fuldoklás egy félelmetesen csendes folyamat még egy felnőtt esetében is, pláne egy kisgyereknél. A legtöbb szülő úgy gondolkodik, hogy a legjobb a megelőzés, vagyis idejekorán meg kell tanítani úszni a gyereket, és akkor majd nem fullad a vízbe. Ez egy érthető, ugyanakkor veszélyes megközelítés. A Norwegian Life Saving Society tanulmánya szerint ugyanis a vízbe fulladt gyerekek kétharmada tudott úszni.
Tóth János már ötven éve tanít úszni gyerekeket, és ez alatt hozzávetőlegesen háromezer gyereket oktatott. Felhívta a figyelmet arra, hogy
egy-két úszáskurzus a strandszezon előtt korántsem elég, ráadásul
még biztos úszástudás mellett is sokat kell tanulnia a gyereknek, hogy élővízben ne lepődjön meg, ha váratlan dolog történik.
Valójában valaki akkor tud úszni, ha a mellúszást is megtanulta: csak mellen lehet a vízben megállni és tájékozódni, gyorsúszásban nem.
Mi segítheti a túlélést baj esetén?
„Fontos megtanítani a gyerekeknek a taposást: ez az, amit a vízipólósok is csinálnak a vízben, hogy a felszínen maradjanak. Ha megijed, tudni fogja, hogy ahhoz, hogy kiemelkedjen, nem kell a kezét használnia, elég intenzíven taposnia.
Furcsa módon úgy vagyunk kódolva, hogyha a vízben bajba kerülünk, ösztönösen a kezünk indul meg, és nem a lábunk, pedig az utóbbinak kellene.
Nagyon fontos, hogy ezt megtanítsuk a gyerekeknek az oktatás során” – mondta a portálnak Tóth János.
A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.
November 22-23-24-én minden a gyerekekről és szüleikről fog szólni a Papp László Budapest Sportarénában! 120 kiállító, színes programok, beltéri sípály... Tovább
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
15 éves korig a közlekedési baleset mellett a második leggyakoribb elhalálozási ok a vízbe fulladás. Ezek egy része odahaza történik a kádban vagy egy nyárra felállított gyerekmedencében, de jó néhány baleset történik strandokon, tó- vagy tenger partján is. Gondolhatnánk, hogy mindez azért lehetséges, mert a szülő nincs jelen, csakhogy az esetek nagy többségében a szülő ilyenkor 25 méteren belül tartózkodik, és jellemzően csak egy percre tereli el a figyelmét valami vagy valaki – jellemzően a mobiltelefonja, de akár az is, hogy beszélgetni kezd valakivel.
A vízben fuldoklás egy félelmetesen csendes folyamat még egy felnőtt esetében is, pláne egy kisgyereknél. A legtöbb szülő úgy gondolkodik, hogy a legjobb a megelőzés, vagyis idejekorán meg kell tanítani úszni a gyereket, és akkor majd nem fullad a vízbe. Ez egy érthető, ugyanakkor veszélyes megközelítés. A Norwegian Life Saving Society tanulmánya szerint ugyanis a vízbe fulladt gyerekek kétharmada tudott úszni.
