Ezt okozza az anya aggódása a gyerekben Vekerdy Tamás szerint

Ezt okozza az anya aggódása a gyerekben Vekerdy Tamás szerint

Mi állhat vajon a “kezelhetetlen” gyerekek viselkedésének hátterében? Amikor stabil családi háttere van, megkapja a figyelmet és törődést, szeretetet?

Az illuzio.cafeblog.hu idézte Dr. Vekerdy Tamást, aki szerint előfordul, hogy bár a gyerek látszólag kiegyensúlyozott és harmonikus körülmények között él, félelme, szorongása mégis már-már neurotikusnak hat.

“Ilyen esetekben a félelem okát inkább a család, a szülők életében, lelki alkatában, belső történéseiben kell keresni. Például az anya bizonyos tünetek alapján titokban súlyos betegségtől félti férjét, de erről senkivel sem beszél. Ez rendkívül nyomasztóan hathat a gyerekre, akiben rejtélyes módon megjelennek azok a képzetek és érzelmi tartalmak, amelyek a szülőben jelen vannak. Nagyon érdekes, amikor például a gyerek a pszichológusnál lejátszik valamit, amiről senki sem tud, csak mondjuk, az anya. Az anyának mondta meg az orvos, hogy a férje súlyos beteg, és az anya állítja, hogy senkivel nem beszélt róla – a gyerekkel sem, természetesen. A gyerek mégis betegséget (netán halált) játszik a pszichológusnál, mert valamilyen értelemben átveszi az anya képzetáramlását, és az ő tagolt aggodalma tagolatlan félelemmé alakul benne. Szóval a gyerek reagál a család feszültségeire, szorongásaira, sőt titkaira, tabuira is. A gyerek neurózisa tehát a család neurózisából, félelme a család szorongásos állapotaiból is adódhat.”

A pszichológus arról is beszél, hogyan tudják a szülők oldani ezt a rejtett, és nagyfokú feszültséget gyermekükben.

“Ha azt kérdik tőlem, hogy mit tekintek ideális szülői magatartásnak, akkor az a válaszom, hogy a felelőtlen játékosságot. Vigyázat! Ez nem azonos a felelőtlenséggel, a gondatlansággal. Sőt! Nagyfokú tudatos jelenlétet követel meg a szülőtől, mert a kreatív játékosság unottan, csak félig odafigyelve nem működik. A felelőtlenség csak arra vonatkozik, hogy a szokásos mindennapi aggályoskodások – ‘vigyázz a ruhádra!’, ‘ne piszkold be a kezedet!’, ‘feleltél-e ma az iskolában?’, ‘mi a lecke?’, ‘hányast kaptál?’ – elmaradnak, nem rontják a hangulatot. A ‘felelőtlen’ játékosság egy életérzés, egyfajta könnyed, laza, együttes életöröm, ami azonban nem áll ellentétben azzal, hogy amikor szükséges, a szülő azonnal közbelép, vagy korlátokat állít. Ez bizonyos esetekben minden mégoly ‘laza’ szülőnek is, hogy úgy mondjam, állapotbeli kötelezettsége.”

(Illúzió blog)