Mi a Barnahus, mi köze a rejtett erőszakhoz és a bántalmazott gyerekekhez?

Mi a Barnahus, mi köze a rejtett erőszakhoz és a bántalmazott gyerekekhez?

A kilencéves kislányt a nagybátyja úgy erőszakolta meg, hogy a gyerek anyja a másik ágyon feküdt. A börtönviselt nagypapa a tízéves unokáját molesztálta rendszeresen. A tizenegy éves lányt az anyja adta el egy üveg rumos kóláért a nagybácsinak, aki évekig zaklatta szexuálisan a gyereket. Lazáryné Illés Mária, a Barnahus Nemzeti Tudásközpont vezetője arra tette fel az életét, hogy a szexuálisan abuzált fiatalokon segítsen – a Magyar Nemzet készített vele hosszú interjút, ebből idézünk.

– Mit jelent a magyarul kissé furcsán hangzó szó: Barnahus?

– Nem baj, hogy furcsa, legalább mindenkinek felkelti az érdeklődését. Izlandi szó, gyermekházat jelent. A gyermekvédelmet, az igazságszolgáltatást és a szakellátást is magába foglaló modellt, a módszerhez tartozó eszköztárat és infrastruktúrát nevezik Barnahusnak. Az összetett innováció azt jelenti, hogy a szexuálisan abuzált gyerek kihallgatása, orvosi és egyéb vizsgálata, terápiás kezelése gyerekbarát környezetben történik. Nem szembesítik az elkövetővel, és a kihallgatás során csak egyszer kell elmondania a vele történteket.

Európában évről évre nő a gyermekekkel szembeni szexuális erőszak miatti feljelentések száma, viszont a bírósági ítéleteké nem.

Az ENSZ 1997-es gyermekjogi egyezménye kimondja, hogy az egyezményt aláíró és ratifikáló országoknak, köztük Magyarországnak, az élet minden területén olyan intézkedéseket kell hozniuk, melyek során a gyermekeknek a mindenekfelett álló érdeke érvényesül. A Barnahus, az izlandi modell ötlete 1998-ban született meg a gyermekvédelmi szakember, Bragi Guðbrandsson közreműködésével, aki egy évvel később Reykjavíkban megnyitotta az első létesítményt. Európában tizenhárom országban ötvenhárom Barnahus nyílt meg.

– Milyen szakemberek vesznek részt a munkában? Hogyan épül fel a Barnahus?

– Európában az összes ház kialakítása ugyanolyan. Az „öt lábon” álló modell első helyisége az orvosi szoba, ahol a gyermeknőgyógyász a fájdalommentes kolposzkópot használja a manuális vizsgálat helyett. A

Barnahus-orvoslás külön tudomány, csak Amerikában tanulható. A kolposzkópos vizsgálatról készült videó bizonyíték lehet a perszakaszban.

A „második láb” a kihallgatószoba. Ebben a számára biztonságos közegben hallgatjuk ki, amiről két kamerával folyamatosan felvételt is készítünk. A harmadikban, a monitoringszobában az igazságszolgáltatás szakemberei, a nyomozó rendőr, az ügyész és a hivatalból kirendelt gyám zárt láncú rendszeren, nagy képernyőn követi a kihallgatást. A pszichológusnak a fülesen keresztül az ügyész tehet fel kérdéseket, és egy adott ponton vagy ő, vagy a rendőrnyomozó kimondhatják, hogy véget ért a kihallgatás, megvan a gyerek vallomása, mert élményszerűen elmondta, hogy mi történt vele. Miután egyszer elmesélte, mi hiszünk neki.

Fontos, hogy csak egyszer kell elmondania. Mi van ma a „gyermekbarát” igazságszolgáltatásban? Az áldozat először elmondja az anyjának, hogy mi történt, aztán a rendőrségen, utána a nőgyógyásznak, az igazságügyi pszichológus szakértőnek, akár többnek is, és ha belép a gyámhivatal, akkor ott is. Minden egyes felidézés traumatizál, újra és újra felszakítja a sebeket.

A gyerekekből a rendőrség épülete és a folyosón bilincsbe vert rabok látványa mindig negatív asszociációt vált ki. A rendőrök a bűnösökkel foglalkoznak, tehát ők is bűnösök, gondolják. Két évvel később is berendelhetik őket a bíróságra, ahol újfent többször fel kell idézniük az erőszakot, miközben ők próbálják eltemetni magukban a történteket.

A gyermekvédelmi törvényben megjelent, hogy 2019. január elsejétől a szombathelyi Barnahus hivatalos megkeresésre, tehát a rendőrség, a bíróság vagy a szülők felkérésére is dolgozhat.

A hírre azonnal megmozdult az ország, január végéig tizenhét vizsgálati felkérést kaptunk. Az idei évtől az Emberi Erőforrások Minisztériuma pénzügyileg támogatja a szombathelyi Barnahus Nemzeti Tudásközpont működését és a Széchenyi-hegyen a budapesti Barnahus kialakítását. Novemberben, a szexuálisan abuzált gyerekek világnapján szeretnénk megnyitni. A leendő munkatársak kizárólag a tudásközpontban kaphatnak képzést, és innen folyik majd a munkájuk monitorozása is.

– Szombathelyen hogyan kommunikálnak azokkal a gyerekekkel, akik a feldolgozhatatlan sokk miatt nem tudnak megszólalni?

– Hatéves kor alatt, autista, mutista (néma) vagy értelmi fogyatékos gyerekeknél abúzusbabákat használunk, melyeknek piros szájuk, nemi szervük, mellük és végbélnyílásuk van. A gyerekek ezeken tudják megmutatni, hogy mi történt velük, a sémababákon pedig filctollal berajzolják, hogy hol érte őket a bántalmazás. A Barnahus „negyedik lába” a terápiás szoba. Ott értékelik a kihallgatáson látottakat, és fejlesztik a nonverbális kommunikációt analizáló szoftvereket.

A Noldus nevű rendszer segítségével a gyermekek arcát, a gesztusaikat, a reakcióikat elemzik. A kicsik még nem ismerik a megfelelő szavakat, labilis az időérzékük, és minél kisebbek, annál inkább nonverbális kommunikációt használnak.

Az egyik kihallgatás során, amikor finoman visszatértünk arra, hogy mi történt a nagybácsival, a kislány arca elsötétült, a teste meggörnyedt, a hangja elhalkult, tördelte a kezét. A gyermek nonverbális kommunikációja később a vádemelésnél bizonyítékká lépett elő.

– Milyen eredményeket értek el az izlandi módszerrel az elmúlt huszonegy évben?

– A világon évről évre nő a szexuálisan abuzált gyermekek száma,

Izland az egyetlen európai ország, ahol 2017–18-ban csökkent.

Húsz év alatt eljutott az emberek tudatáig, hogy van egy intézmény, ahol hisznek a gyerekeknek. A svéd királynő az éves vagyonának felével a Barnahusok létesítését és fenntartását támogatja. Az északi országokban minden olyan esetben, amikor Barnahus-vizsgálat után jogerős ítélet születik, hatalmas újságcikkek jelennek meg. Ott már beleivódott a potenciális elkövetők agyába, hogy az erőszakért sok évet kaphatnak. A világ összes börtönében, ha valakiről kiderül, hogy gyerekeket molesztált – az ilyen ember még ott is a legaljának számít –, kíméletlenül megbüntetik.

Tavaly rendeletbe foglalták, hogy Magyarországon minden 18 év feletti magyar állampolgár, aki gyerekkel kerül kapcsolatba, jelzőrendszeri tagnak számít, és bejelentési kötelessége van. Ha a védőnő, az óvónő vagy a kórházban az orvos észleli, hogy a gyereket bántalmazták, a törvény értelmében feljelentést kell tennie a rendőrségen. A

pedagógusok is észrevehetnék a látványos jeleket. Több esetben előfordult, hogy az előző tanévben csacsogó, barátkozó, folyamatosan jelentkező kislány szeptemberben némává vált, nem evett, és kérte a tanító nénit, hogy senkit ne ültessen mellé. Sok tanár bevallja, hogy ilyen esetben még csak gondolni sem mer nemi erőszakra.

Az interjúból idéztünk, a teljes beszélgetést elolvashatják a Magyar Nemzet honlapján, ide kattintva.