“Egy percig sem bír nyugton ülni!”

“Egy percig sem bír nyugton ülni!”

De miért is akarjuk annyira, hogy egy gyermek nyugton üljön és csak figyeljen? – teszi fel a kérdést Polus Enikő mentálhigiénés szakember, akivel legközelebb az Érzelmi nevelés, érzelmi edukáció című előadáson találkozhattok március 28-án.

Miért vált ki a felnőttekből idegességet vagy épp kiabálást, ha a gyerek nem ül meg a fenekén? A motoros nyugtalanság miként jelezhet a gerincben egy reflexmaradványt, amely tanulási nehézséget okozhat? Mi köze ehhez a homloklebenyünk serkentés-gátló funkcióinak? DE: Miként jelezheti a motoros nyugtalanság a gyerek kreatív elméjét? Hogy lehet így figyelni és tanulni?

Nem kéne 12 éves korig túl sokat nyugton ülni!

Nyugton ülni egy gyermeknek 7 évesen? Ez lenne az elvárás, hiszen mindenki azt hiszi, hogy a gyermek csak akkor képes figyelni, ha egy helyben ül. Pedig nem! Dédanyáink nagyot nevetnének, ha ezt meghallanák. Hiszen évezredekig milyen jól jött, ha a gyermeknek nem volt „nyugta”, hiszen hajnalban el kellett gyalog indulni, nagy utakat bejárni, közben „megszerezni – figyelni – vigyázni” és megérkezni, majd hazaindulni. A kisfiúnak az apukájával lévő vadászatról, a kislánynak a patakpartról! Ha nyugtuk lett volna, akkor nem váltak volna aktív önálló felnőtt emberré. Ősi ösztön is, nem csak rendellenesség tünete! Ha veszély volt, akkor képesek voltak a fenekükön megülni. Ez így van ma is! De máskülönben épp ez a nyugtalanság vette rá a gyerekeket vagy felnőtteket arra, hogy aktívak legyenek az életükben. Soha nem kellett ennyit ülniük a gyerekeknek, de a felnőtteknek sem, mint ma.

Felnőtteknél hogy van ez?

Sok céges üzleti tárgyaláson vagyok túl, ahol volt alkalmam megfigyelni azt, hogy a felnőttek közül sem mindenki képes a fenekén nyugodtan ülni. Volt, aki felpattant megbeszélés közben; volt, aki körbesétált; volt, akinek a lába járt vagy hintázott a széken, és volt, aki az irodai székén pörgött. Azonban egy dolog közös volt bennük: mindenki zseniálisan kreatív elme volt, és a kreativitás a mozgástól vett lendületet. Ahogy „felpattantak”, úgy „kipattant az agyukból” a mozgástól egy olyan ötlet, ami a problémára kreatív megoldást adott. Sok problémamegoldás kulcsa lenne a kreativitás és a fantázia. Valahogy azt láttam, hogy ahogy bemozdultak, azonnal lendületet kapott ez a két agyi terület.

Tegyünk különbséget 3 dolog között!

Ezek: a motoros túlmozgások; a hiperaktivitás; és a kreatív, tanulást-alkotást segítő mozgások.

A túlmozgások

Ezek jelzik azt, hogy az agynak olyan mozgásos „sok-szükséglete” van, amely segíti azt, hogy egy-egy agyi tevékenység létrejöjjön. Például a figyelem fenntartását vagy a memorizálást vagy a szorongásoldást stb. Van, akinek egy pár kör lefutása biztosítja azt, hogy képes legyen 10-15 percet fókuszáltan figyelni „EGYHELYBEN”, A FENEKÉN ÜLVE! Amennyiben trambulinozna közben és a tananyagot hanganyagon hallgatná, azonnal rögzülne, amennyiben nem társul hozzá más diszfunkció! Ezt csak akkor növi ki, vagy épül le, ha a túlmozgás által keltett ingerületek elegendőek voltak arra, hogy elég sűrű agyi pszinapszis létrejöjjön az adott felületen.

Ha nem, akkor egy életen keresztül megmaradhat, így felnőtt korban kompenzációt építünk be a mozgásanyagában ilyenkor. Nekik felnőttkorban nehéz végigülni egy színház- vagy mozi időt. Étkezés közben is többször kimennek vécére. Néha fel kell állniuk és kicsit bemozogniuk, akár óra vagy tárgyalás közben. Amúgy hihetetlen kreatív emberek lehetnek, ha nem törik le a szárnyaikat gyermekkorban azzal, hogy sok szidást és megszégyenítést kapnak! Szóbeli bántalmazásban van bőven részük, pedig csak azt érzik, hogy nem bírják és azonnal tenni kell valamit emiatt. Kiváló segítség nekik a hegymászás, a sziklamászás, a dobolás, a trambulinozás, a gurulás, a kúszás, a csúszás és a mászás.

A hiperaktivitás

Hiperaktivitás hiperszenzorok érzékenységével kezdődik. Olyan is előfordul, hogy a gyermek egy ideig nyugodtabb, és később válik hiperaktívvá. Hipermotilitásos tünetek már kis korban fellelhetőek, hiszen általában rosszul alvó kisbabák, nem esznek vagy épp túleszik magukat. A hallásuk túlérzékeny és minden testrészük szinte egyszerre mozog, mintha épp szétesni készülne a gyerek.

Sokféle hiperaktivitás létezik, és akinél felnőttkorra megmarad, általában ők végzik az extrém sportokat vagy a komfortzónából való szélsőséges kimozdulásokat is. Okosak, értelmesek és ők is figyelnek, de másra és máshogy! Magas IQ-nak is lehet előjele kisgyermekkorban, de ha attól van, akkor ez lenyugszik és elmarad a hiper-mozgáskésztetés!

Elképzelhető, hogy érzelmeik cikázóbbak, és akár szorongóbb típus is kifejlődhet. Sokszor lemond a környezet róluk, hiszen korán megkapják a „rossz gyermek” jelzőt. Pedig itt is megvan a felnőtt életképesség, azonban nem a 8 órán keresztüli irodai, asztal melletti munka! Extrém fotós; cápákkal úszkáló megfigyelő; tornádóban kamerás stb.

Gyermekkorban szükségük van: alapozó terápiára vagy TSMT-re, és utána homloklebeny fejlesztésre! A testi biztonságukra kell jobban odafigyelni, hiszen mindenhova felmásznak és egy ideig mindenhonnan lepottyannak!

Tanulást- alkotást segítő BE-mozgások!

Az agy mozgás nélkül nem képes ellátni a funkcióját. A látáson keresztül is képes az agy ezt kompenzálni A TÜKÖRNEURONOK HATÁSÁRA, amennyiben nem történik mozgás. Nem beszélhetünk életminőségről, minőségi tanulásról, ha a mozgás nincs jelen valamilyen módon az életünkben. A kerekesszékben ülő gyermekeket is át kell mozgatni konduktornak vagy gyógytornásznak!

De van az úgy, hogy elakad a figyelem, vagy a memória, vagy a megfigyelőképesség, vagy a gondolkodás szintézis állomása stb. Ilyenkor kap az agy egy mozgásra indító késztetést ahhoz, hogy a teljes test bemozduljon. A bemozdulás hatására intenzívebb oxigén felvétel jön létre és a véráramlat gyorsabban szállítja a sejteket az anyagokat, így egy újra-beindítás történik, amolyan „frissülést letöltő” program.

A mozgás hatalma

Én az összes egyedi országos projektemet, kreatív alkotásaimat tánc közben találtam ki. A zenés mozgásban nagyon hiszek. Ha egy HÁZASPÁR képes zenére „néminemű” táncot lejteni, akkor képes lesz együtt maradni hosszabb távon. Az a gyermek, akinek nem megy a verstanulás, táncoljon és kezdjen el verses éneklést imitálni. A serdülőnek azonnal oldódik a szorongása, ha táncolt egyet.

Én „hiperaktív-féle” gyermek voltam, amíg elmondtak nekem egy mondatot, addig én felmásztam a diófára, vagy ötször átpördültem a mászókán. A hintázásban csak az érdekelt, hogy minél magasabbról kiugorjak. Még jó, hogy a szüleim sokat dolgoztak és nem láttak mindent. Majd érettségiig táncoltam, atletizáltam, kosaraztam, kézilabdáztam, röplabdáztam – és ennyi minden kellett nekem ahhoz, hogy végigcsináljam az iskolát. Utána könnyen elvégeztem több felsőoktatási képzést is, de a vizsgaidőszakban úgy tanultam, hogy táncoltam közben és tornáztam is. Majd amikor családom lett, kaptam a Jóistentől három imádnivaló „szuperaktív” gyermeket, és végre elfáradtam! De amikor ők úsztak, akkor én is. Amikor ők bicikliztek, akkor én is. Nekik köszönhetem és a „hiperaktivitásomnak”, hogy mai napig hihetetlen a teherbíró képességem, és ez a szakmáimhoz nagyon fontos!

Egyszer mindannyian képesek leszünk megülni a „fenekünkön”!

De akkor üljünk le családostul újra a vacsoraasztalokhoz és ismerkedjünk egymással! Az asztalnál soha ne beszélgessünk problémákról, hiszen ott épp szeretettel egymás felé fordulhatunk. Ha ez nem így lesz, akkor a gyermekeink előállítják az „ál-hiperaktivitást”, de az már egy következő cikkem témája lesz!

Polus Enikővel legközelebb március 28-án az Érzelmi nevelés, érzelmi edukáció című előadáson találkozhattok! Szó lesz többek között arról, hogy

  • mi a különbség a félelem, az ijedtség vagy épp a befeszülés között?
  • mitől és mikor jönnek az önfeledt pillanatok, a boldogság érzése?
  • gyermekeink az évszámok magolása mellett értik-e a különbséget az érzések között és mi tartjuk-e ezt olyan fontosnak, mint a kognitív képességek fejlesztését?
  • miért kiemelten fontos az érzelmi biztonság megteremtése, az érzelmi nevelés a családban és az iskolában, óvodában is?
  • miért boldogok a dánok, akik nagyon sok családi időt adnak maguknak, hyggeznek?

Részletek az előadásról itt!

Polus Enikő
  • ME-Se-Kö Alapítvány
  • mentálhigiénés szakember

Polus Enikő

A Me-Se-Kö Mentálhigiénés Segítő Központ és MESEKŐ Alapítvány alapítója, ügyvezetője - ezek mellett elsősorban három gyermekem édesanyja.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.