,,Ha nem dumálnál, csend is lenne” – KV-monológok – Egy kávé, egy nő és ezer arc

,,Ha nem dumálnál, csend is lenne” – KV-monológok – Egy kávé, egy nő és ezer arc

,,Az idő a legveszélyesebb dolog az életemben’’- árulta el a KV-monológok könyv szerzője Dr. Mangó Gabriella a FICSAK Szülőakadémia első érzékenyítő mentálhigiéniás eseményén, a Nem Adom Fel Kávézóban, a Felelős Szülők Iskolája és a Fiatal Családosok Klubja szervezésében, ahol a Beszélgetőkúra sorozat keretében színház, irodalom és a hétköznapok megélései randevúztak. Dr. Mangó Gabriella orvos, természetgyógyász könyvéből Szalai Kriszta olvasott föl, a moderátor Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapítója volt.

 

 

,,Nagyon jó lenne magunkhoz közelebb jutni, messzire utazni, de befelé”

A hétköznapok rohanásában legtöbbször 10 percet sem adunk magunknak, hogy elcsendesedjünk. Esténként tompán és kábultan zuhanunk az ágyba és állandó ,,csinálásban” vagyunk. Egyszerre éljük a valós és a közösségi felületeknek rajzolt párhuzamos életünket, pedig ma egy valóság is elég stresszel jár. Éppen ezért, ha lassú a net és nem vagyunk online, nem közlünk magunkról állandóan valamit, attól tarthatunk, hogy lekéssük a saját életünket. Pedig éppen ellenkezőleg! Muszáj kikapcsolni és a jelenre figyelni! Megélni a MOST pillanatait. Gyerekeink nagy része már ebben a nem odafigyelésben nő fel, amely érzelmileg elhanyagolttá teszi őket. Mindenük megvan, de az élmény, a rád nézek és hallgatlak, időt szentelek neked érzés hiányzik nekik. Ezért magányosak nagyon sokan és küzdenek mentális problémákkal. Az ember legösztönösebb igénye a közösségbe tartozás, ahol megvédenek, figyelnek ránk. Ezért kellenek a kapcsolódások, ahol egy gondolat, egy élmény, egy rövid részlet felolvasását követően a jelenlévők magukra ismernek, a saját problémájukra és azt érzik, nincsenek egyedül. 1-2 órára összetalálkozik egy kávézónyi ember és függetlenül attól, hogy nem ismerik egymást, átmenetileg kapcsolódnak, töltődnek, adnak és kapnak a történeteken keresztül egymásnak.

 

 

A találkozó valamennyi szereplője többgyerekes édesanya, akik a hivatásukban is elkötelezettek és vallják, hogy az életben az egyik legnagyobb segítség, ha a kapott problémák helyett a legdrámaibb helyzetekben is a feladatokat látjuk, amelyek megoldásával többek leszünk. Az írónő kendőzetlen őszinteséggel vall írásaiban a saját átélt nehézségeiről is, mert hiszi, hogy megélései másokat is támogathatnak döntéseikben.

 

 

Így esik szó olyan társadalmi kérdésekről is, mint egy nem tervezett gyermek megszületése. Egy születendő gyermek életét érintő nehéz döntés, amely nyomán felvetődik a kérdés, van-e tökéletes élethelyzet a családalapításra és mitől válik valaki jó anyává. Egyáltalán ki a jó szülő ma? Mit kell adnunk gyerekeinknek ahhoz, hogy boldog emberek legyenek?

 

 

És hogy mit tehet az a nő, aki számtalan szerepei között próbál meg nap, mint nap egyensúlyozni? Talán éppen egy jó kávé mellett megadni magának azt az 5 percet a napi rohanásban, amikor arra a bizonyos belső hangra figyel és elcsendesedik, hogy rendezze az érzéseit, gondolatait.

 

 

,,Ha nem dumálnál, csend is lenne” – hangzott el Szalai Kriszta felolvasásában amint a szerző saját belső hangjával vitázik. Ez azért tényleg fontos üzenet, mert bár nem vagyunk egyformák, de az emberi működésünk egyik alapját az intuícióink, érzelmeink, a megéléseink adják, amelyek segítenek elfogadni önmagunkat és másokat is. De ha ezekre nincs időnk, ha nem állunk meg, ha átrobogunk az életünkön, akkor nagyon sok lényeges dolgot kihagyunk. A művészet éppen erről szól. Hogy hagyjuk magunkon átfolyni az élményt és ezzel töltekezünk. Hagyjuk megélni a csendet, előkúszni a belső hangunkat és tanítsuk meg ezt a gyerekeinknek is.

A szerző kötetéből készülő monodrámát a tervek szerint ősztől több helyszínen is láthatja a közönség, hogy legalább egy KV-nyi időre megtapasztalhassuk a kapcsolódást, elcsendesedét.