Egyre fiatalabb gyerekek elégedetlenek a testképükkel – erre kell figyelni

Egyre fiatalabb gyerekek elégedetlenek a testképükkel – erre kell figyelni

A gyerekek már óvodás korban elkezdhetnek elégedetlenek lenni a testképükkel. Ráadásul az ezzel kapcsolatos, akár az anorexiáig fajuló problémák önmagukban is fontosak, csak a jéghegy csúcsát, a látható tünetet jelentik. A betegség gyógyításának lényege az anorexia kialakulásának hátterében álló családi és egyéni hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők megértése és gyógyítása. Mire figyeljen a szülő, kihez fordulhat, hogyan beszélhet minderről a gyerekkel?

Pászthy Bea gyerekpszichiáterrel beszélgetett a hvg.hu korunk egyik jellegzetes betegségéről.

Mennyire tipikus betegség manapság az anorexia, milyen arányban érinti a fiatalokat?

Az anorexia nervosa egyre nagyobb számban fordul elő, és tipikus betegségnek mondható a serdülők korosztályában, de míg régebben jellemzően a serdülőkorban, 14-16 éves kor körül kezdődött, manapság már nem ritkán 9-11 éves gyerekeknél elkezdődik. És egyre fiatalabb korban jelentkeznek a külsővel, a testi megjelenéssel kapcsolatos aggodalmak. Egyes tanulmányok szerint az óvodáskorú lányok 40-50 százaléka elégedetlen a testével, már ekkor megjelenik az elhízástól való félelem. A serdülőkorúak egy százaléka klinikai értelemben anorexiás, haladéktalanul kezelésre szorul. Ennél azonban jóval magasabb, tíz százalék körüli azoknak a serdülő lányoknak az aránya, akik normális testsúlyuk ellenére fogyókúráznak, az étel visszautasítása következtében fogynak, és ehhez a testükkel kapcsolatos szorongás és az elhízástól való félelem társul. Ezek az úgynevezett szubklinikai evészavarok, vagyis még nem alakult ki a betegség, de ez az állapot komoly rizikót jelent az anorexia kialakulása szempontjából.

Hogy lehet, hogy az óvodában is jelentkezik? Azt gondolnánk, az anorexia akkor jelentkezik, amikor az ember elkezd a megjelenésére figyelni, és elégedetlen lesz amiatt, amilyen visszajelzéseket a világ küld neki erről.

Már az óvodáskorú gyerekek is tisztában vannak az alakra és a kinézetre vonatkozó társadalmi elvárásokkal, aminek meg akarnak felelni. A média a mesterséges szépségeszmény kialakításával, a karcsúság fontosságának túlhangsúlyozásával hamis képet kelt a gyerekekben az ideális női alakról, és ezáltal jelentős szerepet játszik a testtel való elégedetlenség és a későbbi testképzavar kialakulásában. Néhány éve publikáltak egy német vizsgálatot, mely bizonyította, hogy

azok a kislányok, akik 5-7 éves korukban sokat játszottak a torz módon vékony, súlyosan anorexiás testmérettel rendelkező Barbie-babával, későbbiekben gyakrabban lesznek elégedetlenek a saját, amúgy teljesen normális testükkel, szoronganak a testük kamaszkori változásai miatt és kezdenek bele fogyókúrába.

A korai testképzavar kialakulásának másik forrása a család. A soványság-kultusz nem kíméli a szülőket sem, különösen a nőkre, édesanyákra nehezedik nagy teher e szempontból.

A szülő amellett, hogy elvárásokat közvetít, modellt is nyújt, így a testkép- és evészavarok kialakulásában jelentősen befolyásoló tényező a szülő saját testével kapcsolatos elégedettsége, táplálkozási, illetve sportolási szokásai.

Mai világunkban a társadalmi sikeresség és a fittség, soványság összekapcsolódik egymással. A közösségi média oldalait ellepő, edzőtermekből küldött szelfik üzenete az, hogy „tökéletes a testem, sikeres vagyok, társadalmilag elfogadott vagyok.”

Ha a felnőttek ezt üzenik magukról, melyik gyerek ne vágyna ugyanerre az érzésre? A média és család mellett a testképzavarok kialakulásában a kortárs közösségnek is fontos szerepe van. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni egymással, az óvodában, iskolában a testalkat gyakran a csúfolódás, verbális bántalmazás felülete lehet. Az iskolai közösségekben a lányok között megjelenik a testtel kapcsolatos versengés, hogy ki a legsoványabb és az egymáshoz hasonlítgatás. Nem ritka hogy egy-egy iskolai közösségben szinte járványszerűen terjed az anorexia és a gyerekek versenyt fogynak.

Egyéb esetekben is előfordul anorexia? Például amikor a családon belüli viszonyokra, eseményekre reagál a gyerek így?

Abszolút. Minden anorexiás betegnek egyedi története van, más-más hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők vezetnek a betegség kialakulásához. Ugyanakkor már a hetvenes években Salvador Minuchin családterapeuta leírta a pszichoszomatikus vagy evészavarra hajlamosító családok jellegzetességeit. Jellemző az összemosott családstruktúra, ami azt jelenti, hogy kevésbé világosak a családon belüli határok, és a családtagok túlzott mértékben avatkoznak bele egymás ügyeibe, a szülők a kamasz gyerekük helyett döntenek, éreznek, cselekszenek. Jellemző még a szülői túlféltés, túlkontrollálás, mely gátolja a serdülő önállóságát, autonómia törekvéseit.

A pszichoszomatikus családok lehetnek rigidek, merevek, erős ellenállást mutathatnak a változással szemben. Az ilyen családokban egy olyan élettani változás is, mint egy életciklus váltás, például amikor a gyermek serdülővé válik, komoly problémákat okozhat.

Az anorexiás gyerekek családjában a felszínen rendszerint rendben zajlanak a dolgok, de nagyon sok az elfojtott feszültség, mivel a családtagok kerülik a nyílt megbeszéléseket és vitákat, inkább a szőnyeg alá söprik a problémákat.

Az evés megtagadása sokszor a szülővel, mint tekintélyszeméllyel szembeni fellépést jelent a kamasz részéről, vagyis az önállósodásban akadályozott kamasz a kapcsolati konfliktus megoldására koplalással reagál.

(…)

Hogyan jelentkezik az anorexia, hogy veheti észre a szülő még az egész legelején, amikor még nem egyértelműek a dolgok?

Nagyon sok kamasz reagál nem-evéssel szorongásaira, hangulatváltozásaira, kortársnyomásra, csúfolásokra. Sokan szeretnének egészséges testet, amivel egyet is lehet érteni. Akkor lesz a dolog veszélyes, ha a gyerek túlzásba viszi koplalást, gyorsan fogy, kényszeres testmozgást végez és a vékonysága ellenére kövérnek látja magát, ezt hívjuk testképzavarnak. Ezek fennállásakor a szülőnek arra kell gondolnia, hogy a gyereke anorexiás lehet.

Akkor is gondoljon a szülő induló evészavarra, ha megváltozik a gyermek evési magatartása.

Kerüli a szülőkkel együtt történő étkezéseket, kizárólag alacsony kalória tartalmú ételeket fogyaszt, állandóan számolja a kalóriákat, naponta többször méri a súlyát, étkezéssel kapcsolatos rituálékat fejleszt ki, nagyon lassan étkezik, kalóriaszegény ételeket talál ki, rendszeresen főz, eteti a családját de ő maga nem eszik. A másik nagy tünetcsoport a kalórialeadást célozza, intenzív testedzést végez, állandó mozgáskésztetése van, naponta több órát tölt testmozgással, bűntudata van, ha nem edzhet.

(…)

Fel kell venni a küzdelmet a közösségi médiával szemben? 

Néhány éve jelentek meg a Pro-Ana, Pro-Mia és Thinspiration oldalak a neten, amelyben anorexiás betegek egymást bátorítják a betegség fenntartásában. Ez egy nagyon veszélyes szubkultúra, amit a szülőknek és nekünk, orvosoknak is ismernünk kell, mert megváltoztatta a betegség lefolyását és az orvoshoz fordulás mintázatát. Ezeket az oldalakat kamaszok szerkesztik, tippeket, trükköket osztanak meg egymással, hogyan tökéletesítsd az anorexiádat, hogyan csapd be a szüleidet, orvosaidat. Van saját krédójuk, hitvallásuk. Fotókat lehet látni anorexiás “sikertörténetekről” milyen klasszul fogytam le, és ellenkezőleg, elhízott nőkről, hogy ha ma eszel, ilyen kövér leszel – iszonyatos üzenetek. Legutóbb azt olvastam egy ilyen oldalon:

„Ha olyan sovány akarsz lenni, mint az angyal, ki, ha hóba lép, nyoma sem látszik, akkor a mai naptól kezdve ne egyél.”

A Pro-Ana közösségek legnagyobb veszélye az, hogy súlyosbítják a tüneteket és mélyítik a kezdődő vagy szubklinikai evészavart. Az oldalakat látogató és kezelés alatt álló evészavaros pácienseknek jelentősen hosszabb a betegséglefolyásuk, mint a Pro-Ana oldalakat nem látogató betegeké és kevesebb időt töltenek iskolai aktivitással és barátokkal, mint kortársaik, hisz órákat lógnak a neten. Az internet kínálta anonimitásnak az előnye, hogy a használója mindenféle konzekvencia nélkül feltárhatja az igazi önmagát, ezért A Pro-Ana oldalak használói a szakmai segítséget kevésbé fogadják el, mert többségük azt éli meg, hogy ez a fajta intimitás, amit a névtelenség tesz lehetővé, csökken a terápiás helyzetben.

Miközben trükköznek, hogy elrejtsék betegségük tüneteit, megtévesszék a szüleiket, néha az életfunkcióikat is alig tudják fenntartani. Az anorexia oldalakat böngészők súlyosabb testi és lelki tünetekkel kerülnek orvoshoz, mint azok, akik nem használják ezeket az oldalakat.

A Pro-Ana oldalak fő üzenete: „Az anorexia nem betegség, hanem életstílus. Fogyj a tökéletességig” De ez hamis üzenet! Az anorexia komoly betegség, az egyik legsúlyosabb pszichiátriai kórállapot, 10 százalékos halálozással jár: egyrészt a koplalásban felemészti magát a szervezet, másrészt a kialakuló depresszió miatt többen az öngyilkosságot választják.

A társadalom nem toleráns az anorexiásokkal, és ezt nagyon szomorúnak tartom. Azt szokták mondani, hogy rengetegen éheznek a világban, az anorexiások pedig jó módjukban nem tudják, mit csináljanak. Ez rettenetes butaság. Az anorexia pszichiátriai betegség, amelyben a kamasz az önéheztetésben talál rá a megfelelés-kényszeres világban az önmegvalósításra. Nagyon veszélyes gyermek- és serdülőkorban, amikor a fejlődő szervezetet sokként éri az éhezés. Az anorexia következtében életveszélyes szív-érrendszeri problémák alakulhatnak ki, a hormonális működés leáll, menstruáció elmarad, a csontrendszer leépül, megáll a magasságnövekedés. A hiánytáplálkozás következtében kialakuló életveszélyes állapot miatt sokszor intenzív osztályra kerülnek a betegek, itt kezdjük el a terápiát.

Mit tegyen egy szülő, ha észreveszi, hogy a gyereke fogy, nem eszik, de nem akar vele erről beszélni?

A gyerekek erről valóban szégyellnek beszélni, és ameddig lehet, titkolják a betegséget. Inkább a kortársakkal osztják meg. Ha a szülő észreveszi, hogy a gyermek fogy, megváltozott az evésmagatartása, hogy a korábban szeretett ételeket hirtelen nem fogyasztja,  becsmérlően, negatívan beszél a saját testéről, kényszeresen sportolni kezd, állandóan méri a súlyát, próbáljon beszélni vele, és beszélje rá, hogy kérjenek segítséget.

Az anorexiára jellemző a betegségbelátás hiánya, a motiválatlanság. Gyógyulásra motiválni a beteget a szakemberek dolga. A szülő dolga az, hogy vigye szakemberhez a gyermeket, mielőtt még súlyosabb testi tünetek kialakulnának.

(…)

A soványság, az anorexia csak a jéghegy csúcsa, a látható tünet. A betegség gyógyításának lényege az anorexia kialakulásának hátterében álló családi és egyéni hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők megértése és gyógyítása különböző pszichoterápiás módszerek kombinálásával. 

A cikk teljes változata (kiket érinthet az anorexia, hova fordulhatnak a szülők…) a hvg.hu oldalon olvasható.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.