Baj lehet belőle, ha csak az anya foglalkozik a gyerek lelkével

Baj lehet belőle, ha csak az anya foglalkozik a gyerek lelkével

A mosáson, főzésen, a gyerek orrának megtörlésén kívül van még egy fontos terület, ahol az anyák arra vágynának, hogy ne maradjanak egyedül a szülői szerepükben. Pedig ezt még általában egyedül csinálják. Sokkal elégedettebbé válnának a nők a házasságukkal, ha az apák itt is elkezdenének a közös teherviselés irányába mozdulni.

Nemrég szóltak az óvodából, hogy a lányomnak gondja van, elég szomorú napközben. Hosszú órákat töltöttem azzal, hogy magamban és másokkal elemeztem a helyzetet, latolgattam, hogyan lehetne közbeavatkozni. Nem kellett sok idő, hogy minden gyanútlan utamba tévedőnek elmeséljem: Hogy vagy? Jól, csak hát a lányom, az oviban…

Azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül – kezdte írását a Dívány szerzője. A legtöbb anya elkezd maga is szenvedni, vagy legalábbis erősen aggodalmaskodni, ha azt tapasztalja, hogy a gyerekének baja van. Nem is a betegségekre kell itt gondolni, hanem lelki bajokra, szomorúságra, magányosságra, sikertelenségre, kudarcra. Ilyen hírre beindulnak a fogaskerekek az anyák agyában, mit tegyenek, hogy segítsenek gyereküknek.

Rengeteg energia

Nem is gondolnánk, hogy a gyerek lelki életével való törődés mennyi energiát kivesz belőlük. Sokat beszélünk arról, hogy láthatatlan munka, ami például a háztartásvezetés, a gyerekekkel kapcsolatos logisztika, a család tápanyagokhoz juttatása. Lassan, de terjed az a felfogás, hogy ezeken a házastársaknak osztozni lenne jó. Sok mai apa már abban is egyre tudatosabb, hogy ő nem „segít” a gyereknevelésben, hanem egyszerűen szülői feladatait végzi: minőségi időt tölt a csemetékkel, hozza-viszi, pelenkázza őket. Persze azért még mindig az a helyzet, hogy a háztartási teendőket is főleg az anyák menedzselik, és a gyereknevelésben is ők az aktívabbak.

A gyerekek lelki bajainak a megoldását pedig még mindig szinte csak az anyák érzik feladatuknak. Míg abban, hogy szülőként milyen értéket közvetítsünk a gyereknek, a két szülő egyenlően osztozik, addig ez a lélekápolás női ügy marad.

De miért nem társak a lelki gondok megoldásában az apák?

Sokszor az apák az ilyen csip-csup dolgokat, hogy ma senki nem játszott a gyerekünkkel az udvaron, nem tekintik valós problémának. Gyakran biztatják úgy az ilyen ügyeken rágódó anyát, hogy ne törődjön már ezzel, nem nagy dolog, ezen mindenki átesik. Az anya erős aggodalmat él át, az apa azt mondja, csak felfújja a dolgokat. Az anya nem érzi, hogy támogatná a társa, sőt a helyzet ettől számára csak még zavarosabb lesz. Ugyanis az anya maga sem tudja, hogy mi a jó megoldás.

Akár cselekszünk, akár nem, utólag sem fog kiderülni, hogy jól tettük-e. Lehet, hogy közbeavatkozunk, és rosszul sül el. Még a gyerekünk is megharagszik ránk. Lehet, hogy jól sikerül a mentési kísérlet, de ezzel elvettük a gyerek önállóságát, hogy megoldja azt, ami tulajdonképpen magától is ment volna.

Amanda Rose a Psychology Today-en ad néhány ötletet, hogy mit lehet tenni, ha egy anya ebben a helyzetben találja magát.

Gyűjts információt a döntés előtt

Ilyen bizonytalan kimenetelű helyzetben kevesen érzik magukat magabiztosnak. Ha bizonytalan vagy, akkor érdemes sok helyről információt gyűjteni, megvitatni a helyzetet másokkal. Ha erre az apa nem kapható, akkor jó ötlet lehet olyan szülőkkel beszélni, akiknek nagyobb gyerekeik vannak, és átéltek már pár hasonló kihívást. Hátha ők látják már, hogy mi szokott célravezető anyai beavatkozás lenni.

Apa sem reménytelen

Fontos látni azt, hogy a kisfiúknál és kislányoknál más-más viselkedést díjaz az élet. (A társadalom, a kortársak, a szülők, a pedagógusok.) Míg a lányoknál értékelik az erőteljes érzelmi életet, a másokra való figyelést, az empátiát, addig a fiúkat inkább keménységre, a nehézségek fütyörészve való elviselésére nevelik. Ezért a nőknek sokkal természetesebb érzékenynek lenni a gyerek érzéseire, mint a férfiaknak. Az apák sokszor azért legyintenek az ilyen problémákra, mert nehéz lenne elviselniük azt az érzelmi feszültséget, ami azzal járna, ha közel engednék a gyerek fájdalmát. Hiszen arra nevelődtek, hogy kevésbé foglalkozzanak az érzésekkel. Így inkább csökkenteni igyekeznek a jelentőségét. Ha anyaként ez az alapvető nevelődési különbség a fejedben van, akkor jobban értheted a párod „nemtörődömségét”, és megtalálhatod azt a módot, hogy lebontsd azt a falat, amit talán önvédelemből épít maga köré.

A cikk teljes terjedelmében a Dívány oldalán olvasható.