A kisgyerekek inkább hisznek egy felnőttnek, mint a saját szemüknek

A kisgyerekek inkább hisznek egy felnőttnek, mint a saját szemüknek

Mikor, hogyan és kitől tanulnak a kisgyerekek? Miért fizetünk rugalmatlansággal a mástól megszerzett tudásért? Izgalmas tudás gyűlt össze egy kutatássorozatban.

A gyerekek kétkedve fogadják annak a szavait, aki akcentussal beszéli az anyanyelvüket, viszont legalább 3 éves korukig nem foglalkoznak azzal, ha valakinek eltér az övéktől a bőrszíne. Egy másik gyereknél jobban bíznak a felnőttek szavában, sőt, utóbbinak inkább hisznek, mint a saját szemüknek. Rossz hír, hogy a másokkal szembeni szkepszis kialakítása idősebb korban is rendkívül nehéz, még rosszabb, hogy a felnőttek nemcsak egy másik nyelvet beszélőnek, egy nőnek is hajlamosak kevésbé hinni, mint egy férfinak.

Pedig a tudás sokféleképpen határtalan, és nemcsak földrajzilag – vezette fel a gyermekkori kognitív fejlődést a középpontba állító előadásokat Pléh Csaba nyelvész-pszichológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a CEU Határtalan tudás című rendezvénysorozatának évadzáró eseményén április 25-én, a Közép-európai Egyetem nagyelőadójában – írta a qubit.hu. A megismeréstudomány kisgyerekek segítségével szerzett legújabb eredményeit a BME Kognitív Tudományi Tanszékét alapító akadémikus mellett Csibra Gergely és Király Ildikó kognitív pszichológusok, a CEU és az ELTE babalaborjának vezetői ismertették. A panelbeszélgetésbe Farkas Katalin, a CEU filozófus oktatója is bekapcsolódott.

Nemcsak a 6-8 hónapos gyerekek, legtöbbször a 3-4 évesek sem tudják sem átlátni, sem elmondani, mit miért csinálnak. A kognitív pszichológusok ezért a gyerekek viselkedését elemezve következtetnek arra, mit tud és azt vajon honnan tanulhatta meg egy kisgyerek. Ennek a módszertannak is van Pléh professzor szerint egy határtalan jellege: a felnőttek tudása is csupa rejtett, implicit rendszerrel van tele, amelynek megismerése a pici gyerekek vizsgálatából is építkezik.

A gyerek feltételezi, hogy a környezet tanítani fogja

A gyermekkori kognitív fejlődés vizsgálatának Magyarországon komplett iskolája működik, a CEU mellett az ELTE-n is babalaborban elemzik a legkisebbek viselkedését. A megismeréstudomány „budapesti iskolájában” a kutatók azt vizsgálják, miként képezik le mások viselkedési mintáit a csecsemők. A jelenségnek nevet is adtak: természetes pedagógia alatt Pléh szerint azt értik, hogy „a gyerek feltételezi, hogy a környezet tanítani fogja, a környezet pedig azt feltételezi, hogy a gyerek tanulni fog”. Akár olyasmit is, aminek egyébként semmi értelme, legalábbis egy másik közegben.

Még a másoktól ellesett praktikák sincsenek ingyen

Már csecsemőkorban is kell ugyanis számolni az úgynevezett „megerősítési torzítással” – hangsúlyozta a saját előadásában Csibra Gergely pszichológus, a CEU kognitív fejlődéstani kutatóközpontjának vezetője. Ha olyan adattal szembesül, ami ellentmond korábbi tapasztalatainak, képes azok újragondolásra. Ha viszont egy erős inger megerősíti a korábbiakat, még akkor is hajlamos azokhoz ragaszkodni, ha közben – például a körülmények változása miatt – az eredeti elgondolás tévesnek bizonyul. De hogy lehet egy ilyen bonyolult állítást csecsemők segítségével igazolni?

Például úgy, hogy a vizsgálatba bevont gyerekek kapnak egy-egy játékot, ami gombnyomásra világít. Lelkesen nyomogatják, fél perc alatt ötször-hatszor. Ezután kapnak egy másik ugyanolyan játékot, csak épp abból a kísérletvezetők előtte kivették az elemet. A gyerekek töretlen lelkesedéssel nyomogatják ezt is. A trükk viszont még csak most jön: a gyerekek egyik csoportja különösebb instrukciók nélkül, önállóan szerezhetett tapasztalatot a szóban forgó tárgyakról. Egy másik csoportnak viszont közben egy felnőtt lelkesen mutogatta az először még világító játékot. A két csoport közti különbség akkor vált egyértelművé, amikor egy harmadik, az első kettőre a megtévesztésig hasonlító játékot is szétosztottak. Az elem ezúttal is hiányzott. Azok a gyerekek, akik teljesen a saját tapasztalataikra hagyatkozhattak, 2-3 próbálkozásnál nem fecséreltek többet az utolsó játékra. Azok viszont, akiket győzködtek is az első alkalommal, ugyanannyiszor próbálkoztak a második és a harmadik, elem hiányában semmilyen attrakcióra nem képes játékkal is.

„A másoktól megszerzett tudás olcsón van, de nincs ingyen” – állítja Csibra, aki szerint mások utánzása ugyan alkalmassá teszi az embereket arra, hogy gyorsan tanuljanak korábban soha nem látott dolgokról is, viszont az így szerzett ismeretek rugalmatlanok, nehezen változtathatók. Vagyis „a megerősítési torzítás nem bug, hanem feature, amely bele van építve a társas tanulási rendszerünkbe” – mondta előadása végén a pszichológus.

A kísérletekből kiderült még, hogy rugalmatlansággal fizetünk a gyorsan megszerzett tudásért, hogy a tanító személye sem lényegtelen, és hogy tanulható az egészséges kételkedés. Az ezekről szóló részek és a teljes cikk a qubit.hu oldalon olvasható.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.