A büntetés szülői tehetetlenség

A büntetés szülői tehetetlenség

Az utóbbi időkben sok szó esik a büntetésről és a gyerek fizikai bántalmazásáról is, szabad-e, kell-e megütni a gyereket. Mikor alkalmazható a büntetés és mik azok az esetek – és elég sok van -, amikor nem visz előre a büntetés? Mit lehet alkalmazni helyette? A Családháló szakértőjének írását szemlézzük.

Mint ahogy sok más kérdésben, a saját tapasztalataink, a családból, az ismeretségi körből hozott minták az alapvetően meghatározók. Sokan mondják, hogy én is kaptam pofont, és mégis rendes ember lettem, de biztosan mindenki fel tudja idézni, hogy egy-egy esetben mit érzett. Egyetértett-e azzal, amit büntetésként kapott, ennek hatására elgondolkozott-e azon, hogy miért kapta a büntetést, és legközelebb mit csinálna másképpen, vagy csak túl akart lenni az egészen, a „hegyi beszéden”, a szülői prédikáción.

A legsúlyosabb büntetés a szeretet- vagy a kapcsolatmegvonás

„Nem beszélek veled”, „Nem vagy a gyerekem”, „Nekem ilyen gyerek nem kell”.

Ennél enyhébbnek tűnik, de ugyanilyen a „Na, most menj be a szobádba és gondolkozz el azon, amit csináltál, s gyere vissza, ha végiggondoltad”.

A büntetés azt váltja ki a gyerekből, hogy megpróbálja eldugni, elrejteni, amit csinált, esetleg letagadni, rossz esetben ő lép ki a szülővel való kapcsolatból, gyorsan bevonul a szobájába, későn jön haza, stb. A büntetéssel nem lehet pozitív viselkedésváltozást elérni. Amikor a gyerek rossz jegyet hoz haza az iskolából, akkor a büntetés gyakran az internethasználat, a játékok megvonása és helyette tanulnia kell. Ritkán látjuk, hogy a gyerek ettől belátja, hogy tényleg jobb dolog tanulni, mint játszani, chatelni, és abba is hagyja az egészet.

Elkerülés, megértés nélkül

A büntetés annyiban hat a viselkedésre, hogy a gyerek a büntetést igyekszik elkerülni, s ennek megfelelően változtat a viselkedésén. Ettől nem lesz motiváltabb a tanulásban, nem fogja jobban szeretni a nagymamát, és nem fog többet önként segíteni a házimunkában, nem fogja többet és szebben takarítani a szobáját.

Akkor büntetünk, ha olyan dolog történt, amire nem számítottunk, amivel nem tudunk mit kezdeni, amit régóta nem tudunk más eszközzel megoldani.

A büntetés, szülői tehetetlenség! A büntetés a szülői hatalomról, a hatalommal való visszaélésről szól, arról, hogy bármit megtehetek veled!

Akkor semminek ne legyen következménye?

De, igen, legyen! Legyen, és következménye legyen. A következmény az, ha előre megmondjuk, akár megállapodunk, hogy milyen történésnek mi lesz a következménye.

Sokan mondják, hogy rendszeres nehézségeik vannak a gyerekükkel a reggeli elindulás során, nem csomagol össze, otthon felejti a torna cuccát, mindig nekünk kell figyelni. Így aztán szinte minden reggel feszülten kezdjük a napot, mi is és a gyerek is, sőt a kapcsolatunkat is romboljuk. Érezzük, hogy feszülten érünk be a munkahelyünkre, de tisztában kell lenni vele, hogy a gyerek is így kezdi a napját iskolában.

Nekünk kell kijelenteni, hogy az ő felelőssége, a torna zsák elvitele, ha nem figyel, nem visszük utána, viselje ő az iskolai következményeit. Ugyanez a helyzet a leckével, a kötelező olvasmánnyal, nem nekünk kell figyelni, hogy mindent megtanult-e, legyen az ő felelőssége, viselje ő a következményeit, ne mentsük meg előre.

Igen, lehet, hogy cirkuszolni fog, akkor érezzünk vele együtt, sajnáljuk, de semmiképpen ne dörgöljük az orra alá, hogy ez azért van, mert mindig olyan hebehurgya vagy. Amit megoldunk helyette, azt nem tanulja meg!

Érdemes nemcsak azon érdemes elgondolkozni, hogy tényleg jók-e korábbi mintáink, hanem azon is, hogy a sok új, gyerekekkel kapcsolatos kutatás mit mond, mit mutat.

Ezekről a kutatásokról, valamint arról, hogy mit tegyünk, ha tényleg olyat tesz, amit nem szeretünk vagy nem helyes, a cikk folytatásában, a Családháló oldalán olvashatnak.