A gyerekek játszmái és azok ellenszere

A gyerekek játszmái és azok ellenszere

A gyerekek életében számtalan ismétlődő helyzet van. Felnőttként sokszor találkozunk azzal, hogy ezek a helyzetek, mint a rendrakás, fogmosás, reggeli elindulás, hasonló, ismétlődő konfliktusokhoz vezetnek. Ezek az ördögi körök a gyerekek játszmái, amikből ki lehet lépni, ha meglátjuk a mögöttük lévő betöltetlen érzelmi szükségletet.

A játszmák a társas érintkezés jellegzetes, változatlanul ismétlődő, forgatókönyvszerű formái. Minden egyes alkalommal ugyanarra az eredményre jutnak, ami gyakran negatív érzelem és a kapcsolat gyengülését okozza. Ennek ellenére a játszma makacs természetű és nehezen felülírható – idézte fel cikkében a TanTrend.

A játszma kiindulópontja egy meggyőződés: például az, hogy „Rajtam nem lehet segíteni”. Így amikor az egyik fél, aki ezzel a gondolattal bír, segítséget kér, viszont a másik fél egyetlen ötletét, javaslatát sem tudja elfogadni. Végül mindketten kellemetlenül érzik magukat a kialakult szóváltás miatt, viszont az eredeti hiedelem megerősödött.

Jellegzetes gyerek játszmák

A gyerekek természetes módon alakítanak ki játszmákat, amivel akarat és tudatosság nélkül hatást tudnak gyakorolni környezetükre. Ezek a gyakran kialakuló jelenetek helyzet és partnerfüggők. Játszmatárssá az a felnőtt válik, aki ösztönösen reagál a gyerek által felkínált lehetőségre.

F. Várkonyi Zsuzsa Már 100x megmondtam című könyvében több gyakori gyerekjátszma olvasható, találó címekkel jelölve. Ilyen például:

„Nem én voltam!”

Iskolában, családban testvérek között gyakran előforduló játszma a „Nem is én voltam!”, illetve a gyerekek által sokat ismételt mondat az „Ő kezdte!” A felszínen az elkövetett tett felelősségének hárításáról szól ez a helyzet, amiben valószínűleg mindkét konfliktusban álló gyerek részt vett. A felnőttnek nehéz, de muszáj igazságot szolgáltatnia, amit a benyomások, előzetes tapasztalatok alapján tesz meg, így ennek eredményeképp az lesz a megbüntetett gyerek, aki korábban is tett rossz fát a tűzre. Sorozatos játszmák hozzák létre a fekete bárány szerepet.

Kilépés a játszmából

Mindegyik játszmának egy fennálló szükséglet – a „Nem én voltam” esetében az, hogy az gyerek érzéseit elfogadjuk, azokat valósnak tekintsük – kielégítése van a háttérben.

A játszmák véget érnek, ha az egyik fél kilép a beszélgetés szokásos menetéből. Ennek kezdeményezését nem várhatjuk a gyerektől. A felnőttnek kell megtennie azt a lépést, hogy értő figyelemmel fordul a kisebb felé, hogy felismerje a viselkedés mögötti szükségletet. Az én-üzenetekkel való kommunikáció segít abban, hogy találjanak egy olyan alternatívát, ami betölti a gyerek szükségleteit, viszont a felnőtt számára is megfelelő és elfogadható.

A teljes cikk további példával a TanTrend oldalán olvasható.