Kövér a gyerekem! Mit tegyek?!

Kövér a gyerekem! Mit tegyek?!

Hét tanács, ami segíthet a szülőnek és gyereknek, ha egyre csak gyűlnek a hájrétegek. A megoldás nem pofonegyszerű, de létezik számos segítség.

Tanácstalan helyzetben érezheti magát a szülő, amikor látja: gyermeke kövér. Nem kicsit, lassan egészséget veszélyeztető mértékben rengenek a kicsin a hájrétegek. Ebben a korban még nem állnak rendelkezésre testsúlyt csökkentő varázsszerek, és itt nem a kicsit dundi, molett gyerkőcökről van szó, hanem a kórosan kövérekről. Nem segíti a diétát az a nézet sem, hogy ilyenkor a szülők úgy érzik, nincs joguk olyan ételektől megfosztani a csemetéjüket, amelyeket mások megehetnek.

Mit lehet tenni ezekben az esetekben?

Kalória napló

Segítséget jelenthet, ha a szülő a gyerekkel közösen kalórianaplót vezet 2 héten keresztül, amelyben esténként leírja, hogy mennyi kalóriát fogyasztott el aznap. Sajnos nem csak a tészta és a kenyér hizlal, a zsíros sajtok, szalámik, cukros üdítőitalok is jócskán tartalmaznak felesleges kalóriákat.

Kaja-racionalizálás

Tudatosítsuk a gyerkőcben azt, hogy a „nem reggeliztem” felkiáltás nem azt jelenti, hogy helyette bármit duplán ehet-ihat. A felvágottak mennyiségét minimálisra érdemes csökkenteni, a hizlaló ételeket pedig kis tojással, salátával lehet lecserélni. Mivel életmódváltásra van szükség, ezért egy-két nap alatt nem lehet látványos eredményeket elérni, ehhez időre és türelemre van szükség. Ha hagyjuk a gyereknek, hogy ő is részt vegyen az étel elkészítésében, akkor ez az élmény lefoglalhatja a „felesleges” szabadidejét is.

Mértékletesség és „cserekereskedelem”

Ne tegyünk ki nagy mennyiséget az asztalra, illetve a tányérra. A magyarokra amúgy is jellemző módon hatalmas adagokat csökkentsük normális porciókra. A tiltás helyett a fogásokat „cseréljük” be, azaz az édességet meg lehet enni – mondjuk vacsora helyett.

Gyorséttermekbe ne vigyük a gyereket!

Nyilván nem attól hízik meg a gyerek, ha évente háromszor elvisszük a mekibe. Attól viszont igen, ha rendszeresen gyorséttermekben eszik, és mindezt meglocsolja kólával vagy egyéb cukros löttyökkel. A mintát követi, és ezt általában a szülő adja, éppen ezért fontos, hogy azt lássa, a szülő is odafigyel – jó példát mutatva – a táplálkozására.

Tiszta víz és kevés finomított élelmiszer

A tiszta víz tökéletes szomjoltó, épp ezért ennek a bevitt mennyiségére is fokozottan érdemes ügyelni. A legtöbb 100 százalékos gyümölcslé garantáltan tartalmaz tetemes mennyiségű hozzáadott cukrot is, tehát szomjoltásra a víz a legalkalmasabb. A legkárosabbak egyike pedig a kóla, ami túl azon, hogy koffeint tartalmaz, rengeteg cukorral ízesített, eredetileg gyógyszernek készült folyadék. Túlmozgásos tünetek, izgágaság okozója, a dekoncentráltságtól a túlpörgetettségig sok tünet ennek a barna lötyi és az agyoncukrozott üdítőitalok számlájára írható.

Hosszan lehetne beszélni a különböző ízfokozókról is, amelyet nyugodtan hívhatunk étvágyfokozóknak is, és ezek az anyagok elsősorban a finomított élelmiszerekben jelennek meg. Célszerű ezeket leredukálni. Én egyszerűen csak azt javaslom: igyekezzetek minél többet őstermelőktől, piacon vásárolni.

Erősítsük az önbizalmát!

Épp elég a gyereknek azzal a tudattal élnie, hogy ő kövér. Önbizalmát már ez a tény is elég rendesen aláássa, épp ezért ezt építeni minden módon a szülő feladata. Értessük meg vele, hogy ezt is el kell fogadni. De az elfogadás nem beletörődést jelent, hanem azt, hogy a kövér gyerek is lehet szorgalmas, ügyes, szerethető. Biztosítsd arról, hogy szereted!

Tudd meg az elhízása okát!

Amennyiben nem szervi, hanem lelki okai vannak az elhízásnak, akkor azt kell megszüntetni, mégpedig a lehető leghamarabb. Nincs az a fogyókúra, ami használna abban az esetben, ha a pszichés okokat nem kezeljük, és ebben már a nyugati orvoslás is partner. A legtöbb kövérségben – ugyanúgy, mint a kóros soványságban – a lelki okok játszanak döntő szerepet, mint ahogyan a betegségek kialakulásában is egyre gyakrabban a pszichoszomatikus tüneteket vizsgálják.

Az evés örömforrás, amely képes feledtetni a mindennapok búját-baját. Ám ha kiderül, melyek ezek a bajok, akkor az okokat kell kezelni, és nem a tünetet.