„És képzeld el…” – A szülő-gyermek beszélgetésben rejlő lehetőségek

„És képzeld el…” – A szülő-gyermek beszélgetésben rejlő lehetőségek

Sokaknak ismerős lehet a helyzet, amikor a gyerekek a „Képzeld el” kezdetű beszámolóikban lelkesen mesélnek szüleiknek az aznapi élményeikről, már a hazafelé vezető úton. Vajon milyen jelentőséggel bírnak az ilyenkor létrejövő dialógusok, és mit tehetünk azért, hogy minél inkább gazdagítsák a gyermekkel való kapcsolatunkat?

Szülő és gyermeke már azelőtt kommunikál egymással, hogy a gyermek szóban válaszolni tudna, azonban a nyelvhasználat megjelenésekor ez a kommunikáció még sokszínűbbé válik. miért is bírnak kiemelt szereppel a szülő-gyermek beszélgetések, és hogyan járulhatnak hozzá a gyermek fejlődéséhez? A mindsetpszichologia.hu szakértőjének cikkéből idézünk.

Mi is történt és hogyan beszélhetünk róla?

A gyermekkel folytatott beszélgetések sokkal többek egyszerű csevegésnél, hiszen számos területen előmozdítják a társas és tárgyi megismerési folyamatokat. A párbeszédeknek fontos funkciója például, hogy kiemelik egy-egy esemény jelentős elemeit, ezáltal segítik a gyermeket az interperszonális helyzetek megértésében, értelmezésében és az arra való emlékezésben. Amikor a gyermek mesél, és a szülő közben a szereplőkre, cselekvésekre, helyszínekre, illetve a cselekvéseket mozgató belső állapotokra hívja fel a figyelmet, akkor

egyrészt a megélt események elbeszélhetőségének módját tanítja, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek a vele megtörtént eseményeket koherens módon beépíthesse belső világába. Ez utóbbi különösen fontos a negatív érzéseket hívó élethelyzetek kapcsán

(ha valami rossz történt a gyermekkel vagy a környezetében), mert az ilyen élményeket is integrálni kell, és kulcsfontosságú, hogy egy koherens, értelemmel felruházott narratíva kerül-e beépítésre. Hiszen ilyen módon a rossz élmények is feldolgozhatóvá válnak.

Közös élmény, eltérő érzés

Egy másik lényeges funkciója a beszélgetéseknek, hogy kiváló lehetőséget nyújtanak a mentális állapotokra történő utalásoknak, az azokról való gondolkodásnak. Amikor egy édesanya azt mondja a gyermekének, hogy „Én azt hittem, örültél neki!”, akkor a gyermek átélheti, hogy a pszichológiai állapotokban osztozhatunk, de azok eltérőek is lehetnek. Nyilvánvalóvá válik a gyermek számára, hogy lehet, hogy valamiben együtt vettünk részt, mégis másképp vélekedünk róla. Ezzel az események szubjektív aspektusaira és az arról való egyezkedés lehetőségére hívja fel a figyelmét.

Elaboratív és repetitív stílus

Katherine Nelson és Robyn Fivush elgondolása szerint az önéletrajzi emlékezet a társas interakciókban jön létre, vagyis (főként) a szülőkkel folytatott párbeszédekből nő ki. Az említett szerzők önéletrajzi emlékezettel kapcsolatos kutatásai olyan jellegzetes anyai elbeszélő módokra világítottak rá, melyek folyamatosan jellemezték a szülő és gyermeke közötti párbeszédeket. Az anyákat kétféle narratív stílus szerint különböztették meg: az elaboratív stílusú anyákat

a gyermek élményének hosszú, viszonylag részletes megvitatása, és a kisgyermek hozzájárulásának kibontása jellemezte, még akkor is, ha ez csak minimális volt.

Igyekeztek újabb információkat hozzáadni a történethez a cselekvés körülményeinek feltárásával (ki, mit, miért, hogyan, mivel, hol, mikor típusú kérdéseket használva).

A repetitív stílusú anyák ezzel szemben rövid párbeszédeket hoztak létre, inkább zárt kérdéseket használtak, vagy olyan, látszólag nyitott kérdéseket, melyekre egy konkrét „jó” választ vártak a gyermektől. Bizonyos kérdéseket többször is elismételtek, és kevés hajlandóság volt bennük arra, hogy a gyermek által felvetett történeti szálra rákapcsolódjanak és azt kövessék.

Több olyan vizsgálat is napvilágot látott, mely az említett elaboratív stílust a gyerekek társas-érzelmi készségeinek fejlődésével is összekötötte.

Ezek alapján az elaboratív stílusú anyák gyermekei jobban teljesítettek az elmeolvasási feladatokban, valamint az érzelmi-megértési és az érzelemszabályozási képességeik is magasabb szintűek voltak. Sőt, a kidolgozottabb beszélgetésekre törekvő anyák gyerekei kevesebb viselkedési problémát mutattak.

Hogyan segíthetjük a biztonságos kötődés kialakulását odafigyeléssel és kérdésekkel? Hogyan billenthetjük a gyerekkel folytatott beszélgetést a már említett elaboratív irányba? A válasz a cikk folytatásában a mindsetpszichologia.hu oldalon.

 

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.